Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. ma, a (közgazdaság mai világhelyzetében, amikor a mennyiségi termelés helyébe a minőségi termelés nagy világversenye lép, — mert ha piacképes árut nem tudunk ia világpiacra exportálni, alul maradunk ebben a rettenetes konkurrenciában — mondom tehát, a világhelyzetnek ebben a mai konstellációjában igenis a tényleges gyakorlati gazdák, birtokosok minél intenzívehb oktatását tartom a kérdés alfájának. Nem^ csodálom tehát, hogy ennél az ártatlan, legalább is ebből a szakoktatási szempontból ártatlan törvényjavaslatnak, a tanügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatnak a tárgyalása alkalmával ez a kérdés szintén szőnyegre került, mert a magyar közvéleményt, a magyar törvényhozást, a magyar politikusokat ennek a kérdésnek a rendezetlensége izgatja. Meg vagyok győződve róla, hogy az, aki ezt a kérdést megoldja Magyarországon, az a szakminiszter, legyen az a kultuszminiszter úr, vagy a földmívelésügyi miniszter úr, végeredményben a legnagyobb problémának, a magyar battaglia del grano-nak csatáját vívja meg s ha megvívja és megnyeri ezt a harcot, igazán méltó lesz az egész nemzet koszorújára és hálájára. Egyenesen felkérem innen r a kultuszminiszter urat, előttem szólott három képviselőtársam és általában véve szinte azt merném mondani, hogy az egész magyar agrár-közvélemény nevében, hogy e nagy koncepciójú és hivatású elgondolást erejének teljes felhasználásával méltóztassék kézbe venni s ha csak lehet, minél előb'b beleilleszteni a közoktatásügynek ebbe az általa oly gyönyörűen felépített nagy hálózatába. {Ellenzés jobbfelől.) T. JEL&zl A modern állam három alappilléren nyugszik; az egyik a hadsereg, a másik a közgazdasági élet, a harmadik pedig az iskola. A hadsereg fejlesztése elé, sajnos, akadályt gördítenek a trianoni békeszerződés tilalomfái. A közgazdasági élet terén a gyökeres reformalkotásoknak útját állják, sajnos, szintén a békeszerződések által okozott, megmerevített gazdasági világhelyzet különféle béklyói és kötelékei. Egyesegyedül a kultúra, a közoktatásügy területén vagyunk _ szuverének. Csak ebben a vonatkozásban tudjuk kiépíteni mindazt, amit a nemzeti élet kívánalmai elénk írnak. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a választóközönség, a falu lakossága, azok a milliók, akik minket ide küldtek a törvényhozás csarnokába, tőlünk, a reformparlamenttől, elsősorban azoknak a közgazdasági kérdéseknek megoldását várják, amelyek a magyar életet annyira megnehezítik és a magyar erő kibontakozásának olyan szörnyűségesen útját állják. Nagyon jól tudom, hogy a termejőosztályok és a közgazdasági közvélemény tiéníyezői azt várták, hogy itt a gazdaadósságok rendezéséről, az új adókódex megteremtéséről, a telepítésről, a hitbizományi törvényről, a munkáskérdésről, a mezőgazdasági munkanélküliség problémájának megoldásáról szóló törvényjavaslatokat fogunk tárgyalni. S íme, a kultuszminiszter úr idejött két kulturális törvényjavaslattal. Ám, hála Istennek, sem a törvényhozás, sem a sajtó, sem a közvélemény részéről a kormányt ezért a gesztusáért egyetlen szemrehányó szóval sem illették, sőt, nyilvánvalóan meg lehet állapítani, hogy az ország közvéleménye ezeket a törvényjavaslatokat a legmesszebbmenő és legmelegebb rokonszenvvel fogadta, ami nyilvánvaló bizonysága annak, mennyire átérzi mindenki, hogy a köznevelés ügye Magyar orszáülése 1935 májas 8-án, szerdán. 93 gon a nemzeti élet és a nemzeti lélek feltámadásának alapfeltétele. (Rupert Rezső: Ez nem reform, ez csak kodifikálás!) Ez a legfontosabb nemzeti ügy, amely végeredményben alapja minden egyebeknek. T. Képviselőház! Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint ahogy a kultuszminiszter úr tavalyi törvényjavaslata is, amely a József Műegyetem és a Közgazdasági Műegyetem egyesítéséről, valamint az, amely a különféle középiskolai típusok egyesítéséről szólott, szintén az egységesítés jegyében született meg. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ez a törvényjavaslat egyrészt dekoncentráció, másrészt pedig koncentráció.: Dekoncentráció annyiban, hogy a, minisztériumot megszabadítja a lappáliáktól, az apró-cseprő aktagyártás kellemetlen nyűgétől és ezzel átadja a 'minisztériumot a maga tulajdonképpeni magasabb, elvi jelentőségű, irányító hivatásának. De egyszersmind koncentráció is. Annyiban, hogy mint az előadó úr mondotta, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) az eddig egymástól teljesen függetlenül vagy legalább is szerves összefüggés nélkül működő különféle iskolafelügyeleti szerveket most már egységesíti, összefoglalja, koncentrálja és ilyenformán magába az iskolafelügyeleti munkába egységes szempontok uralmát viszi -be. Hogy erre milyen mértékben szükség van, azt a gyakorlati életből tapasztaljuk és annak alapján állapíthatjuk meg. Tudjuk nagyon jól, hogy még az egymásra utalt, egymással korrelációban álló isikolafajok között sincs meg a szükséges kooperáció. Hogy csak egy dologra mutassak rá, az elemi iskola szolgáltatja például a középiskolák tanulóanyagát és ugyancsak az elemi iskola rakja le az ismereti fundamentumokat, amelyekre azután a középiskola épít és mégis, ez a két iskola egymás munkájáról — őszintén szólva — alig vesz tudomást. A középiskola viszont a szakiskolának adja tovább" a maga tanulóit, a maga tanulóanyagát és szintén nem igen hír tudomással, azokról a szükségletekről és alapkellékekről, amelyek a szakiskolába való átlépésnek lehetnek a feltételei. Ezenkívül is megvan egyik iskolafajból a másikba való átlépésnek a, jelentősége. Azután vannak közös didaktikai és metodikai irányelvek, amelyeket valamennyinek követnie kell. Azután vannak jellemnevelési és vannak világnézeti posztulátumok, amelyek az iskolafajokat végeredményben mégis összekötik egymással és amelyeknek összefüggését csakis egy ilyen egységes szervben koncentrálódó iskolafelügyelet képes megvalósítani. Ezt az egységesítését az iskolafelügyelet területének tehát, mint a legpraktikusabb és kivitelre legmegérettebb problémát a, legteljesebb örömmel kell üdvözölnünk. A 'múltban a középiskolákban a felügyeletet a főigazgatóság gyakorolta, amint azt tudni méltóztatik. Ez a főigazgatóság azonban, — az tlrményi-féle koncepcióval szemben, amely az összes iskolafajok felügyeletére kiterjesztette az akkori inspektoroknak, az akkori főigazgatóknak a, hatáskörét — sajnos, csak csonka főigazgatóságnak bizonyult, mert hiszen ennek a főigazgatóságnak a hatásköre speciálisan csak a középiskola igazgatási és tanulmányi felügyeletére szorítkozott. (Rupert Rezső: A főigazgatónak nem lesz egy órája pedagógiával foglalkozni! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Teljesen igaza van! A cél csak az irá17*