Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

264. Az országgyűlés képviselőházánál szerzés céljából a magyar áru becsületét kockáztassa. T. Ház! Ezek után rátérek a hitelügyre, a pénzintézetek kérdésére. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Sajnos, a helyzet az, hogy ma is bizonyos ellentét van a 'hitelintézetek és a gazdák között. En azt hiszem, hogy ez az ellentét is könnyen kiküszöbölhető volna, ha a pénzintézetek vezetői részéről ugyanazt a megértést és ugyanazt a józan elbírálást látnók, amelyet Reményi-Sohneller Lajos t. képviselőtársam részéről tapasztaltunk* (Ügy van! a középen.) Engedjék meg, hogy a Magyar Tőzsde egyik számából, amelyben ő a napokban nyilatkozott, felolvassak egy-két mondatot. Azt mondja (olvassa): »Véleményein szerint nemcsak a magyar gazdaközönség, hanem a hitelezők szempontjából is a legelső és legsürgősebb teendő lesz a gazdaadósságok rendezése.« Látszik tehát, ihogy ez nemcsak gazdaérdek, hanem hitelezői érdek is. Azt mondja továbbá (olvassa): »A gazdaadósságok rendezését véleményem szerint csak elviselhető tehermentesítéssel lehet megoldani.« Majd tovább azt mondja {olvassa): »A hitelélet normális működését éppen a gazdaadósságok rendezetlensége hátráltatja, ez akasztja meg sok esetben az egészséges pénzforgást és hátráltatja a kihitelezések szélesebb rétegben való tagozódását.« Igen sokan azt mondják, hogy ha egy gyökeres földteher-rendezés jön, akkor megbénul a hitelélet. En az ellenkezőt vallom és azt hiszem, hogy Reményi-Scfhneller t. képviselőtársam, aki ebben :a tekintetben nálam mindenesetre isokjkal, de sokkal nagyobb szakértő, ugyanezt vallja, mert ha egyszer ezt a kérdést elintézték, vagy ha a beteg részt az egészségtelentől elkülönítették, akkor igenis, meggyógyul a pénzrendszer. (Ügy van! balfelől) !Azt mondja azután a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatiban (olvassa): »Okvetlenül szükségesnek tartom az országos kamatszint mérséklését, mert a inai értékesítési viszonyok között a termelés magas kamatot nem bír el.« En azt mondom, hogy a mi felfogásunk között és a között, amit Reményi-Schneller igen t. barátom, mint nyilatkozatot ennek a lapnak adott, lényegében nincs különbség. En azt hiszem, hogy ezen az úton ihaladva, igenis a rendes, igazságos és gyökeres gazdaföldteherrendezést meg is tudjuk valósítani. . Abból is látszik, mennyire fontos: ez ia kérdés, hogy a költségvetés vitájának első napján a vezérszónokok legnagyobbrészt ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak: Eckhardt Tibor, Pésthy Pál, Farkas Elemér, Péchy László t. képviselőtársaim egyaránt. Látszik tehát, hogy ez: most a legsürgősebb teendő. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a titkos választójogot nem kell megcsinálni, — mert igenis, meg kell és meg is fogjuk csinálni — de állítom, hogy a vidéket százszor és százszor jobban érdekli, a földteherrendezés, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mint a titkos választójog. (Egy hang a középen: A kertellkérdésl) En, szemben a túloldal szónokaival, azt »állítom, hogy a ga zdavédelmi rendelet nagyjában és egészében az ország jelentős területén bevált (Mózes Sándor: Sorra árverezik a gazdákat most is!) és erre szükség is volt. Szükség volt rá azért, mert egy átmeneti helyzetet kellett teremteni addig, amíg a kormány kellő adatgyűjtés útján tisztán nem látja, hogy milyen 16. ütése 1935 május 21-én, kedden. áldozatba kerül s milyen módon lehet és kell megcsinálni a Végleges földteherrendezést. "• Egy nagyon érdekes számot olvastam, amikor a gazdavédelmi rendelet statisztikáját átnéztem. Természetesen nem akarom itt újiból idézni a számokat, amelyeket Pésthy Pál igen t. képviselőtársam tegnap igazán anynyira kimerítően ismertetett velünk, csak egyetlen dolgot akarok megemlíteni, amelyet bizonyos megütközéssel olvastam, azt, hogy azoknak a gazdáknak, akik jogosítva lettek volna a védettség kedvezményét igénybe venni, 20%-a nem vette azt igénybe. (Mózes Sádor: Azt sem tudták, hogy van gazdavédelmi rendelet!) De tudták. Engedje meg t. képviselőtársam, hogy megmagyarázzam a dolgot. Most már, azt hiszem, mennek önökhöz is, mint mihozzánk, azok a gazdák, akik a védettség kedvezményét nem vették igényibe, azzal, hogy: kérem, látjuk, hogy ez jó dolog, mi is szeretnénk abban részesülni. Ezek a gazdák azért nem vették ezt igénybe, mert egy bizonyos agitáció indult meg, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) azt hirdették, hogy ez a rendelet gazdaellenes, tisztán a bankok érdekében csinálták és rábeszélték a gazdákat, hogy ne vegyék igénybe a védettséget. (Zaj a balközépen.) Szóval egy politikai agitáció indult meg, amely mindenesetre sajnálatos volt ezekre a gazdákra, nézve. Pésthy Pál t. képviselőtársam tegnap egy ilyen komoly javaslattal jött, illetőleg közölte elgondolásait a végleges rendezés tekintetében. Azt hiszem, ez <az az út, amelyen tényleg elindulhatunk. De előbb itt egy részletkérdésről szeretnék néhány szót szólani. Amint — azt hiszem — Pésthy Pál igen t. képviselőtársam is mondotta, azt a határt, amelyen felül a tőketartozás rendezés alá kerül, őszerinte is a kataszteri) tiszta jövedelemnek nem negyvenszeres, hanem 'harmincszoros szorozatában kell megállapítani. En, ha lehetne, még ennél is lejjebb mennék. Engedjék meg, hogy ezt megindokoljam. Méltóztassanak számításokat tenni a különböző minőségű földek tekintetében a kataszteri tiszta jövedelemnek megfelelően és tessék ezt arányba hozni azzal a bérösszeggel, amelyet azokon a vidékeken egy hold földért adnak. Az a kamatteher, amelyet a gazda évenként fizet, semmi esetre sem lehet annyi, mint amennyi bérösszeget azért a, hold földért kapni lehet. Mert azt tessék venni, hogy annak az eladósodott, már régi idők óta beruházást nem eszközlő gazdának nem hogy pénze, forgó tőkéje nincsen, de elegendő ingó tőkéje, állatállománya sincs és így nem tud a földből annyi jövedelmet kihozni, mint cLZ; ci bérlő, aki pénztőkével és nagy állatállománnyal gazdálkodik. Ügy kell tehát meghatározni a teljesítés határát, hogy az megfelelő legyen, mindenesetre kevesebb legyen, mint az azon a vidéken szokásos bérösszeg. Ennél a kérdésnél most tovább nem időzöm, majd rátérve egy vidék, a Tiszántúl speciális bajaira, ottani szemszögből nézve ismét visszatérek erre a kérdésre. A földteherrendezést szükségesnek tartom 1 már csak azért is, hogy végre a munkáskérdés is (megoldást nyerjen és a munkanélküliség legalább is nagymértékben csökkenjen. Már ezek az átmeneti segítségek, ezek a közmunkák is sokat jelentenek a mezőgazdasági munkásokra. Elismerem továbbá, hogy az ipar is sokat, néhány százat vagy néhány ezret is elhelyezett a mezőgazdaságig munkások közül, de ' végeredményben a munkáskérdésnek is az. a