Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ról szóló törvényjavaslat, másrészt a nemzetnevelés, a nemzeti kultúra megszervezésére irányuló törvényjavaslat olyan lépéseik, amelyek a magyar törvényhozás és a szenvedő magyar nemzet iránt az egész világon csak megbecsülést vívhatnak ki. Széchenyi István alakja tűnik fel előttem, amikor ezt a javaslatot tanulmányozom és a kultuszminiszter úr nem hiába a Széchenyinemzetség egyik nagy alkotásának a vezetőjeként jött ide, mert Széchenyi István elgondolásával nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, Széchenyi István pedig azt mondotta, hogy a tanult emberfők sokaságától függ a nemzet boldogsága és jövője. Melegen üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely keresztülviszi azt a modern gondolatot, hogy egyszerűsíttessék, gazdaságossá tétessék — ezt a szót használom a latin szó helyett — az igazgatás és lehetőleg minél közelebb jusson minden intéző hatóság ahhoz az iskolához, amely felett felügyeletet gyakorol. Üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot különösen abból a szempontból, hogy,a magyar falu ezután majd közelebb találja 'magához azokat a hatóságokat, amelyek iskolája felett intézkednek. A közoktatás egyszerűsítése folytatása annak a kultúrmunkának, amelyet Klebelsiberg Kunó gróf megkezdett, amikor az 5000 népiskola megépítésével az Alföld egyik nagy hiányát pótolta. Meg vagyok arról győződve, hogy Hóman Bálint miniszter úr, mint Klebelsberg méltó utóda, folytatja ezt a munkát egyrészt a dunántúli elhanyagolt kis falvak iskoláinak rendbehozatalával, másrészt pedig az egész népoktatás minden irányú megszervezésével. Êbben a megszervezésben nézetem szerint két gondolatnak kell erősen érvényesülnie. Az egyik gondolat, amelynek nemcsak a népoktatásban, de a középfokú oktatásban is érvényesülnie kell, az, (hogy a gazdasági alapismeretek a köztudatba erősebben 'belevittessenek, hogy úgy mondjam, gazdasági gondolkodásra neveltessék az új generáció. A másik gondolat pedig, amiért részben felszólalok, inert a vitában eddig még nem hallottam, az a gondolat, hogy az állampolgári nevelés közoktatásunkban erősebb legyen. _Amikor Franciaországban a frank esése idején 'körülnéztem, csodálkozva láttam, hogy minden francia állampolgár a francia frank védelmére indult, azt mondván, hogy: a francia államot nem hagyhatjuk el. Egy közösügyes rendszer a magyar állampolgárokat nem nevelte arra, hogy az államot szeressék. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Ma a magyar állam Magyarországot, a népet, a hazát, a földet, mindent egyesít magában. Ma a magyar állam független, bár igaz, hogy függetlenségét kálváriás módon nyerte vissza, de reményünk van arra, hogy függetlensége mellett integer állapotát is vissza fogja nyerni. Ma a magyar állam szeretetére kell nevelni állampogárainkat-^ Ha a közoktatás átviszi a nép lelkébe, a nép tudatába azt, hogy a magyar állam nem egy tőle idegen valami, hanem a magyar népnek, a magyar polgároknak az összessége, hogy voltaiképpen a magyar nemzet szeretete megkívánja egyúttal a magyar államhoz való ragaszkodást is, akkor elértük célunkat. (Az elnöki széket Komis Gyula foglalja el.) En ezért a kultuszminiszter urat arra kérem, hogy különösen erre helyezzen súlyt új tanKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ I. ülése 1935 május 9-én, csütörtökön. 107 anyag felállításával, az állampolgári kötelezettségeknek, az állampolgári erényeknek^ az állampolgári nevelésnek az előbbrevitelével. Csak ott van szabadság, ahol kötelesség is van, csak ott becsülik meg a szabadságot, ahol a kötelességtudás, az állampolgári erények megbecsülése is megvan. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy elismerésemet nyilvánítsam azon összhang tekintetében, amely megnyilatkozott ebben a Házban ezen törvényjavaslat kapcsán, amikor minden oldalról a nemzetnevelés fontos céljait anynyira (kiemelték, s amikor a javaslat intenciói tekintetében nézeteltérések nem voltak.^ En magam ehhez az összhanghoz akarok hozzájárulni, ezt szeretném megpecsételni akkor, amükor néhány észrevételt teszek egészen röviden a gazdasági szakoktatás tekintetében, hogy e téren se legyen nézeteltérés a t. Háaban. (Halljuk! Halljuk!) A .magyar gazdasági szakoktatás, speciálisan a mezőgazdasági szakoktatás nem 1780-ban kezdődik szorosan véve, hanem már Szent István korában, az első magyar királlyal, amikor az olasz és német szerzetesek a (kereszténységgel együtt a földmívelés, szántás-vetés ismeretét hozták magukkal. Pannonhalma és a Dunántúl kultúrhelyei tanúskodnak arról, hogy ezek a hitterjesztők egyik kezükben a keresztet, a másik kezükben az eke szarvát fogták, s a magyar nemzet már akkor bebizonyította a maga érzékét a kultúra és speciálisan a mezőgazdasági kultúra iránt, amikor a kereszténységgel együtt magát a földmívelést is átvette. Meg vagyok róla győződve, hogy ha Szent István király a maga bölcseségében az agrikultúra tanítását is nem indította volna el rögtön, úgy talán nem sikerült volna az államalapítás olyan mértékben, mint ahogyan sikerült. Természetes, hogy azokból a századokból, amelyekben egyrészt a tatárjárás, másrészt a folytonos betörések, később a törökök pusztításai itt a kultúrát minduntalan letaposták, nagyon sok kultúrmű nem maradt vissza, azonban visszamaradt annak a tudata, — és ezt szeretném ezen törvényjavaslat tárgyalásánál külön leszögezni — hogy egész Európában az agrikultúra hirdetését, tanítását, mondjuk, a mezőgazdasági szakoktatást magyarok kezdték meg. Nemcsak azokra az első keresztény hitterjesztőkre utalok, akiktől a magyarság átvette az agrikultúrát, de most áttérek arra, aki tényleg az első rendszeres gazdasági iskolát megalapította, a szarvasi papra. Tessedik Sámuelre, aki 1780-ban sok meg nem értés közepette létesítette az első gazdasági iskolát, és az egyszerű magyar falusi papnak, a szarvasi papnak példaadására, buzdítására emelte a Georgikont Festetics György, majd Nákó Kristóf a nagyszentmiklósi földmívesiskolát. De nem maradt hatása a határok között. Az első orosz cár, aki gazdasági főiskolát állított fel, Tessedik Sámuelnek üzent, hogy csinálja meg a tervet, csinálja meg az iskolának szervezetét Oroszország részére. Német fejedelmek írtak Tessediknek és jöttek Magyarországra, hogy a maguk gazdasági iskoláit, főiskoláit megalkossák. T. Ház! A magyar agrikultúrának — mint méltóztatnak tudni — azután sok mindenféle akadálya volt. Jött a szabadságharc, jött az elnyomatás, a magyarságnak küzdenie kellett. En amikor Magyaróváron megalakult a múlt század elején az az iskola, amely gazdatiszteket kívánt képezni, elsősorban a főhercegi ura-19