Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

Az országgyűlés képviselőházának 29. szegény zsellérről, szegény napszámosról, sommás munkásról van szó, akik ilyen módon kenyértelenné válnának. Felhívom tehát erre az igen t. földmívelésügyi miniszter űr figyelmét és ne tőlem, az ellenzéktől méltóztassék ezeket a panaszokat hallani, méltóztassék illetékes fórumokhoz, a vármegye hatóságához, a gazdasági egyesületekhez, vagy talán pártjának egy illusztris tagjához, a Lebosz. elnökéhez, Pesthy Pálhoz fordulni, aki ebben az ügyben szintén tud felvilágosításokkal szolgálni. Midőn tehát ezt bátor voltam előhozni, kapcsolatosan ezzel a kérdéssel, ezt a törvényjavaslatot — amint mondottam — úgy gazdasági, mint szociális szempontból, helyes és jó törvényjavaslatként üdvözlöm és magam és pártom részéről elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Hálljuk!) Ennek a rövid törvényjavaslatnak az indokolása és az előadó úr világos okfejtései után magának^ a törvényjavaslatnak a tárgyához tulajdonképpen sok hozzátennivalómnak nem is kellene lennie, mert ez maga egy egyszerű, világos tény. Kicsiny dolognak látszik, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy 228.000 cseléd vau Magyarországon, úgyhogy családtagokkal együtt egymillió főre tehető tömeg, amelyet ez a kérdés érint és érdekel. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtottam, a publicitásban bizonyos gúnyos és lekicsinylő megjegyzéseket hallottam és olvastam. Juhászbojtár-kérdésnek nevezték el az egészet, holott itt egymillió ember sorsáról van m&, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a báloldalon.) Itt arról van szó, hogy míg azok az illető urak Szilveszter estéjén nagyon jól töltik azt az éjszakát, azalatt egymillió ember, vagy esetleg ennek nagy százaléka vakolja már a falat abban a szegényes kis házban, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) vagy hajtja Üjév hajnalán a szekeret cigánykaraván módjára. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Györki Imre: Csak akkor csinálnák valamit, ha nem kerül pénzbe! Mihelyt tíz fillérbe kerül, semmit sem csinálnak!) Elnök: Csendet kérek! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Egymillió embernek volt ez nem incidentaliter felvetődő kívánsága, mert méltóztassék csak visszatekinteni, úgyszólván mióta ez a cselédtörvény megvan, mindig felvetődött ez a kérdés, amelyhez különböző okok miatt nem mertek hozzányúlni. En igenis • szükségesnek láttam, hogy éppen ezt a kérdést a törvényhozás elé hozzam, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert a gazdasági viszonyok és egyéb okok nem teszik lehetővé, hogy mindazokhoz a kívánatos kérdésekhez, amelyeket igen t. képviselőtársaim jobb- és baloldalról felhoztak, a jelen pillanatban hozzányúlhassunk. Azért hozom ide ezt a kérdést, amelyhez hozzá lehet nyúlni, mert kihatásaiban.. elsősorban _ szociális^ és egészségügyi kihatásaiban nagyjelentőségű és valóban nagyon régi óhaja a mezőgazdasági cselédségnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nemcsak szociális és egészségügyi, hanem gazdasági oldala is van ennek a kérdésnek; a gazdasági oldala akkor mutatkozik meg, amikor annak az embernek jószágával és minülése 19BU november 13-án, kedden. 55 den ho-lmicskájával költöznie kell. Zeőke Antal t. képviselőtársam a maga igen érdekes történelmi fejtegetésében megemlítette, hogy a munkavállalás szabadsága emberi szabadság és ez a szabadság a cselédek számára tulajdonképpen csak itt van biztosítva. Azt a kényszerhelyzetet ugyanis, hogy télvíz idején, a tél közepén ki kell mozdulnia a lakásából, nem nevezhetem teljes szabadságnak. (Ügy vtín! a jobboldalon.) Mégis csak az a teljes szabadság, ha tavasszal megy a maga útjára, hogyha már kénytelen az eddigi helyét elhagyni — amikor mas munkaalmakhoz is juthat, amikor fedélhez is könnyebben jut s amikor nem fenyegeti a hideg, az éhség és más körülmény, (ügy van! a jobboldalon.) Amikor nagy köszönettel és hálával nyugtázom, hogy a Képviselőház minden pártja örömmel fogadta ezt a javaslatot, amely a 228.000 munkáscsalád, a cselédség helyzetét javítja, ugyanakkor csodálom, hogy a két .s'zocialistapártnak két képviselőtagja ellene nyilatkozott a javaslatnak. (Farkas István: Nem vagyunk megelégedve, többet kérünk! Szociális védelmet, amire már házhatározat is van! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindazok a kérdések, amelyeket fel méltóztattak hozni, ha nem is abban a túlzott formában, de sok vonatkozásban megoldásra várnak. De ha higgadtan nézzük a dolgot, nem lehet a mai gazdasági helyzetből kiemelkedve, törvényeket és rendeleteket hozni, (Farkas István: Csak a nagybirtok szempontjából lehet?) nem lehet ilyeneket hozni a praktikum szempontjából és az elmélet szempontjából sem. A praktikum szempontjából nem hozhatok olyan törvényes intézkedéseket, amelyeket az életben végrehajtani teljes lehetetlenség. (Úgy van! a jobboldalon.) A j mai kereseti viszonyok között a mezőgazdaságnak nem követelhetem akár a lakásügyre, akár a kötelező biztosításra vagy más problémára vonatkozó intézkedések keresztülvitelét. Ha ezt tenném, csinálnék egy törvényt, amelyért tapsot kapnék, de az emberek semmit sem kapnának, mert ez gyakorlatilag teljesen kivihetetlen. (Györki Imre: 27 év óta ígérték, miniszter úr!) De elméletileg sem lenne ez helyes, képviselő úr! (Györki Imre: 27 év nem volt elég?! — János s,y Gábor: Az urak sem tudnák megcsinálni! — Zaj. — Elnök csenget.) Aki lelkiismeretesen fontolja meg a tetteit és szavait, az nem vállalkozhatik arra, hogy egy ilyen jelentőségű és tendenciájú törvényjavaslattal álljon a Ház elé, a legnagyobb gazdasági nyomorúság idején, mert ez a törvény nem a prosperitás jegyét, hanem a gazdasági nyomorúságnak, ennek a mai helyzetnek bélyegét viselné magán és nem elégíthetné ki azokat az igényeket, amelyeket én is és azt hiszem, képviselőtársaim is, mindnyájan, szeretnénk kielégíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) Erről majd akkor lehet szó, ha elérkezik az. ideje annak, hogy a magyar mezőgazdasági munkásságnak lekértékesebb elemét, a konzervatívérzésű, a gazdával és a földdel együtt élő mezőgazdasági cselédet jobb helyzetbe juttassuk. (Györki Imre: A prosperitás idején sem csinálták meg, miniszter úr! — Zaj. — Györki Imre: A 36 pengős búzaár mellett sem csinálták meg!) Elnök: Csendet kérek! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ezeket a kérdéseket azonban, amennyire lehetett, a saját hatáskörömben mind intézkedés tárgyává tettem. Még abban az évben, amikor ezt a széket elfoglaltam, azonnal ismételten a legszigorúbb rendeletet adtam ki a vármegyék