Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-15

256 Az országgyűlés képviselőházának védettséget' tető alá hozta. En tudom, hogy en­nek az egy pontnak a megvalósítása milyen so­kat jelent, 'hiszen én agrár emberi vagyok, a falu népe között élek és ha én bemegyek csizmában egy körhelyiségbe, (Egy hang jobbfelől: Ki sem látszik belőle! — Derültség.) ahol 600 alföldi em­ber van együtt, ne méltóztassanak azt képzelni, hogy ezek az emberek előttem úgy vallanak színt, mintha <a kereskedelemügyi miniszter úir ment volna be oda. (Derültség.) Mert amikor én bemegyek abba a körhelyiségbe, tovább foly­tatják laz ő témájukat, ha azonban a kereske­delemügyi miniszter úr megy be, csend lesz, egy szót sem szólnak tovább, senki .sem (mer színt vallani. Ezért (vagyok bátor a t. Háznak azt mondani, hogy ez az egy pont, a védettség az alpont, amely sok pontot ér. mert ha a védett­séget két évvel előbb tető alá hozták volna, en­nek a gazdatársadalomnak 40%-át megmentet­ték volna az életnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Tudom, hogy vannak túlkapások, különösen a bankok részéről, hiszen tudok példákat is elő­hozni. Most^ amikor hat hét választ el bennün­ket az aratástól, amikor hat hét múlva zúg az első cséplőgarnitúra. Öntheti a magyar búzát, a magyar gazda tudja a kötelességét és ha kell, rögtön a bank magtárába sziállítjía a búzát. Na­ponkint kapok 50 levelet a kerületből, ahol min­den nap árvereznek, (Csoór Lajos: Most is ár­vereznek a végleges rendezés előtt!) mindennap tárgyalások vannak a bíróságoknál, a védettség megszüntetése tárgyában. Háíaí Isten, olyan sze- ' nenosém van, hogy mind megszüntettem a ke­rületemben, nem engedtem egyet sem megtar­tani. (Elénk derültség. — Felkiáltás'ok jobbfelől: Hogyan csinálja?) Azt méltóztatnak kérdezni, hogyan lehet ezt megcsinálni? (Halljuk! Hall­juk!) Fel kell kelni reggel 5 órakor, hogy ami­kor jön a választópolgár Pestre a képviselőjé­hez, K6-kor már az íróasztala előtt találja őt és 8 órakor a képviselő felhívja a bankigazga­tót és^ megkéri szépen, hogy halassza el laizt az árverést, garanciát vállalok a választóimért. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Nem, jó módszer. — Farkas Elemér: Ez nem stimmel!) 1 T. Ház! Különösen az altruista intézmények j ellen van kifogásom. Ne méltóztassanak ezen mosolyogni, hiszen én hosszú évek óta ezekkel j az urakkal dolgozom. Az egyik szomszédomnak ; a (váltóját, akinek 60 hold földje és 28 000 pengő ; adóssága van, a napokban peresítette az egyik altruista intéamény. 500 pengő perköltség, 532 pengő kincstári illeték rovatott ki a per után és ennek ia gazdának a kamathátraléka 1600 pengő volt. Kérdezem a kormányt, jól járt-e • az altruista intézmény, jól i árt-e a magyar kor­mány ezzel az 1032 pengővel 1 ? Tönkretett egy kis­gazdát, aki ha kifizette az 1032 pengőt, nem tudja kifizetni az 1600 pengőt. Itt sürgős intézkedésre van szükség. Bár­milyen nehezek is a gazdasági viszonyok, bár­milyen nehéz a kormány helyzete, mégis a kor­mánynak kötelessége megállítani a végrehajtá­sokat hat hétre, mert én ezeket a végrehajtáso­kat nevezem visszaéléseknek a bankok részéről. A vidéki bankigazgató veje a bank ügyésze és hogy ez a nyomorult védett gazda elveszítse a száz pengőjét, a bankigazgató átadja az ügyet a vejének, ha nem is árverezteti el, de a pert le­folytatják ellene és az ügyvéd beadja a számlát. Amikor kamatot kellene fizetnie annak a sze­rencsétlen embernek, előjön az ügyvéd és ha ió a kamatra, rendben van, ha nem jó, elárverezik. Én nagyon magyarul tudom ezt csak elmon­15. ülése 1935 május 20-án, hétfőn. dani, nem is kívánhatnak tőlem mást, hiszen szívesebben kapálnék most is, mint ezt csiná­lom, de ha a kerületem mégis bizalmával engem megtisztelt, beküldött a Házba, hát én is kény­telen vagyok ezekről a dolgokról beszélni. T. Ház! Van itt egy nagyon fontos problé­ma, amelyet egy évvel ezelőtt a miniszterelnök úr szájából hallottam Sátoraljaújhelyen, ez a telepítési kérdés. Ne méltóztassanak rajta moso­lyogni, ez nagyon fontos probléma Magyaror­szágon, mert egyedül ez a munkanélküliség megoldása. Mióta ennek a Háznak tagja va­gyok, minden oldalról hallom, hogy a munka­nélküliség kérdését hogyan kellene megoldani. Nem lehet a munkanélküliség kérdését meg­oldani azzal, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetésbe x millió pengőt előirányoz útépí­tésekre. A gyakorlatból beszélek. Amikor a kor­mány elrendeli egy útszakasz kiépítését, mond­juk 200 kilométeres útszakaszét, ha azokból a falvakból, amelyen keretszül vezet az út, a mun­kanélküli munkásokat munkába állítjuk, két hét alatt kész az út. A munkás befejezi a munkát, amit keresett, azt megette, maradt egypár pen­gője, a vonat üresen megy, a 300 munkás tolja az üres vonat mellett 80 kilométeren át a talyi­gát, 3 pengőt vitt haza. Ezen változtatni kell. Nagyon könnyű a változtatás. Én, az ilyen kis agráremberke adom az észt. (Derültség.) Hal­lottam itt a Házban és olvastam az újságokból, hogy a telepítés igen nehéz probléma, mert nincs hozzá tőke. A becsületes munkához min­dig elő szokott jönni a becsületes tőke. Nem le­het probléma az, hogy a telepítéshez nincs pénz; nem kell ahhoz 10 millió pengő, konvertálni kell a tízezerholdas birtokos hárommillió pengős adósságát 3000 telepesre, mert 6000 munkáskéz nagyobb garancia a hitelező banknak, mint egy 10.000 holdas, a Nemzeti Kaszinóban elhervadt arisztokrata. (Élénk derültség a Ház minden oldalán. — Gróf Festetics Domokos: Ez ellen én határozottan protestálok! Vannak az arisz­tokraták közt rendesek is, akik dolgoznak és a néppel foglalkoznak! Én nem vagyok azonos azokkal, akik a családi vagyont elprédálják, el­isszák! — Klein Antal: Nem önre szól, ne vegye magára! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Gr. Festetics Domo­kos: Ez nem áll! Nem vagyunk mind Esterházy Tamások!) Jenes András: T. képviselőtársam, méltóz­tassál megengedni, én a gyakorlatból beszélek itt a törvényhozó Házban, nekem is van itt jo­gom beszélni, én már voltam a Nemzeti Kaszi­nóban, én arról beszélek, amit ott láttam! fGr. Festetics Domokos: En nem voltam és nem is megyek ! — Derültség. — Taps. — Elnök csenget.) T. Ház! Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez a telepítési elgondolás a miniszterelnök úr agyában fogamzott meg. A miniszterelnök úr sem a Nemzeti Kaszinóban vette ezt az agvába, (Derültség. — Felkiáltás'ok: Hála Istennek!) a miniszterelnök úr is bizonyára élt a nép kö­zött, ahol én születtem, a hat elemit bizonyára ő is ott végezte el. (Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: En csak négyet végez­tem! — Derültség.) Akkor bocsánat! (Klein An­tal: Akkor Jenes többet végzett!) Elnök: Csendet kérek! Jenes András: A miniszterelnök úr szük­ségét látta annak, hogy ezt a telepítést meg kell oldani. A magyar kormánynak valóban köte­lessége is megoldani a telepítésnek ezt a kér­dését. A magyar nemzetnek minden fia sokat kiérdemelt ebben az országban, ahol a háború, a kommunizmus és az elmúlt 15 éves rendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom