Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

284 Az országgyűlés képviselőházának gazdasági kisbirtokok intenzitásának emelésébe. Engedtessék azonban meg nekem, hogy megállapítsam, hogy a kormánynak módja volna a mezőgazdasági munkabérek szabályozására. Törvényünk is van erre, de ennek a törvénynek a végrehajtása nehézjkes. Kérni kell, lentről kell kérni és kezdeményezni, hogy rendeljék el a bérmegállapítást. Éppen ezért én bátor leszek benyújtani egy határozati javaslatot, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon ) hogy ez a kérdés is közeledjék valamely formában a megoldás felé. A következő határozati javaslatot terjesztem elő, (olvassa): »Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a falusi szegény nép nagyfokú munkanélküliségének és nyomorának enyhítésére haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket. Legfőképpen pedig: 1. nagyobbarányú közmunkák megindítását és az ott fizetett munkabérek alakulásának hatósági ellenőrzését, a munkásszervezetek bevonásával; 2, hatóságok útján gondoskodni kell arról, hogy minden dolgozni akaró ember munkához jusson; 3. az 1923. évi XXV. t-c. módosítandó oly irányban, hogy az összes járási és városi mezőgazdasági bizottságok saját kebelükben alakítsák meg a munkabérmegállapító bizottságot, melyek köteleztessenek a legkisebb munkabérek olyan mérvű megállapítására, hogy az a munkás és családja emberies megélhetését biztosítsa. A bizottság hatásköre a részes és a darabszámos munkákra is kiterjesztendő; 4. a munkás és munkáltató között felmerülő vitás ügyek tárgyalásánál az ülnökrendszert vissza kell állítani; 5. biztosítani kell a földmunkások részére az egyesülési és szervezkedési szabadságot.« (Propper Sándor: Ezt biztosan megszavazza a reformnemzedék! — Egy hang jobbfelől: Bízza csak ránk! Azt mi jobban tudjak- hngy Wß$ kell megszavazni! — vitéz Bánsághy György: Propper tői azután tanácsot igaza ti nem kérünk! — Propper Sándor: Biztos vagyok benne, hogy önök ezt meg fogják szavazni. — Zaj. — Elnök csenget.) Ezeknek az intézkedéseknek a megtétele nem kerül különleges anyagi megterheltetésbe a kormány részéről, viszont a munkabérek megáll apítáa nem egyéb, mint meggátlása annak, hogy a mezőgazdasági munkásokat kizsákmányolhassák. Annak a meggátlása, hogy a Kis Mihályokat a Zselénszky Róbertek szabadon kizsákmányolhassák, nem kerül különösebb megerőltetésébe a kormánynak. Egyszerűen csak ki kell adni ezt a rendelkezést, amelyet kérni bátrak vagyunk. Ki kell adni ezt a rendelkezést és gondoskodni kell arról, hogy a mezőgazdasági munkások szervezkedési szabadsága biztosítva legyen. V

: Méltóztassanak megengedni, hogy én ezt .a kérdést ne pártpoiitlikai szempontból nézzem, (Helyeslés a jobboldalon és ü középen. — Egy hang jobbfelől: Magyar szempontból nézze!) hanem abból a szempontból, hogy ha a munkás szervezkedhetik, ha magát egyesületekbe szervezve képezheti, az önképzés útjára léphet... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Takács Ferenc: Azonnal befejezem. Ha a munkás képezheti magát és műveltebb lehet, milyen óriási jelentősége lenne ennek az országra nézve. Milyen nagy hordereje volna annak, ha a mezőgazdasági munkás is műveltebb, hasonlíthatatlanul műveltebb lehetne, mint ma. Ezt csak úgy érhetjük el, ha biztosítjuk számára az önművelés lehetőségét az ő szervezetem keresztül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Bánsághy György: De magyar szervezeteken keresztül!) i€. ülése 1935 május 21-én, kedden. Szerettem volna még a faluk és a tanyák egészségügyéről is beszélni, de mivel beszédidőm lejárt, erről, — sajnos — ezidő szerint nincs módom beszélni. (Horváth Zoltán: Majd a belügyi tárcánál!) A költségvetést nem fogadom el, mert a kormány iránt bizalmatlan vagyok, de nem fogadom el azért sem, mert éppen annak a tárcának a dotálása nagyon szegény, amely tárcának körébe vágó dolgokról bátor voltam beszélni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik viitez Arvatfalvi Nagy István képviselő úr! vitéz Arvátfalvi Nagy István: Mélyen t. Képviselőház! Amidőn a magyar állam költségvetéséhez első ízben hozzászólni szerencsém van s amikor így végigszánthatok mindazokon a témákon, amelyek ma hazánkat érdeklik, mélységes meghatottság és őszinte hazafiúi fájdalom fog el, ha arra gondolok, hogy ebben a csonka országban talán ez a hely az egyetlen, amely a régi dicsőséges időket maradéktalanul őrzi és ha visszagondolok arra az immár két évtizedre visszanyúló sok szenvedésre és áldozatra, amely hazánkat a világháborúban élet és véráldozat útján, később pedig a trianoni békeszerződés gazdasági és területi csapásai következtében érte. Ezt a fájdalmat enyhíti az a biztos tudat, hogy a nemzet nem vesztette el életerejét és hogy a fejlődés utján vagyunk. Ha lassú is ez a fejlődési folyamat, de bizonyítják éppen a most lezajlott választások is, hogy ebben a parlamentben immár szerep jutott azoknak, akik a legtöbbet áldozták hazájukért, akik annakidején a lövészárkokban védték az ezeréves határokat. Ma tömegesen itt vagyunk a lövészárkok egyszerű bakái, szakaszparancsnokai, ma itt van az ifjú generáció is, amely közben növekedet^ fel, gondok között, szárazkenyéren. Éppen ezért, szemben Zichy János gróf képviselőtársammal, aki azt tmondotta, hogy ez a Ház nem fejezi ki mai összetételében a nemzet akaratát, én éppen ellenkezőleg azt mondom, hogy a nemzet felismerte végre, hogy a legáldozatosabb fiait kell idehozni a törvényhozásba és a fejlődés útja az, hogy ma ez a túloldalról sokat diffikultált ú. n. reformnemzedék itt van a parlamentben. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a nemzet maga felismerte ennek fontosságát, másrészt — amint vitéz Kenyeres János képviselőtársam is helyesen említette — annak is, hogy a magyar kormány e tekintetben legmesszebbmenő támogatásával igyekezett a maga részéről is azon lenni, hogy ide annyi és annyi hadirokkant, vitéz és frontharcos, valamint ifjú képviselő bekerüljön. De boldog örömmel állapítom meg azt is, hogy az ország ma már tényleg a nagy nemzeti egybeforradás útján van, a nemzeti egység gondolata hódítja a lelkeket úgy a városokban, mint a kis falvaikban is. Örömmel kell megállapítanom a túloldal irányában, 'hogy ebben a költségvetési vitában ot is olyan tárgyilagos felszólalások hangzottak el. amelyek közül például a^ legutóbb elhangzott szónoklatot, amelyet Takács t. képviselőtársam és hadirokkant bajtársam mondott el, akár ezekből a padokból is el lehetett volna mondani. (Üay van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Természetesen hangzott el kritika is a költségvetéssel szemben és ez a kritika, ha humorosan akarnám