Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

Az országgyűlés képviselőházának l miniszter úr egy rendeletet, amelyben a 17 éven aluli női munkaerők munkaidejének szabályozását írta elő. Ez azonban nem elégséges, nekünk itt tovább kell mennünk. De azt hjiszem, albíban is egyek lehetünk, hogy a még mindig nagy számiban ittlévő idegen munkásokat cseréljük ki a mi munkanélküli kiváló szakembereinkkel. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak ennek a minisztériumnak a szabályozásában szeretném én nagyon gyorsan, miinél előbb megoldását látni a vasárnapi munkaszünet kérdésének. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen, — Takács Ferenc: A hétköznapi munkabérek kérdését! — Propper Sándor: Már régen követeltük a vasárnapi munkaszünetet! En három interpellációt mondtam el ebben a tárgyban!) Az iparfelügyelet nincs azon a nívón, amelyet a közegészségügy, a munkásság jóléte, biztonsága, egészségügye megkívánná. Lehetetlenség' a mai iparfelügyeletet ezen a nívón tartani, itt is változtatni kell, (Petrovácz Gyula: Reform kell!) itt is reformra van szükség. De ugyanígy kell reformálni a munkásjóléti intézményeket is. Itt térek rá arra, hogy szeretném, ha az új iparügyi minisztérium hatáskörébe tétetnék át az Országos Társadalombiztosító Intézet ügye is, mert lehetetlenség, hogy ezt az óriási nagy intézményt a munkaadók és munkavállalók tartsák fenn s amikor a munkáskérdésről, munkásérdekről, a munkaadók anyagi dolgairól van ott szó, akkor ne az a 'minisztérium intézze a dolgokat, amely pedig legfelsőbb hatósága az iparügyek intézésének. (Zaj a balközépen.) Az Országos Társadalombiztosító Intézet át van szőve a munkaadó és munkás érdekeivel, szerintem tehát teljesen logikus, hogy ezt az iparügyi minisztérium hatáskörébe kell áttenni. (Mózes Sándor: Az egészségügy a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik!) Megemlíthetem talán azt is, amiről egyik képviselőtársam már szólott, de amire még a költségvetési vitánál is vissza fogok térni, hogy tudniillik a régi Oti--tartozások, amelyeket ezek a szegény kisiparosok egyébként sem tudnak kifizetni, valamiképpen rendeztessenek. (Zaj a szélsobaloldalon, — Rupert Rezső: Az egész csak arra való, hogy kínozzák őket!) Éppen azért, hogy a munkásügyeket is kellőképpen tudjuk képviselni ebben az új minisztériumban, úgy a magam, mint pártom nevében bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni. Indítványozom, hogy a 29. számú törvény javaslat címe a következőképpen változtattassék meg: »Törvényjavaslat az ipar- és munkaügyi, valamint a kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztériumról.« Indítványom elfogadása esetére kérem, hogy a megfelelő változtatásokat a törvényjavaslat egyes részein is méltóztassanak keresztülvinni. Már az előbb jeleztem azt, hogy a törvénytervezet csak egy keret. A lapok megírták, hogy a miniszter úr ismertette az egységespárt ülésén, hogy milyen tárgyköröket fog felölelni ez az új minisztérium- Azt hiszem, a Ház lenne a legilletékesebb és a legelső hely arra, hogy velünk, a Képviselőházzal is ismertetné a miniszter úr ebbeli terveit. Meg vagyok győződve arról, hogy ha mindezeket a kérdéseket fel fogja ölelni az új minisztérium, akkor a baloldalon ülő képviselőtársaim is szíves-örömest fogják ezt a törvényjavaslatot megszavazni. (Rupert Rezső: Mindent bele kell venni a törvénybe! Nem bízunk a rendeletekben!) '. ülése 1935 május 15-én, szerdán. 137 Az új minisztérium kreálásánál szakembereket kívánnak igénybe venni. Vigyázni kell, hogy kik lesznek azok a szakemberek, mert egy ilyen új intézmény létesítésénél mindig nagyon sok a jelentkező. Nagyon sok olyan »szakember« van, akinek a szaktudásáról a múltban egyáltalában senki sem tudott. (Rupert Rezső: Xjgy lesz, mint a népjóléti minisztériumnál!) Mussolini és Hitler is a legjobb szakembereket alkalmazza mindenütt, ezt kell tehát nekünk is tennünk. Hiszen még maga a miniszter úr sem tudhat minden kérdésben mindent, hanem — amint az előbb közbeszóló képviselőtársam mondotta — évek kellenek ahhoz, amíg beletanul a miniszter úr is minden tárgykörbe. (Friedrich István: Tíz évig lesz miniszter és majd megtanulja!) Éppen ezért szakemberekre is szükség van. Nálam nagyobb tisztelője nines a katonatiszteknek, de mégis azt kell mondanom, hogy én helyeslem, ha az ő szaktudásukat is igénybe veszik, ellenben nem szeretném, ha a polgári szakemberek háttérbe szorulnának és nem szeretném, ha minden új intézmény élére katonát állítanának. Állítsuk oda ezekbe a mi kiváló szakembereinket. (Helyeslés a balközépen.) Ismétlem, ezt ama nézetem mellett hangsúlyozom, hogy minden tisztelem és becsülésem a katonatisztek iránt megvan, de viszont nekünk kötelességünk tovább is gondolni és az új intézmények részére biztosítani azokat a szakembereket, akik — azt hiszem — elsősorban mégis csak a polgári foglalkozásokból kerülnek ki. (Friedrich István: Szóval numerus clausust akarsz a tisztekre! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Györki Imre: Állítólag az új hercegprímás is egy vezérkari százados lesz! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Petrovácz Gyula: Az legalább katolikus lesz! — Elnök csenget.) Azt szeretném, ha nemcsak száraz bürokratákat, hanem a gyakorlati élettel szoros összeköttetésben levő, abban élő embereket vennének igénybe. A munkásság és a kisemberek ügyeit felkaroló, szociális érzékkel megáldott egyének legyenek azok, akik az új minisztériumba bekerülnek, mert ott nem lehetnek csak bürokraták, nem lehetnek száraz paragrafus emberek, hanem ott számolni kell az élettel és mindig az élettel kell haladni. Az új minisztérium szobái teljenek meg az élet levegőjével és akkor ez az új minisztérium nem fog a közélelmezési és a népjóléti minisztérium sorsára jutni. (Propper Sándor: A csúcsminisztérium sorsára!) Ebben a reményben fogadom el a javaslatot és indítványom elfogadása esetén pártom is abban a helyzetben lesz, hogy azt elfogadhatja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. -- A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő urat fel kell világosítanom valamiről. Nevezetesen azt mondta a képviselő úr, hogy valahányszor ebben a Házban felszólal a munkáskérdésben, mindannyiszor felhorkanunk és élesen tiltakozunk ez ellen; ebből következtetve pedlig azt állította, hogy mi magunk akarunk mintegy valamilyen egyeduralmat gyakorolni a munkások és munkáskérdések felett. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Téved a képviselő úr. Ebben a Házban én már tizenkettedik éve ülök benn; a jobboldalról és a baloldalról is nagyon gyakran esett szó munkáskérdésekről és ha azok az urak.