Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

108 Az országgyűlés képviselőházának dalma'k, azután később a többi uradalmak számára is, ebben az alapításban is Európa többi államaival, országaival szemben előljárt a magyarság. Meg kell említenem azt, hogy már a múlt század derekán, amikor még a többi országokban alig volt nyoma mezőgazdasági főiskolának, gazdasági szakiskolának, egymásután alakultak az Állatorvosi Főiskola, azután a debreceni Gazdasági Tanoda, amelyből később a debreceni Gazdasági Akadémia lett. De nemcsak az iskolákat említhetem, hanem azokat a kiváló szakférfiakat is, akik ezeknek az iskoláknak professzorai, tudósai voltak. A magyar gazdasági szakoktatás minden fokon a Legkiválóbb szakembereket termelte ki már a múlt század derekán és annak a fordulóján isNekeni nem kell itt utalnom Cserhátyra, Linhardtra, nem kell utalnom Kossutányira, aki voltaképpen a magyar búzanemesítés első apostola volt és aki nagyszerű harcát vívta a román gazdasági tudósokkal, amikor azok el akartaik vitatni azt, hogy a magyar húza a világ első búzája. Ha Kossutányi Tamás nincs, akkor ma — azt hiszem — a Lisztkísérleti Állomás a maga rendszerét nem tudná alkalmazni, mert ez Kossutányi Tamástól, az óvári gazdasági akadémia tanárától ered. Hogy két esztendővel ezelőtt Észak-Amerikában à nagy búzaversenyen, ahol az amerikai és tengerentúli országok minden kiváló 'búzafajtáját összehordtak, hogy megállapítsák, melyik az első, a Manitoba I-gyel szemben az amerikai zsűri egyenlő (minőségűnek ítélte a magyar nemesített és tiszavidéki búzát, ez voltaképpen szintén annak a hatalmas kultúrmunkának a végeredménye, amelyet Kossutányi Tamás kezdett. • Meg vagyok róla győződve, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán nem érinti ezeket • a szép, ezeket a «zent emlékeket, amelyek fűződnek a gazdasági szakoktatás kiváló férfiaihoz, akik az egész világ, egész Európa előtt megbecsültté tették a magyar gazdasági szakoktatás intézményét. En magam voltam előadója a Ház előadói székében a közgazdasági egyebemről szóló törvényjavaslatnak. Semmiféle vád nem érhet ab'ban a tekintetben, hogy elfogult volnék egyik vagy másik iskolatípussal szemben. Mégis fel kell hoznom, hogy a magyar közgazdaságtudományi kar mezőgazdasági szakosztálya nem szorult idegen erőkre, hanem azokat a kiváló szakférfiakat alkalmazta professzorukul, akik az Állatorvosi Főiskolán és a Gazdasági Akadémián termelődtek ki. Most, amikor a kultuszminiszter úr nagyvonalú törvényjavaslatát tárgyaljuk, nem lehet helye disszonanciának, nem lehet szó tárcakérdésről, itt el kell ismerni, meg kell becsülni az értékeket esnem szabad abba a hibába esnünk, hogy hozzávetőleges, egynapi kirándulásra terjedő meglátás után könnyelműen elítélő szóval nyúljunk hozzá Magyarország kultúrértékeihez. Az Állatorvosi Főiskolán kívül ugy a Gazdasági Akadémia, mint a többi szakiskolák Magyarországon megállják helyüket. En kis ember és talán elfogult is vagyok ahhoz, hogy e tekintetben mindenki által elfogadható véleményt mondjak. Legyen szabad tehát hivatkoznom egy nagyobb emberre, aki ma már nem él, akinek emléke azonban minden magyar gazda előtt szent, akit Magyarország legnagyobb földmívelésügyi miniszterének mondanak: Darányi Ignácra, aki a következőket mondja. (Dinynyés Lajos: Mikor mondotta ezeket Darányi?!) 1926-ban, képviselő úr. (Olvassa): »IA mi g-azda9. ülése 1935 május 9-én, csütörtökön. sági szakiskoláink — azt hiszem, bátran elmondhatjuk — a történtek után és a nagy öszszeomlás után is megfelelő magas színvonalon » állanak. Ezt két dolognak, két körülménynek lehet tulajdonítani. Az egyik az, hogy az élükön olyan kiváló szakemberek állanak, akik mindenkor megbecsültettek és akiknek véleménye mindenkor honoráltatott. A másik az, hogy a gyakorlati élettel szoros kapcsolatba hozattak s vele állandó szoros kapcsolatban vannak.« Darányi Ignác ezt a véleményt nyilvánította azon az országos szakoktatási értekezleten, amelyet a földmívelési kormány 1926 május 17-én rendezett s ahol a földmítvelési kormány a maga reformterveit előterjesztette a gazdasági szakoktatásra nézve. (Dinnyés Lajos: Mikor hozza már a javaslatot?) A gazdasági szakoktatás kérdéséről volt szó tegnap itt, ezen a helyen. Ha a kritika elhangzott, nekem is van jogom hozzászólnom s megadnom rá a választ. (Dinnyés Lajos: Arról az oldalról hangzott el a kritika, ahonnan a képviselő úr beszél!) Ebbe a reformtervezetbe nem akarok most belemélyedni, azonban megállapítom azt, hogy közöttünk nincs sok eltérés a lényegben. Tudniillik a gerince a népies gazdasági szakoktatásnak e tervezet szerint a téli gazdasá-gi iskolarendszer kell, hogy legyen, s én örülök, hogy a kultuszminiszter úrral e tekintetben egy véleményen leszünk. A téli gazdasági iskolai rendszert mi már kezdtük lefektetni, de szélesebb és nagyobb keretekben való kiépítése csak azért nem sikerült még eddig, -mert egyrészről a népszövetségi pénzügyi ellenőrzés, másrészről a belföldi pénzügyi válság nem tette lehetővé, hogy ez a terv keresztülvitessék. (Kun Béla: Erre kellett volna lennie pénznek, olyan koldusok sohasem voltunk!) Miután £IZ ti kérdés vettetett fel, hogy készen van-e a törvényjavaslat, örömmel állapítom meg, hogy a törvényjavaslat a téli gazdasági iskolákról évek óta készen van, s a téli gazdasági iskolarendszer lesz az a típus, amely leginkább megfelel egyrészről a falu népe fiainak, másrészről amely legjobban bevált egész Európában, sőt az egész világon. Amerikára történt hivatkozás. Amerikát illetően meg kell állapítanom, hogy ott a községek állítják fel az elsőfokú gazdasági szakiskolákat, míg a felsőfokút, az egyetemi jellegűt az államok állítják fel. Ezekben a gazdasági szakiskolákban azonban mi van? Van egy tanszék, azután a tanár egy laboratóriummal és egy kis tangazdasággal s ott tanítják az ifjúságot. T. Ház! Nem akarok erről bővebben beszélni, csak azt állapítom meg, hogy nem látok a törvényjavaslatban semmi olyat, ami arra irányulna, hogy akár a középfokú, akár az alsófokú gazdasági szakoktatást a földmívelésügyi minisztériumtól át kívánná venni. Nem is tartanám helyesnek elvi szempontból. A gazdasági kutatás, a gazdasági kutatás eredményének továbbadása, szóval, az ismeretterjesztés, az oktatás és a gazdasági ismeretek alkalmazása a gyakorlatban, szóval a gazdasági felügyeleti adminisztráció, ez az a három tényező, amelynek együtt kell lennie. Abban a pillanatban, amikor valamelyiket kiszakítjuk, nem tökéletes a harmónia. Méltóztassék elképzelni: abban a pillanatban, amikor a gazdasági szakoktatás a földmívelésügyi minisztériumból kiszakíttatik, már a gazdasági kísérletügy is megindul. A kísérletügy, a Me' teorológiai és Földtani Intézet átvételére már