Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

282 Az országgyűlés képviselőházának sere, tekintettel a inai földárakra, terményárakra és munkabérekre.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A gazdaadósságok kérdéséről előttem igen sokan beszéltek. Ezt a kérdést, úgy látszik, komolyan meg akarják oldani. Azért mondom, hogy komolyan, mert a túloldalról minden képviselőtársam arra hivatkozott, hogy ezt azután igazán meg kell már végre oldani és ezt a kérdést igazán komolyan rendezni kell. Nemes versenyre keltek egymással. Az, ami ezen a téren eddig történt, az én .megítélésem szerint nem volt más, mint a befagyott kamatoknak a biztosítása a bankok részére és nem is annyira a védett birtokosokról lehet itt beszélni, mjnt inkább a védett bankokról. A bankok kihitelezett tőkéit tették védetté az ország adófizető polgárságának a pénzéből és ezzel biztosították a bankoknak azt, hogy a befagyott kamatok, azok a kamatok, amelyeket már elveszetteknek hittek, befolyjanak. Nem olyan rendezésre gondolok, amely ezt az állapotot tartja fenn továbbra is, hanem tényleg gyökeres és alapos rendezésre. Annál is inkább hangsúlyozom ezt, mert nagyon sok kisember van ebben a kérdésben érintve. Nemcsak törpe- és kisbirtokosok, akik földtulajdonnal, rendelkeznek, hanem mezőgazdasági munkások is, akik egész életük keresményét építették bele vgy kis családi házba. Nagyon sokat közülük már nem lehetett védetté tenni — majd erre is rátérek — mert a bank éppen ezeket a szegény embereket végezte ki, árverezte el elsősorban. Szó szerint kivégezte, mert egy egész élet munkáját vette el tőlük. (Mózes Sándor: Ez igaz!) Ezeket árverezte el elsősorban, mert ezek voltak a legvédtelenebbek, mert a legszegényebb népréteg az, amely — sajnos — a legkevesebb műveltséggel is rendelkezik legtöbbször ebben az országban. A legszegényebb népréteg az a földmunkásság, amellyel senki sem törődik, senki sem gondol. Ok védtelenül állottak és elsősorban rájuk vetették magukat a bankok. Olyan furcsa és visszás helyzetek állottak elő nemcsak alvázaknál, — ezt elismerem — hanem az elárverezett törpe- és kisbirtokoknál is, hogy például a (bankok megvették árverésen a házat vagy a földet és átadták egy harmadik személynek ugyanolyan áron vagy még kevesebbért. (Mózes Sándor: Dupla áron!) Sokszor a házat törlesztésre is adták, de nem adták át a volt tulajdonosnak. Az első személlyel szemben nem voltak hajlandók veszteségek vállalására, de egy harmadik személlyel szemben már hajlandók voltak. Nem akartak precedenseket teremteni. (Mózes Sándor: Háromszoros meg négyszeres áron adták a házakat! Tudok ilyen eseteket!) Nekünk azonban precedenseket kell teremtenünk és a visszás állapotokat nemcsak megszüntetnünk, hanem visszamenőleg orvosolnunk is kell. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani a következőkben (olvassa): »A képviselőház utasítsa a kormányt, terjesszen be törvényjavaslatot arról, hogy a bankok és pénzintézetek által elárverezett vitéz-, kis- és törpebirtokosok kártalaníttassanak.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A határozati javaslatot, amelyet beterjesztettem, már az előbbiekben voltam bátor megindokolni. Méltóztassanak megengedni, hogy az ezekkel a kérdésekkel^ a földbirtokreform kérdésével, a gazdaadósságok rendezésével, az Alföld problémájával, az egész mezőgazdasági problémával szervesen és szorosan összefüggő 10. ülése 1935 május 21-én, kedden. mezőgazdasági munkanélkülségről is beszéljek. (Halljuk! Halljuk!) Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 24.405 volt csak a mezőgazdasági munkanélküliek száma. Azt hiszem, nincs közöttünk senki sem, aki ezeket a számadatokat valóknak ismerné el. Czettler Jenő 250.000-re becsülte azoknak a földmunkásoknak a számát, akik munka nélkül vannak. Gesztelyi Nagy László, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója, aki ezekkel a kérdésekkel igen behatóan és szakszerűen foglalkozik, a mezőgazdasági munkanélküliek számát 300-350.000-re becsüli. Ez a két szám az, amely már jobban megközelíti a valóságot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak megközelíti!) De azt hiszem, hogy nem túloznánk akkor, ha azt mondanók, hogy ezek a számok is a mai időkben már túlhaladottak. A mezőgazdasági munkanélküliek száma közel jár a félmillióhoz, mert hiszen a nagyüzemek, a nagybirtokok is kevesebb munkást foglalkoztatnak ma, mint foglalkoztattak régebben. A kisbirtokosok nem tudnak munkást foglalkoztatni, kénytelenek maguk családtagjaikkal együtt elvégezni a mezőgazdasági munkát, mert nem bírják a munkásokat megfizetni, ez a mai mezőgazdasági árak mellett lehetetlen számunkra. Hivatkozhatom e tekintetben Matolcsy Mátyás képviselőtársunkra. Ö más szempontból, más irányból vizsgálta meg ezt & kérdést, de körülbelül ugyanerre a megállapításra jutott. Megállapította, hogy a törpebirtokosok, a napszámosok évi munkaképessége 328 millió, a kisbirtokosoké 91 millió, a gazdasági cselédeké pedig 57 millió, összesen tehát 476 millió normál munkanap. Ezzel szemben a mezőgazdasági területek hasznos megműveléséhez, az állatállomány kezeléséhez évenként kereken 360 millió normál munkanapra van szükség. Évenként tehát 116 millió normál munkanap felhasználatlanul marad a mezőgazdaságban. Matolcsy Mátyás képviselőtársunk is azt a következtetést vonta le ebből, amit én is levontam: a mezőgazdasági nagy üzemeket fel kell bontani kisbirtokokra azért, hogy a mezőgazdaságban használatlanul heverő munkaerőket munkábaállíthassuk az ország egész népének érdekében. Hogy milyen szomorú a mezőgazdasági népesség helyzete, erre nézve álljon itt Kerék Mihály megállapítása, aki 96 alföldi mezőgazdasági munkáscsalád életkörülményeit vizsgálta meg. és az a megállapítása, hogy családtagonként a mezőgazdasági munkások iövedelméből 14 fillér jut egy napra. Kerék Mihály szószerint a következőket mondja (olvassa): »Ebből az • összegből kell testi erejét, egészségét fenntartania, a nélkülözhetetlen ruhadarabokat beszereznie, gyermekei iskoláztatásának költségeit viselnie«. Ebből az összegből kellene, mert napi 14 fillérből képtelenség ezeket teljesíteni. De ez a megállapítás 1932-ből való. Ma már túlhaladott ez a szám. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma már még ennél is kevesebb jut egy személyre. A már előbb is hivatkozott Éákóczifalván, Orosháza mellett alkalmam volt beszélni földmunkásokkal, akik közül az egyik földmunkás, akinek sok gyermeke van. elmondotta, hogy amikor 1934 Szilveszterén, a bankokhoz hasonlóan, mérleget <*sinált, akkor az a szomorú eredmény jött ki, hogy naponta az egész családnak 17 fillér jut a keresményéből. (Petro Kálmán: Nem a bankokhoz hasonlóan! — Derültség.) Nem a bankokhoz hasonlóan, az ő eredménye sokkal rosszabb, (Propper Sándor: Csak technikailag hasonlít!) de mérleget csinált Szilveszterkor, csak ennyiben hasonlít ez a bankok eljárásához.