Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-8
Az országgyűlés képviselőházának S. len ellenvetése sem. Nevezetesen azt hozták fel. hogy lehetőleg a dandárkerületeket vették figyelembe. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem ! Nem ! A közlekedésügyi viszonyokat vettük tekintetbe !) Tolna megye is a dandárhoz tartozik. Ha pedig a közlekedés szempontjait méltóztatnak figyelembe venni, akkor nyolcvan százalék szól a pécsi csatlakozás mellett és csak húsz százalék a túlságosan, moloch módjára felnövesztett székesfehérvári kerület mellett. (Ellenmondások a jobboldalon.) Pécs mellett szól még az a körülmény is, hogy ez a javaslat a közigazgatást egyszerűsíteni van hivatva. Hát ennek a fordítottja történik a szóbanforgó kerületi beosztás mellett, mert tudvalévő, hogy Tolna megye is a pécsi püspökséghez tartozik és tudvalévő az is, (hogy a tolnamegyei iskolák 80%-a felekezeti, katolikus. Már ebben a tekintetben is hibás tehát az elgondolás, de még hibásabb az indokolás. Megismétlem kérésemet a kultuszminiszter úrhoz, méltóztassék álláspontját revideálni, a célszerűség és minden más szejnpont érdekében, hiszen mindezek a szempontok amellett szólanak, hogy Tolna megye iskolaügyi szempontból igenis, Pécs városához csatolandó. Különösen fennforog ennek szüksége az egyetemet illető szempontból is, hiszen ez az egyetemi város Magyarország legtkulturáltabb vidéki városa (Felkiáltások: Egyike a legkulturáltabbaknak ! — Rupert Rezső: Szeged is olyan, Sopron is !) megérdemli azt, hogy ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozzék a kultuszminiszter úr. (Rupert Rezső: A fehérvári székhelyet át kell tenni Veszprémbe !) Igen t. képviselőtársam, én elismerem minden egyes város kulturális értékét, de sem Szegedet, sem Debrecent nem helyezhetem Pécs elé, (Rupert Rezső: Nem is kell, egyformák !) — ha figyelembe veszem a környezet kultúráját is — nemcsak Pécs történelmi múltja miatt, — hiszen Pécsett már 1367-ben volt egyetem — hanem a középiskolák tömegének jelenléte miatt és az általános intelligencia szempontjából is. Nem lokálpatriotizmusból mondom mindezeket, hiszen nem ezt a várost van szerencsém képviselni, hanem különösen abból a szempontból érdemel ez a város különös figyelmet, a közoktatásügyi bizottság és az igen t. Ház részéről, mert ez a város az ország legelbalkanizáltabb középiskolai helye. (Felkiáltások: Melyik?) Pécs városa. A bizottságban azt mondotta a miniszter úr, hogy Debrecen 27 milliót adott egyeteméhez. Hát ha Debrecen 27 milliót adott, akkor Pécs az egész lelkét oda-, adta, mert minden középiskoláját kiköltöztette csak azért, hogy egyeteme méltó keretben foglalhasson helyet és teljesíthesse magasztos hivatását. Ennek volt következménye az, hogy felsőkereskedelmi iskoláját egy népiskolába zsúfolták be, — ma is ott működik — női kereskedelmi iskolájában egész nap ég a villany, polgári iskolája egy nyomorult, szinte ősi vityüóban tengődik, reáliskolája pedig jelenlegi helyzetében kétméteres vastag falú, csúnya, apró szobácskákban igyekszik hivatását teljesíteni. Végül képezdéje öt utcába szétszórva, olyan hihetetlen helyiségekben tengődik, (Kornis Gyula: Ez igaz !) hogy minden esztendőben 140—160 jelölt ellenére arra kell figyelemmel lenni, hogy 18-at vagy 26-ot vegyenek-e fel belőlük, aszerint, hogy milyen kicsi szoba fog megürülni a következő esztendőben. Uraim! Ez nem méltó egy kultúrországhoz, de különösen nem méltó a múlt kormányokhoz, amelyek ezt az állapotot kizárólag pártKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ I. ülése 1935 május 8-án, szerdán* 91 politikából idézték elő, aszerint, hogy ez a szerencsétlen város vagy az a szerencsétlen Dunántúl miiként parírozott neki., (Dulin Jenő: Rosszul parírozott!) Nekünk legelső kötelességünk erre gondolni, nekünk nem szabad újból mostohán bánni ezzel a jobb sorsra érdemes püspöki várossal, ezzel a nagyszerű egyetemi várossal, ezzel az — amint a miniszter úr legutóbb pécsi díszdoktorrá avatásakor maga is megállapította, — igen hálás, ősi kultúrájú várossal. Igen t. Képviselőház! A keret kitöltésénél nagy tisztelettel felhívom a miniszter úr figyelmét még arra a körülményre, hogy méltóztatnék mintegy olyan marsrutával ellátni a tankerületi főigazgató urakat, amely ennek az országnak középiskolai, főleg pedig népoktatási keretét kitöltené és az oktatást arányossá tenné. Méltóztassanak .megnézni: azon az értékes Dunántúlon, azon a sokat produkáló, kiváló országrészen van olyan kerület, például Pécs, amelyben 30.000 lélekre jut egyegy polgári iskola. Ezzel szemben Szegeden 23.000, budapestiben pedig már 17.000 lélekre jut egy-egy polgári iskola, a népoktatásnak egyik legfőbb iskolája. Még szomorúbb a Dunántúl helyzete a gazdasági oktatás terén. Matolcsy képviselőtársam remekbe szabott beszédet mondott a mezőgazdaság elhanyagoltságáról. Ehhez ninos semmi hozzátennivalóm, hiszen éppen erről az oldalról kapta a legtöbb elismerést és tapsot. Magam is 100%-ig aláírom mindazt, amit mondott, annyira aláírom, hogy szinte nem is tudom, mit keres a túloldalon egy ilyen mezőgazdasági kiválóság. (Derültség. — Dulin Jenő: Eltévedt! Talán majd visszatéved!) Igen t. Ház! Azt az aránytalanságot azonban a kultuszminiszter úrnak sürgősen meg kell szüntetnie, hogy míg a polgári iskolák felsőbb osztályait jelentő (mezőgazdasági felső iskolából az Alföldre négy jut, addig a Dunántúlra nem jut belőle egyetlenegy sem. Hiába döngettük eddig a kultuszminiszter úr ajtaját, hogy legalább egy ilyen iskolát juttassunk Pécsnek, Baranyának, amely hovatovább a legintenzívebb mezőgazdaságot folytatja, ahol a legintenzívebb gyümölcstermelés és állattenyésztés van —> szerintem — az egész országban, (Csizmadia András: Es más szerint?) ahonnét a tenyészállatvásár mintáit és remekeit szállítják fel, az utóbbi időkben sokat piszkolt sváb parasztjaink. (Rupert Rezső: Na, őket nem piszkolja senki!) Azok a pángermán jelszavak, amelyeket az egész választás alatt az egyes agitátorok a, fejükhöz vágtak, (Brogli József: Es 'amelyek igazak!) vissza fognak még róluk szállni. A jegyző úr a leghivatottabb ... (Brogli József: En képviselő vagyok, nem jegyző!) Ügy értem, hogy a képviselő úr élt a nép között és tudja. ; . (Brogli József: En ismerem az Ön kerületét is.) Ne méltóztassék idegeskedni, ez a helyzet. (Rupert Rezső: Azokat a svábokat senki se bántsa. En is onnan vagyok. Bocsánatot kérek, nem szeretném, ha valaki kétségbe vonná, hogy jobb magyar vagyok, mint más. Nem szabad nekik ereszteni a Bleyereket és Kussbachokat.) En annak a kerületnek vagyok a képviselője, én melg tudom becsülni ezeket a roppant értékes, kiváló embereket. (Rupert Rezső: Csak a Blevereiket nem szabad nekikereszteni!) A gazdasági iskolák kérdésénél legyen szabad még rámutatnom azokra a visszássá17
