Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés képviselőházának 8 szór 30—40—50 ilyen pedagógus, tanító és tanár tanításbeli, oktatásbeli eljárását, oktatásbeli művészetét, vagy hibáit megfigyelhesse, azokat elbírálhassa, esetleg korrigálhassa. Ehhez idő kell. Tudom, hogy ez a kérdés a, tanárság érdekei ellen szól, mert hiszen a tanárság anyagi és erkölcsi szempontjából talán kívánatosabb volna, ha ezek a tanulmányi felügyelők sűrűn változnának és így minél több tanár jutna a tanulmányi felügyelői megbízatásnak: a tisztességéhez és nagyon szerény, nagyon, de nagyon szerény anyagi előnyeihez. De én nem a rend anyagi érdekeit tartom itt szem előtt, hanem az iskola, a nevelés nagy céljait, ez a cél pedig igenis ezt az utóbbit kívánja meg. Ez a cél azt kívánja, hogy ezek a felügyelők hosszabb gyakorlat után a maguk tapasztalati nagy értékeit és megfigyelésükben mindazt, ami új, ami jó és értékes, valóban hiánytalanul adhassák át azután a gondjaikra bízott tanári testületnek. T. Ház! A törvényjavaslatnak van egy szakasza, mely az egyházi iskolák és az állam jogviszonyára vonatkozik, azt módosítja, s meglehetősen új alapokra fekteti. Szerintem igen örvendetes momentum ez a törvényjavaslat struktúrájában. Érdekes, hogy egyházi részről nem tiltakoztak ellene, ezt szintén megelégedéssel állapítom meg. Itt az államhatalom felügyeleti jogköre a felekezeti iskolákkal szemben ki van terjesztve s ez nagyon helyesen van így. A múltban — példának okáért mondjuk — érettségi kormányképviselők csak a protestáns iskolákhoz küldettek ki, ezután a katolikus egyház, az alapítványok és a szerzetes rendek által fenntartott felekezeti jellegű iskolákban is kiküldhetők lesznek. Ez az^ egyik momentum, ami ilyen jogkiterjesztést jelent, s ami ezt az unitást, ezt a nevelésbeli egységet, ezt a pszichológiai kapcsolatot szorosabbá teszi. A másik momentum pedig az, hogy ezek a felekezeti iskolák a jövőben —^mondhatnám így is — tűrni kénytelenek, dehát azt hiszem, ok nem veszik ezt barátságtalan momentumnak, ellenkezőleg, barátságos és megtisztelő gesztusnak fogják majd tekinteni, ha a jövőben a felügyeleti szervek, tehát főigazgató, tanulmányi felügyelő, stb. időhöz nem kötötten bármikor meglátogathatják az intézetet, hetekintést nyerhetnek annak belső életébe s a tanári testületet bármikor értekezletre hívhatiák össze. T. Ház! Én egyénileg rendkívül nagyra becsülöm neveltetésemnél, egQßz lelkületemnél s világnézeti álláspontomnál fogva egyaránt azt, hogy a nevelésbe a valláserkölcsi motívumokat minél hatékonyabban bevigyük. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azonban, t. Ház, ennek ellenére mégis élénken tiltakozni vagyok kénytelen az ellen, hogy Magyarországon a felekezetieskedő nevelés tért nyerjen, ami a nemzet lelki összeforradásának komoly akadálya ebben az országban. Az én lelki szemeim előtt nem as az eszmény lebeg, hogy fanatikus katolikus vagy fanatikus protestáns embert neveljek, hanem az az eszmény lebeg, hogy gyermekeimből, a gondjaimra bízott ifjúságból fanatikus magyarokat formáljak. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Rupert Rezső: Végre 15 év múlva rájöttek !) Erre pedig módot ad

f a törvényjavaslatnak ez a szakasza, az a módosítása, amely az állam részére biztosított, megnövekedett befolyással ezt az eszmét az oktatás gyakorlati részében is érvényesítheti. Éppen azért, mert ezt is biztosítva látom s biztosítva látom azt, hogy a jövőben a valláserkölcsi ülése 1985 május 8-án, szerdán. 95 szempontok tiszteletbentartása mellett a nemzeti egység gondolatának, a faji szeretetnek, a nemzethűségnek eszménye és vezércsillaga fog majd dominálni a magyar nevelésben, s azért, mert ez a törvényjavaslat végeredményben a harmadik Ratio educationis a magyar köznevelés történetében s mint ilyen, meggyőződésem szerint évszázadokra fogja lerakni a magyar tanügy közigazgatási kereteit, a törvényjavaslatot, mint a kultuszminiszter úr egyik legszerencsésebb alkotását, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául készséggel fogadom el. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Pintér László ! Pintér László: T. Ház ! Az idő előrehaladott volta miatt kérném a Ház szíves hozzájárulását ahhoz, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. Elnök: Hozzájárul a t. Ház? (Igen!) A Ház hozzájárult. Előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a közoktatásügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, határozatképpen kimondom. Következik Czirják Antal képviselő ur szóbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szívesekdjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. honvédelmi és am. kir. pénzügyminiszter urakhoz. Van-e tudomása a m. kir. honvédelmi miniszter úrnak, hogy a, pécsi yegyesdandárparancsnokság a város főterén lévő Pécsi Takarékpénztári palotát szándékozik kibérelni hadtestparancsnaksági irodák céljaira? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak fentiekről s van-e ^tudomása arról, hogy ez a pécsi modern lakásínséget növelni fogja és több üzlet, valamint 25 lakónak kitelepítését vonja maga után. Hajlandó-e a honvédelmi miniszter úr a katonaság eme meg nem felelő elhelyezéséről máskép gondoskodni; s tudomással bír-e arról, hogy az elhelyezésre a város ingyentelket bocsátott a hadügyi kincstár rendelkezésére? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az elhelyezkedést az iparpártolás érdekeinek szemmeltartásával akként megoldani, hogy megfelelő épület az ingyenesen felajánlott telken emelhető legyen, melynek költségei a 30—40.000 pengő most felajánlott bérösszegből, valamint a szükséges átalakítási összegekből fedezhetők lennének? Czirják Antal s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó., Czirják Antal: T. Ház! Bővebben ez az interpelláció a következő: a pécsi vegyesdandárparancsnokság, évek óta építés tervével foglalkozik. A város ezt tudomásul véve, mint mindenütt, nagy szeretettel felkarolta a, katonaság intézményeit s egy nagyon szép telket vásárolt abból a célból, hogy arra a parancsnoksághoz méltó palota emeltessék. A terveket is kidolgozták, az építészmérnök meg is kapta az illendő honoráriumát. Es most, amikor a legnagyobb az^ ínség, amikor a legnagyobb a munkanélküliség, akkor ezt a kézenfekvő beruházást a magas kormány -akként véli megoldani, hogy a város kel-