Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

20 Az országgyűlés képviselőházának 297. ülése 193 U november 12-én, hétfőn. ban a kiadások csökkentését vonta volna maga után, vagy pedig a bevételek emelkedését. (Rassay Károly: Mert egy ötletük sines!) Egyelőre csak az történt, hogy abban a pillanatban, amikor megérkezett a főpolgármester, aktuálissá vált a Rácfürdő megvétele (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Két millió pengőért!), amit felülről parancsoltak rá a főváros önkormányzatára. (Zaj. — Farkas István: Ki panamázott itt az urak közül? Valaki panamázott vagy valakinek érdeke volt itt!) Ráparancsoltak a főváros önkormányzatára (Peyer Károly: A feléért is meg lehetett volna venni!), hogy egy olyan objektumot vegyenek, amelyet félévvel előbb sokkal olcsóbban ajánlottak fel a fővárosnak, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Semmi szükség nincs rá! — Farkasfalvi Farkas Géza: Kinek volt ez a? érdeke?) mint lamilyen drágán most eladták a fővárosnak. A Rác fürdő megvétele volt egyelőre a legsürgősebb teendő, (Farkas István: Es növelték vele a deficitet!) még pedig a szanáló főpolgármester egyenes utasítására, illetőleg kívánságára szavazták meg a többségi pártok a Rácfürdő megvételét. A szanáló főpolgármesternek nem volt sürgősebb teendője, mint az, hogy a főváros önkormányzatával ugyancsak felsőbb parancsra rögtön, azonnal megvétessen egy olyan nagy birtokot, mint a szigetmonostori 860 katasztrális holdat kitevő birtok. (Farkas István: Ezt is rásózták a fővárosra.) A főváros kénytelen volt ezt a birtokot megvenni az államkincstártól. (Peyer Károly: Hogy egypár kutat lehessen fúrni. — Farkas István: Hogy legyen egy kis ivóvíz! Sehol sincs ilyen drága ivóvíz!) Pedig erre a 860 katasztrális holdra a fővárosnak egyáltalában semmi szüksége sem volt. (Bródy Ernő: Csak 80 holdra volt szükség és ahelyett vettek 860-at!) Igen, körülbelül 80 holdra lett volna szükség, azért, hogy a káposztásmegyeri vízműveket kibővíttessék, hogy egypár kutat fúrassanak Szigetmonostoron. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez már nem különbség, az már mindegy. — Kabók Lajos: Egy nullával több nem számít.) Rossz, homokos, kisakáoos területet vettek meg igen drága áron, amire pedig egyáltalában semmi szükség nem volt. — Rassay Károly: Csak a szanálásnak volt rá szüksége. Ez a szakszerűség!) Kérdezzük, mi szükség volt egyáltalában erre az új törvényre, ha így állnak a dolgok, ha hat hónap elmúlott anélkül, hogy a szanáló főpolgármester egyetlen, igazán szanáló intézkedést fel tudna mutatni (Rassay Károly: Ötletet!) — a Talbot-szerződésen kívül, amely azonban csak terheket rótt a fővárosra, (Fölkiáltások a bal- és \a szélsőbaloldalon: Evi egymillió pengőt!) amely tiehát nem tehermentesítette a főváros lakosságát,, vagy a főváros budgetjét. Egyetlen intézkedést mutassanak fel a t. kormánypárti képviselő urak, álljon fel bárki a kormánypárt részéről, amely olyan lelkesen ünnepelte ós szavazta meg ezt a törvényt és amely tapsolt, amikor Keresztes-Fischer belügyminiszter úr \ Budapest megrendszabályozásáról beszélt. (Jánossy Gábor: Senkisem tapsolt!) Állj on fel a kormánypárt részéről csak egyetlen ember és mutasson rá arra,, hogy hol van itt a szanálás,, hogy volt-e a szanáló főpolgármester úrnak az elmúlt hat hónap alatt egvetlen intézkedése, (Rassay Károly: Vagy ötlete.) amellyel a fővárost valóban szanálni tudná, vagy szanálni akarná. (Rassay Károly: Volt egy: kötelezte a (kormány a fővárost, hogy emelje fel a fogyasztási illetékeket a környékkel szemben.) Ilyen intézkedése, ilyen^ ötlete a főváros főpolgármesterének, Borvendég főpolgármester úrnak nem volt és nincs isT. Képviselőház! Ezek után azt kell mondanom: tessék bevallani a kormánynak azt, hogy erre a törvényre semmi szükség nem volt, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ez a törvény teljesen csődöt (mondott. Tessék visszaállítani a r tiszta és igazi önkormányzatot, mert tiszta és igazi önkormányzat nélkül Budapest népe nem tud megélni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyelőre arról van szó, hogy a politikusokat majd be fogják állítani az egyes nagy üzemek vezérigazgatói székébe- (Rassay Károly: Éljen a szakszerűség. — Jánossy Gábor: Homonnay lesz a vezérigazgató. Ellenzéki. — Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) De a politikusoknak a vezérigazgatói székekbe való beültetése sem fogja azt eredményezni, hogy a főváros népe a szanálással kapcsolatban a tarifáik leszállítása folytán (Rassay Károly: Vége a párturalomnak és a szakszerűségnek! — Jánossy Gábor: Homonnay leszállítja rögtön! — Zaj.) valami jobb helyzetben lesz. Ellenkezőleg, én már tudok róla, hogy az elektromos áramot például az egyszobás lakásoknál nem, de a kétszobás lakásoktól kezdve fel akarják emelni (Jánossy Gábor: Ez szerencsétlen gondolat!) és ehhez hasonló intézkedések vannak folyamatban. Ha ez a szanálás, akkor ez a tiszta csőd, ez a tiszta bukás. Fel akartam hívni a közvéleménynek és a magyar képviselőháznak figyelmét arra, hogy az ilyen testhezálló törvények mit jelentenek a gyakorlatban és az életben (Helyeslés a szélsőbaloldalon.). Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem szükséges, hogy az előttem szólott tisztelt képviselőtársammal szemben védelmembe vegyem Létay Ernő tisztelt barátomat a sajtószabadsággal kapcsolatosan. (Zaj.) Létay Ernő mindig a sajtószabadságnak olyan híve és olyan barátja volt, hogy akkor, amikor kritikus külpolitikai időkben és kritikus külpolitikai helyzetekben rámutat azoknak a kérdéseknek nehézségére, a döntésnek esetleges következményeire és emellett egy megfontolt eljárásról tesz említést, kétségtelenül a legkevesbbé sem tekinthető az a sajtó elleni támadásnak, vagy a sajtó elleni felszólalásnak, mint ahogy nem hiszem, hogy pártunkban bárki is ilyen elveket vallana. Ez tehát nem egyéb, mint tisztán hamis beállítás, amelyet a párt nevében ezennel elhárítok. (Kabók Lajos: Ez a legkönynycbb!) Ami már most Büchler tisztelt képvisel őtársamnak a fővárossal kapcsolatos megjegyzéseit illeti, tulajdonképpen igen ferde dolog az, amit itt hallottunk. Hisaen lényegileg olyan a beszéde, mintha most egy pótbeszédet mondott volna el, amelyet annakidején el akart mondani a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál. (Rassay Károly: Levonta a konzekvenciákat!) A másik oldala felszólalásának pedig az, hogy felhoz egy csomó dolgot, ezek abban konkludálnak, hogy lényegileg eddig nem történt meg az, amit a fővárosi törvény megaTkot ás ával a törvényhozás célzott. (Rassay Károly: Dehogy nem! Vásároltak! — Nagy zaj! —• Elnök csenget.) Tisztelt Ház! Én úgy emlékszem, hogy tisz-