Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-8
88 Az országgyűlés képviselőházának pálya. Mert meg vagyok győződve, hogy azok- ' nak a _ falvaknak az életét, amelyeknek elén olyan jegyző áll, aki saját tapasztalataiból és szakismeretei alapján tudja a népet megérteni, szükségleteit és életét ismeri, az a jegyző egészen másként fogja irányítani ezt a népet, mint az a jegyző, aki akármelyik nagyváros intelligens családjából származott légyen is. (Ügy van! Ügy van! — Horváth Zoltán: De ott a szükség csak az, hogy politizáljon!) Azonban itt is arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy ez a középiskolával egyenértékű négy szakiskola á -mezőgazdasági lakosság szakoktatása szempontjából elenyészően csekély és hogy nem ez a meglevő négy iskola, hanem ezeknek csekély száma nem áll a kor és a kívánalmaik magaslatán. Igen t. Ház! Azt az általános követelményt, amelyet voltam bátor úgy megjelölni, mint a háború után úrrá lett azt az elvet, hogy agrárlakosságunk széles rétegeit szakoktatásban kell részesítenünk, nem ez a középfokú iskola, hanem igenis a népiskolák vannak hivatva kielégíteni. Ezek a földmívesiskolák Magyarországon szintén rendkívül csekély és gyér számmal vannak. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Dinynyés Lajos: De teniszpálya a legtöbbnél van!) A másik dolog az, hogy összesen tíz ilyen földmívesiskolánk van, öt a Dunántúlon, öt az Alföldön és huszonöt vármegyénk közül tizenöt vármegyében egyáltalán nincs szakiskola. (Dinnyés Lajos: Teljesen igaza van! Elég baj!) Pedig a kétéves földmívesiskolák rendeltetése lenne az, hogy agrárnépünk kisgazda-társadalmának fiait szakoktatásban részesítsék. E tíz földmívesiskola növendékeinek száma 1930/31ben 442 volt. Ha arra gondolunk, hogy a 3—20 katasztrális hold nagyságú gazdaságaink száma 522-000 és ezzel arányosan évemként ezt az iskolatípust legalább 5000 növendéknek kellene elhagynia, akkor nem vitás, hogy az tény, hogy a tíz földmívesiskolából évenként 200 növendék kerül ki, osak azt bizonyítja, hogy mezőgazdasági szakoktatásunk nem áll a kor követelményeinek nívóján. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Rupert Rezső: Megállapítjuk mi is!) A mezőgazdasági szakoktatás: terén ezek szerint, igen t. Ház, a 'tennivalók gerince nyilván az, hogy vármegyénként létesítendő volna egy» ös&zesien tehát 25—30 középfokú mezőgazdasági szakiskola és legalább is járásomkint eigy, .az egész oinsizágban tehát összesen 140—150 földmíves iskola, inert csak ez a széles alapokra fektetett szakoktatás biztosíthatná azokat a követelményeket, amelyeknek voltam bátor kifejezést adni. (Csoór Lajos: Benne van -a négyéves tervben?) Erre is rátérek majd. Mezőgazdasági szakoktatásiunk egyéb intézményei, az egyéb szakiskolák vagy «tudományos intézetek — sajnos, ismét számot kell vetnünk ezzel — nem állanak megfelelő nívón és nem töltik be hivatásukat. Ezek közül, tekintettel az idő előrehaladott voltára, (Halljuk! Halljuk! half elöl.) csak egyet említek. Megemlítem példaképpen a Gödöllői Magyar Királyi Baromfitenyésztő Szakiskolát, mint olyan iskolát, amelyre óriási feladatok várnának, mert köztudomású dolog, hogy agrártermelésünk szempontjából baromfitartásunknak óriási fontossága van és ez a fontosság mindjobban nő és nő. Számításokat végeztünk és ezek szerint 1929/30-ban a nemzeti jövedelemben részesedő mezőgazdasági termelés 1965 millió pengős értékéből a baromfitartás hozadéka 23S millió pengő volt, azaz 12%. Baromfitartásunk jelentősége és 8. ülése 1935 május 8-án, szerdán. fontossága azért is nagy, mert ebből a termelési ágból falusi népünk, a törpebirtokosok és a kisgazdaexisztenciák komoly bevételekre tesznek szert, de azért is nagyfontosságú ez, mert baromfi-, tojás- és tollexportunk lehetőségei viszonylag kedvezőbbek, mint az egyéb agrárcikkek kivitele. Az ország legkiválóbb szakemberével, Schweng Loránd barátommal tekintettem meg a közelmúltban a gödöllői baromfitenyésztő szakiskolát és nagyon szomorú számomra az, hogy erről a látogatásról igen sajnálatos eredménnyel számolhatok be- (Rupert Rezső: Na, halljuk!) A személyes fogadtatás körül szerzett impressziókról itt nem kívánok szólni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) de ki kell jelentenem, hogy a gödöllői baromfitenyésztő szakiskola nem áll hivatása magaslatán, (Ügy van! balfelől!) mégpedig azért, mert véleményem szerint ennek az intézetnek az lenne a feladata és hivatása, hogy a gazdaságok számára a megfelelő baromfi tartást propagálja és ezt minél szélesebb körbe vigye. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy a gödöllői szakiskolában évente átlagban 15—20 növendék, 1930 és 1935 között, tehát öt év alatt mindössze 127 növendék jelent meg, (Dinnyés Lajos: Mit csinálnak ott 1 ?) akiknek évente egyszer 10 napos kurzust szolgáltattak. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a szakiskolának egészen más lenne a feladata, mert nem közömbös agrártermelésünk szempontjából, (Dinnyés Lajos: Hol a felügyeleti hatóság 1 ?) hogy az az évenkint nem kevesebb, mint hárommillió métermázsa takarmány, amit a baromfiudvarokon kiszórnak, hogyan használódik fel és ezzel szemben mekkora ellenértéket kap a kisgazdatársadalom. (Horváth Zoltán: Ki az igazgató ?) Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a szakiskolának is az volna feladata, hogy nem pénzt, hanem a racionális takarmányozás sémáit és tudását vigyék el az orosházi és szentesi tanyákra, meg a szegedi tanyavidékre. (Helyeslés balfelől.) A gödöllői szakiskolát hallgatóságának alacsony létszáma mellett (Friedrich István: Mibe kerül ez az iskola?) nem használták ki. (Horváth Zoltán: Pedig az mintájára« ám ! — Rupert Rezső: Mibe kerül, mennyi a budget je?) Ennek az iskolának évi budget je körülbelül 00.000 pengő. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan !) Ne tessék azonban elfelejteni, hogy ennek .nagyoű nagy százaléka a baromfifarm takarmányszükségletére esik, nem szabad tehát ebből a számból egyszerűen konzekvenciákat levonni. (Friedrich István: Ami még marad, azt megeszik a baromfiak!? — Derültség.) A gödöllői szakiskola panaszkodik arról, hogy hallgatósága igen gyér és az iskola kurzusai népszerűtlenek. Meg vagyok győződve róla, hogy ha ez így van, akkor ez azt is kell, hogy jelentse, hogy itt valami hiba van. Valószínűleg nem azt adják, amit adniok kellene. (Ügy van ! Ügy van ! balfelől.) Amit adnak, az valószínűleg jó és szép, de azt a farmszerü baromfitenyésztést és tartást propagálják, amely valóban nem mindig racionális. (Ügy van ! Úgy van! balfelől.) Ennek az iskolának igenis el kellene mennie — mint említettem — a tanyavidékre, a kisgazdákhoz (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. — Horváth Zoltán: Nagyon érdekes!) és ha a gazdák nem járhatnak be a gödöllői iskolába, akkor — ismétlem — azoknak az uraknak kell elmenniök a falu népéhez, a kisgazdákhoz. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Igen t- Ház! Meg vagyok győződve róla,