Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-8
98 Az országgyűlés képviselőházaim lős közepén, legszebb terén, a főtéren egy takarékpénztári palotát akar kibérelni, onnan az összes lakókat természetszerűleg ki alkarja telepíteni, a dandár irodáinak céljaira az egészet át akarja alakítani, aa ott székelő Pécsi Takarékpénztárt a földszintre tenni, természetesen az összes üzleteknek kitelepítésével, ahelyett, hogy igénybevenné a város áldozatkészségét a telket illetőleg, tamely a (kaszárnyához egészen közel is van, ahelyett, hogy ezt a, 30— 40.000 pengőt amortizációnak venné és abból egy a katonaságnak megfelelő, a kiüríteni szándékolt helyiségeknél a óéinak mindenesetre sokkal megfelelőbb épületet emelne és közvetve hozzájuttatná a várost nemcsak a modern épülethez, több lakáshoz, de rengeteg munkaalkalomhoz is. Ehelyett azt teszi, hogy bizonyos érdekekből, mert el sem lehet másképpen képzelni ... (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter: Tessék megnevezni az érdekeket rögtön!) Ezek azok az érdekek, amelyek a múltban is százezer pengőt juttattak egyeseknek és az államnak ezáltal óriási károkat okoztak, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter: Kik ezek? — Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelöl: Kik ezek?) Hogy a tárgynál maradjak és a honvédelmi miniszter úrnak megfeleljek, amint méltóztatnak tudni, a pécsi takarékpénztár elnökigazgatója, a t. túloldalnak mindenkori vezére, akinek ez az üzlete, (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Milyen üzlete?) nevezetesen az, hogy ekként értékesítse... (Zaj a jobboldalon és a középen. Felkiáltások: Ki az?) Ha nem tudják az urak, hogy ki a baranyai vezérük, akkor kénytelen vagyok megmondani : Visnya ErnŐ felsőházi tag, kincstári főtanácsos, a pécsi takarékpénztár elnöke, és Pécsett szuverén uralkodó úgy pénz, mint minden tekintetben. Akkor tehát, mikor ilyen tendencia megnyilvánul, akkor, amikor a sokat hangoztatott modern reformok mellett az iparosságnak ez a semmibevevése van napirenden, vagy legalább is most sürgősen tervbe véve, (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) amikor éppen tegnapelőtt 'hallottuk azt, hogy micsoda nagyszerű elgondolások vannak a pénzügyminiszter úr tarsolyában, akkor ez mereven ellentétben r áll ezekkel az elgondolásokkal, és én arra kérem a pénzügyminiszter urat és a honvédelmi miniszter urat is, akinek bizonyára erről a dologról tudomása van, hogy az ő elgondolásaikat, terveiket akként méltóztassanak továbbvezetni, hogy azok általános megnyugvást keltsenek. En mint ennek a Háznak talán egyetlen (kereskedő tagja és mint a három-négy iparosa közül az egyik, tiltakozom ma SJZ ellen, hogy ilyen f reformokkal kezdje az igen t., Ház jövő munkáját. (Zaj a jobboldalom és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök, bonvédelmi miniszter: T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon és a középen,) Ennek az ügynek a reformpolitikához semmi köze nincs, ez egyszerű honvédkincstári közigazgatási kérdés. Lényege abban van, hogy mintán a pécsi helyőrség már évek óta nehezen talál elhelyezkedést és miután nincs rá költségvetési fedezetem, hogy 700.000 pengőt fektessek be ebben a pillanatban laktanyába vagy katonai épületekbe, ennek következtében az ottani vegvesdandárparancsnokság azt javasolta, — amely javaslat természetszerűleg független a takarékpénztár üzleti szempontjaitól, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és középen.) hogy bérlet útján old8. ülése 1935 május 8-án, szerdán. ják meg a kérdést. Ezért a képviselő úr inszinuációját, amely kapcsolatba hozza a takarékpénztár érdekeit á vegyesdandárparancsnokság gesztiójával, á leghatározottabban visszautasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A képviselő úrról is mondhatnák esetleg, amikor az iparosság érdekében beszél, hogy éppen olyan összeférhetlen, mint az, aki a maga épületét kínálja a honvédkincstárnak bérlet céljaira. A magam részéről csak annyit mondok, hogy a honvédkincstárnál a takarékossági szempontok a mértékadók és nagyon csodálkozom, hogy a képviselő tír, mielőtt pontosan ismerné a kérdést, ezzel idejön. A tényállás ugyanis a következő: arról, hogy a kincstárnak telket ajánlottak volna fel, a honvédelmi minisztérium nem tud; arról tud csupán, hogy kaszárnya építésére ajánlottak fel telket. A kaszárnyát azonban nem lehet megépíteni, mert nincs pénz hozzá. Ha méltóztatnak majd megszavazni a szükséges összeget és az általános gazdasági helyzetet magam is úgy ítélem meg, hogy ilyen építkezésekre lehet pénzt kiadni, akkor szívesen fogunk építkezni. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a hivatalokat megfelelő épületben, a város központjában egyesítsük, és a hivatalok épületét, amely egy zászlóalj férőhelyét veszi igénybe, visszaadjuk a gyalogzászlóaljnak. Ez a helyzet. Méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a, középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! Mindenekelőtt ünnepélyesen kijelentem, 'hogy Pécs az ő katonaságát mindenkor dédelgeti. Pécsett a lakosság minden egyes tagja s ezek között én — és ezt büszkén állítom —• a katonaság szolgálatára a legnagyobb 'készséget mutatja. En mint törvényhatósági bizottsági tag a katonaság (kéréseit percek alatt intéztem el, mert azt vallom, ihogy az a város, amely nem becsüli a katonaságát, nem érdemli meg, hogy városában egy szál katona is legyen. ^Teljes tudatában vagyok annak a közgazdasági jelentőségnek, amit egy nagy katonai parancsnokság jelent. A város nagyon jól értékeli az ottani katonai parancsnok úr érdemeit, tőlem a legtávolabb áll, ihogy ennek a parancsnok úrnak jóhiszeműségét, az ő kiváló képességeit a legcsekélyebb módon is kétségbe vonjam. Ezt a leghatározottabban visszautasítom, mert az én szavaimnak soha ilyen magyarázatot adni neun leihet. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az a parancsnok úr bizonyára szolgálati úton ... (Zaj a jobboldalon.) Nem értem az lurak idegességét- Mi lesz akkor, ha majd a választási visszaélésekről beszélek? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Czirják Antal: Megállapítom tehát azt, hogy a katonai parancsnok úr bizonyára feletteseinek utasítására cselekszik, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez is megint inszinuáció! Semmiféle utasítást nem kapott, ő tesz javaslatot! A képviselő úr nem ért katonai dolgokhoz, ne szóljon hozzá! — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Nem katonai dolgokról van imost szó, hadügyminiszter úr, hanem arról van szó, hogy a miniszterelnök úr megtámadott, még pedig olyan magyarázatot igyekezett tulajdonítani szavaimnak, amely távol állt tőlem. Ez az egyik, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Százezer pengőről beszélt! Visnyáról beszélt és tudott forrásokról beszélt! így nem lehet tárgyalni! — Zaj.)
