Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-9
Az országgyűlés képviselőházának 9. történtek törekvések, nem helyeseltem már akkor sem és iparkodtam megakadályozni. Ha azonban nem méltóztatik az én véleményemre adni, röviden még csak annyit állapítok meg, éppen azért, mert Amerikára történt hivatkozás, hogy én körülbelül öt éven keresztül az amerikai mezőgazdasági nevelésügyi intézettel, amelyet if j. Rockefeller János alapított, szerves kapcsolatot létesítettem annakidején. Hálával tartozunk mind a két Rockefeller-intézetnek, mert a legnehezebb időkben, egyrészt kiváló fiatal szakembereinknek ösztöndíjakkal való ellátásával, másrészt különböző anyagi támogatással segítették a mi kultúránkat, gazdasági szakintézményeinket fejleszteni. Amikor Wicklief Rose, ennek a kitűnő, világraszóló intézetnek az elnöke és Hutchinson professzor, aki a gazdasági nevelésügynek egész világon elismert szaktekintélye, itt voltak s a mi szakoktatásunkat tanulmányozták és én kísérletet tettem, hogy néhányan kimenjenek Amerikába megnézni az ottani gazdasági szakoktatást is, azt mondották: »A mi szakembereinket kell ideküldeni Magyarországra, mert mi csak a háború óta létesítettünk gazdasági szakintézeteket, önöknél pedig ez már bevált rendszer.« (Gryömörey Sándor: Magunkat nem tudjuk megbecsülni, ez a hiba!) Ugyanazt akarom aláhúzni, amit Gyömörey képviselő úr mond. A háború előtt bolgár földmíves ifjak jöttek ide a mi iskoláinkba, azután más nemzetek ifjai is jöttek Úgy tudom, hogy még a múlt évben lépés történt a bolgár kormány részéről, hogy bolgár kisgazdaifjak újólag eljöjjenek a magyar gazdasági szakiskolákba. (Br. Vay Miklós: Törökök is!) Török és bolgár ifjak is. Amikor tehát az egész külföld megbecsüli ezt a magyar értéket, én csak arra kérem a t. Házat, legyünk egyek a magyar értékek megbecsülésében. (Helyeslés.) Amikor köszönetet mondok a kultuszminiszter úrnak, hogy a magyar gazdasági szakoktatás tekintetében ő is arra törekszik, hogy azt a földmívelésügyi miniszter úr támogatásával előbbrevigye és e tekintetben teljes összhangot teremtsen, a javaslatot a magam részéről abban a hitben fogadom el, hogy egy láncszeme lesz annak a nemzeti politikának, amely Széchenyi István ideáit tartja szem előtt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Huszár Mihály jegyző: Gróf Esterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: T, Ház! Engedelmet kérek, hogy a vitának ezen előrehaladott stádiumában egyáltalán felszólalok — az előttem szólott igen t. képviselőtársam történelmi és szakoktatási fejtegetései után tényleg csak egykét percre fogom az igen t. Ház idejét és figyelmét, ha lehet, igénybevenni. {Halljuk! Halljuk!) — de élni akarok azzal az alkalommal. hogy a kultúra egységének vagy az egységes kultúrának ezen depolitizált légkörében pár szóval ^ hozzászóljak a törvényjavaslathoz és reflektáljak előttem szólott egy-két képviselőtársam megjegyzéseire. Mindenekelőtt teljesen magamévá teszem azokat a. megállapításokat, amelyeket Eckhardt t. képviselőtársam tegnapi briliáns beszédében tett. (Éljenzés a baloldalon.) amikor mint Emile Faguet méltó tanítványa mutatkozott itt be, annak a Faguet-nak tanítványaképpen, aki ülése 1935 május 9-én, csütörtökön. 109 standard-művet írt a kontárság kultuszáról. Megállapításában, amelyet a dilettantizmusról idézett, teljes miértekben osztozom. Teljesen magamévá teszem azt az álláspontját, hogy bármennyire szükséges, kívánatos és örvendetes az a decentralizáció, amely ebben a javaslatban van, mégis nagyon óvakodni kell attól, hogy ezen a réven azután egyes vidéki kiskirályságok, kultúr diktatúrák és diktátorok keletkezhessenek, (Dinnyés Lajos: Élharcosok!) olyan kultúrdiktátorok, akik a saját hatáskörükben azután önkényesen járnak el. Nagyon vigyáznunk kell, hogy ez be ne következzék, annál is inkább, mert hiszen olyan országban élünk, ahol akaratunkon kívül is, — ezt egyáltalán nem akarom pártszempontból nézni — de a közigazgatás igen gyakran sodródik egyrészt a napi politikába, másrészt pedig azt látjuk, hogy a keleti fatalizmus és a nyugati bürokratizmus váltógazdasága áll fenn. Egy ilyen országban természetesen sokkal nagyobb a veszély és a lehetőség arra nézve, hogy egy helyesen átgondolt és koncipiált szükséges decentralizáció nem éri el a célokat és — ahogy egyik t- képviselőtársam említette — vidéki kis minisztériumok alakulnak. Ezzel kapcsolatban kétrendbeli konkrét kérdést volnék bátor az igen t. miniszter úrhoz intézni. Az egyik az, hogy ezen vidékig decentralizált hatóságok, illetőleg kerületi főigazgatóságok áthelyezési joga csak az egyes kerületeken belül érvényesül-e és a kerületek között azután természetesen már a miniszter az illetékes. Ez lenne az egyik kérdésem, amelyet nem látok egészen világosan a törvényjavaslatban. A másik kérdésem pedig az, hogy ez a decentralizáció együtt jár-e az utalványozási jognak a decentralizálásával is és milyen mértékben jár együtt. Erre nézve sem találok ugyanis felvilágosítást a törvényjavaslatban. Volna egy harmadik konkrét kérdésem is', amelyet egy-két szóval szintén felemlítek, és ez az, hogy az egész javaslat pénzügyi kihatása milyen lesz. Ha jól értettem egy-két iközbeszólásból, —• azt hiszem, a t. miniszter úr is tett megjegyzést közbeszólás alakjában — ennek a javaslatnak körülbelül 45—60.000 pengő megtakarítás, mint egyenleg lesz a pénzügyi kihatása. Mondom, a pénzügyi részével sem vagyok ennek a javaslatnak tisztában. T. Ház! Ami már most a mezőgazdasági szakoktatás kérdését illeti, felfogásom szerint ez à kérdés a maga természeténél fogva részleteiben természetesen nem tartozik a jelen javaslat tárgyalásához s talán inkább a földmívelésügyi tárca tárgyalásához tartozik, de mint elvi kérdés igénytelen nézetem szerint igenis idetartozik. Azok után, amiket Sehandl Károly igen t. képviselőtársam az előbb már elmondott, azt hiszem, ezt a kérdést a magam részéről egészen röviden pár szóval elintézhetem, annál is inkább, mert (körülbelül egy magánföldmíves-iskölával kapcsolatosan húszéves személyes tapasztalat alapján .beszélhetek erről a kérdésről és mondhatok el egyet-mást ró ! la röviden. Természetesen a téli tanfolyamokról nem beszélek, mert azok, nézetein szerint, kitűnően beváltak. (Elénk helyeslés.) Általában azt tapasztaltam éppen ezen magánföldmíves-iskolánál szerzett észleleteim alapján, hogy amikor az & kis- vagy középbirtokos családból származó ifjú belekerül a közép- vagy felsőfokú mezőgazdasági oktatásba, több nehézség van, ami inkább talán nevelés kérdése, de mindenesetre egy nagy nehézség előtt áll úgy ő, mint_ 19*
