Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

146 Az országgyűlés képviselőházának tási tej s 70% körül az ipari tej. Sajnos, ez az időpont már elérkezett s most már maga a földmívelésügyi kormányzat is be kell hogy lássa azt a lehetetlen helyzetet, amelyat a tej­rendelet teremtett. T. Ház! Nem akarok most a részletekre ki­térni, csak leszögezem azt, hogy akkori jogos aggodalmam valóra vált, mert már akkor meg­mondtam, hogy ennek a tejrendeletnek téves el­gondolását egyes érdekeltségek fogják majd anyagilag zsebrevágni. Aggodalmaim, sajnos, engem igazoltak, mert minden valóra vált, amit mondtam. Az 5000-es számú tejrendelet alapelgondolása ugyanis az volt, hogy miután az úgynevezett milimári-tehenészetből kikerülő tej rossz és az jön Budapestre, a tejrendelet alapján tejüzemi ellenőröket alkalmaznak. (Fábián Béla: Istálló-ellenőröket!) Ezeknek az a feladatuk, hogy a pestkörnyéki tejtermelőket megakadályozzák abban, hogy Budapestre köz­vetlenül a fogyasztóhoz szállítsák be a tejet. Amikor ezek a tejellenőrök megszállták Buda­pest határait és nem engedték be Budapest szé­kesfővárosába a betörő tejet, akkor a vállalatok és a többi érdekeltség állandóan hozsannázták és örültek neki, hogy a betörő tej kiszorult Bu­dapestről. Ma az a helyzet, hogy a szigorú el­lenőrzés ellenére egy bizonyos minimális niouy­nyiségű úgynevezett betörő tej mégis bejön Budapest székesfővárosába. A tejrendeletben lefektetett okoknál fogva ' ezek a tej üzemellenőrök tulajdonképpen akkor teljesítik és akkor fogják teljesíteni főhivatá­súkat, ha a .tejüzemeket ellenőrzik, illetőleg ellenőriznék. Ami pedig a környékbeli tejter­melőket, a kisgazdákat illeti, ma az, a helyzet, hogy ezeket Budapestről elzárták és teljesen tönkretették, mert ezeknek ma lassan, de biz­tosan arra kell rájönniök, hogy nem érdemes tejtermeléssel foglalkozniuk, mert nagyon olcsó az ár, amelyet a tejrendelet következté­ben kapnak. Azokból, akik a tejrendeletet ké­szítették — nagyon örülök, hogy a pénzügy­miniszter úr is itt van — hiányzott a gyakor­lati érzék. Valami mágikus erő szállotta meg a rendelet tervezőit, amikor tisztán bürokratiku­sán, tisztán a minisztériumok szempontjából indulva ki, papíron számították ki azokat a gazdasági lehetőségeket és eredményeket, ame­lyeket ők 'helyesnek láttak. A tejrendelet mai formájában teljesen cső­döt mondott. De nem ez a baj. A haj az, hogy ma különhöző olyan jelenségek vannak napi­renden, amelyek direkt ingerlőleg hatnak, iz­gatják a tejtermelést. Nevezetesen állandóan Damokles-kardjakéiit... (vitéz Mikolay József; Olyan tehenészetek izgatják, amelyeknek száma Budapesten kétszeresére emelkedett az­óta, amióta a rendelet megjelent! Mert nem [hajtották végre! Ha végrehajtották volna, nem így lenne! — Felkiáltások balfelöl: Pa­rallel szónok! — Györki Imre: Halljuk a közbe­szólót!) Ma Damokles-kardjaként lebeg a gaz­dák feje felett, hogy meg fogják változtatni a tejrendeletet. Az egyik jelentés arról szól, hogy megváltoztatják, a másik arról, hogy nem változtatják meg. Egy tény: ma a gazdák kalkulációját — legyen az akár a tejszövetke­zet maga, akár pedig törzskeretes — az ipari és a fogyasztói tej viszonya szabja meg, erre tudja alapítani a kalkulációját és e szerint tudja azt alakítani. A fogyasztási tej_ és az ipari tej arányszámát, százalékát pedig az Országos Tejgazdasági Bizottság r állapítja meg, a tej vállalatok jelentése alapján. Most a« történt a napokban, hogy ezeknek a tej­12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. üzemi ellenőröknek felmondottak, szolgálatu­kat megszakították és azokat a tejvállalatokat, amelyeket ellenőrizni kellett, éppen most, ami­kor a tejfogyasztás emelkedni kezd, minden ellenőrzés nélkül hagyták. Nem akarom én senkinek az üzemi hitelét rontani, kalkuláció­ját, eljárását kritika tárgyává tenni, de a tej­vállalat nem altruista intézmény, hanem üzlet, és én veszedelmesnek látom, éppen a termelő gazdák szempontjából, azt a helyzetet, hogy most, amikor még életben van az a 'bizonyos 5000-es számú tejrendelet, ellenőrzés nélkül hagyták a tejüzemi nagyvállalatokat és a ter­melőgazdákat kiteszik annak, hogy a fogyasz­tási és az ipari tej indexe, arányszáma mi­nimumra fog csökkenni, ami befolyásolja a tej árát, mégpedig a termelő gazda kárára. Amíg a kisemberek behozták a betörő tejet, behozták a milimárik, akiket szívesen és öröm­mel neveztek el így, addig igénybevették ezek­nek a tejüzemi ellenőröknek a szolgálatát. Kér­dezem a föl dmí vei és ügyi miniszter urat, minők lehet^ azt tulajdonítani, hogy most, amikor a gazdák érdekében a tejüzemeket ellenőrizni kellene, éppen most a fő tejszezónban hozták ezt a rendelkezést és állott elő ez a helyzet? Tudom, hogy ez a tejrendelet örökség, amelyet a miniszter úr tárcájával vett át, nagyon jól tudom azt, hogy ennek a tejrendeletnek kér­dése nehezen oldható meg. Éppen ezért az a tiszteletteljes kérésem, hogy ha a miniszter úr egy új tejrendeletet kiad, ne méltóztassék azt csak bürokratikus úton letárgyaltatni, hanem mivel sokan vagyunk még ebben az országban, akik nem vagyunk vagy nem lehetünk tagjai ennek a bizonyos bizottságnak, hanem akik fog­lalkoztunk és foglalkozunk ezzel a kérdéssel önzetlen módon mind a túloldalon, mind ezen az oldalon, mert a tejkérdés nem pártkérdés, ez kenyérkérdés, (Ügy van! Ügy van!) méltóz­tassék a földmívelésügyi miniszter úr ben fiun­két valamennyiünket meghallgatni és megta­lálni a módját és lehetőségét, hogy ezt a nehéz kérdést kedvezően lehessen megoldani. Arra azonban nagyon kérem a földmívelésügyi mi­niszter urat, hogy addig, amíg ez a rendelkezés érvényben van, tessék ezt a tejkérdést akként kezeltetni, amiként eddig kezeltetett. Bizonyta­lanságot előidézni ezekben a mai nehéz idők­ben nem tartom megengedhetőnek, veszedel­mesnek tartom és ki vagyunk téve annak, hogy a vállalatok által előidézett mesterséges tej­hiány csak emelkedni fog mind a fogyasztók, mind a termelők kárára. Tisztelettel kérem a földmívelésügyi mi­niszter urat, hogy a felvetett kérdésekre szíves­kedjék válaszolni és ne csak a fogyasztókat, hanem elsősorban a termelő réteget megnyug­tató válasz adásával lehetővé tenni azt az .at­moszférát, amelyben a folytatólagos nyugodt tejtermelés és ezzel a magyar szar vasmarha­tenyésztés ne legyen kitéve ilyen labilis dol­goknak, ilyen különböző izgalmaknak, ame­lyeknek semmi, de semmi alapjuk nincs. {He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván szólani. Darányi Kálmán földmívelésügyi minisz­ter: T. Ház! Dinnyés képviselő úr interpellá­ciójára van szerencsém a következőket beje­lenteni. A képviselő úr volt szíves szóvá tenni^ a tejgazdasági bizottságnak azt az eljárását, hogy felmondotta a tejellenőrök szolgálatát május 15-én azzal, hogy további szolgálatot teljesíteni nem tartoznak. En szükségesnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom