Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

92 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése Î985 májúé 8-án

j Szerdán. gokra, amelyek éppen ebben a remekbe szabott »A közoktatási igazgatás újjászervezése« című könyvben konstatálhatok» hogy míg Szegeden 209, Debrecenben 343, Miskolcon 345, a budapesti kerületben pedig 516 osztály működik a gazdasági népoktatás érdekében, addig a Dunántúlon, például a pécsi kerületben már csak 177, illetve — hogy ne is tudjam, mit vétett az a szerencsétlen szombathelyi kerület — Szombathelyen csak 46 osztály működik a gazdasági szakoktatás terén. Ezek a hibák, ezek a hiányok, amelyek annyira jellemzik az elmúlt pártpolitikai rendszert, a, legsürgősebb reformra szorulnak. (Dulin Jenő: Itt az idő!) Annyira különös és annyira egyoldalú volt ennek elbírálása a múltban, hogy csak példának okáért említem meg, hogy míg a Duna,—Tisza közén és az északi részekben működő 2,847.000 őstermelő közül 2000 őstermelőre jut egy-egy osztály, addig az 1,652.000 dunántúli őstermelő közül 4000 őstermelőre jut egy gazdasági tanintézeti osztály. Ezek sürgős rendezése a legelső feladatok egyike« Igen t. Képviselőház! Bátor vagyok még röviden csatlakozni előttem szólott képviselőtársam amaz észrevételéhez, hogy valóban különös helyzet az, — melyen csodálkozom és sajnálkozom — hogy ebben a törvényjavaslatban is újból mód adatik arra, hogy a jogászság elfoglalja azt a helyet, amely szerintem kizárólag a tanárokat illeti. Különösképpen a közigazgatásban fognak teret engedni a jogvégzetteknek. Ha még mód volna rá, ezeket a paragrafusokat visszafejleszteném, illetőleg átalakítanám a tanítóság és a tanári kar előnyére. Az volna még a kérésem, — hiszen ebbe a keretbe minden belefér — hogy a testnevelésre a legnagyobb súlyt helyezzék azokban a rendeletekben, amelyek kibocsátását ez a törvényjavaslat kilátásba helyezi. En még tovább mennék: még a leventeoktatás ügyét is ebben a törvényjavaslatban tárgyalnám, illetőleg ide venném át, mert az én tapasztalataim szerint nem az a helyes leventeoktatás, amely ma folyik, hanem az a továbbképző,, kulturális, testnevelő oktatás volna a helyes, amelyet éppen a kultuszminiszter úr volna képes a legmagasabb fokra fejleszteni, (Rupert Rezső: És amit jókedvvel csinálnának!) amit jókedvvel csinálnának, ami ünnepi, vasárnapi szórakozás lenne. Az így sportokban megedzett fiatalságot a katonaság is sokkal jobban tudná használni, mint a jelenlegit., (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Dulin Jenő: Ezt maguk a katonák mondják!) A magam részéről is melegen üdvözölném azt, ha a kereskedelmi, az ipari s az igazságügyi tárca keretében lévő oktatási kérdések mind áttolódnának a kultusztárca keretébe, ahová azok tényleg valók. Ebben a keretben még csak egyet óhajtanék az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy törekedjék a tanítóság legnagyobb függetlenségére és törekedjéjt arra, hogy a tanítókat, akik hivatva vannak a községet vezetni, pártpolitikai célokra semmi körülmények között ne lehessen felhasználni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelol. — Brogli József: Szó sincs róla ! — Horváth Zoltán: Csupa élharcos ! — Brogli József: Nem így van!) Ismét igen t. képviselőtársam az, aki közbeszól és cáfolni igyekszik, akinek pedig tudnia illik, hogy éppen a baranyai tanítók vannak a legjobban beszervezve élharcosoknak. (Brogli József: Sőt ellenkezőleg ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ön nagyon jól tudja, hogy a kortesborok annyira fejébe szálltak bizonyos tanító uraknak, hogy lealjasodtak oda, hogy részegre itták magukat és együtt hemperegtek a falusiakkal. (Brogli József: Ezt a baranyai tanítóság nevében kikérem ! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy tartózkodjék az ilyen általánosító kifejezésektől. (Brogli József: Szépen megköszönik majd a tanítók ezt a hangot !) Czirják Antal: Tudom, nem válik a tanító díszére, ha szembekerül a falujával, a faluja érzelmeivel és én bizonyos vagyok benne, hogy a kultuszminiszter úr megtalálja a módját annak, hogy a tanítóságot e tekintetben is arra a piedesztálra helyezze, amelyet az méltán kiérdemel. (Helyeslés a baloldalon. — R&kovszky Tibor: Tiszta beszéd !) Igen t. Képviselőház ! Első beszédemnek végére értem. Hálásan köszönöm a szíves türelmet, amellyel meghallgatni méltóztattak. A javaslatot örömmel üdvözlöm és azt elfogadom. (Helyeslés a baloldalon. A szónokot többen üdlvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Madai Gyula! Madai Gyula: T. Ház ! A parlamenti hagyományok szerint a felszólaló képviselő rendszerint az előtte szólott képviselő beszédére szokott válaszolni. Én azonban ezúttal előttem szólott három képviselőtársam beszédének egy-egy közös passzusára kívánok felelni, arra nevezetesen, amelyben a mezőgazdasági szakoktatás problémájával foglalkoztak. Ebben a kérdésben valóban valamennyien egyék vagyunk. TJgy érzem, hogy a mezőgazdasági népoktatásügy problémája valamenynyünk ceterum eenseója. (Horváth Zoltán: Miért nem csinálják meg?) Nem halasztunk el egyetlenegy alkalmat sem, amely összefüggésbe hozható a szakoktatás kérdésével, hogy a mezőgazdasági szakoktatás végleges rendezését ne reklamálnók. Ebben ellenzék és kormánypárt igazán egyek vagyunk. Ez a kérdés kisért évek óta a magyar közéletben (Ügy van! Ügy van!) és itt a törvényhozás házában is. Sajnos, tudjuk, hogy ez a kérdés két minisztérium, kanapé-harcának a tárgya. Éppen ezért én is megragadom az alkalmat, hogy a mezőgazdasági szakoktatás problémáját, végleges rendibehozását, helyének kijelölését, rendszenbefoglalását, kiszélesítését és a maga nagy hivatásának útján való elindítását a magam részéről is reklamáljam. Nem olyan értelemben éppen, mint a hogy azt Matolcsy Mátyás képviselőtársam követelte, hogy tudniillik a középfokú oktatást rendezzük és építsük ki még jobban és hogy humanisztikus középiskoláink tekintélyes részét máról-holnapra alakítsuk át gazdasági szakiskolává. Ezt megkísérelte már az országos közoktatásügyi tanács körülbelül 13 esztendővel ezelőtt, amikor 17 ilyen középfokú iskolát, gimnáziumot jelölt ki, mint olyat, amely miliője .miatt, lakossága miatt, amely az iskola székhelyét lakja, alkalmas volna arra, hogy mezőgazdasági r szakiskolává alakíttassák át, de csodálatosképpen maga a lakosság utasította vissza ezt a tervet és ragaszkodott az iskolának humanisztikus vagy reális jellegéhez. Ennél sokkal fontos ab bnak tartom a gazdasági népoktatásnak^ a^ tömegoktatásnak, a niillió'k oktatásának kérdését, mert, sajnos, ma a magyar gazda, a magyar földművés ember nem tudja, miért kapál, nem tudja, hogy miért csávázza a búzát, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) miért permetezi a szőlőt. Már pedig