Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

56 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 193U november 13-án, kedden. alispánjaihoz és a gazdasági felügyelőkhöz, hogy ellenőrizzék a gazdasági cselédek munkabéreit, jelentsék azoknak magasságát, és igyekezzenek minden befolyásukkal odahatni, hogy ezek közeledjenek ahhoz a munkabér-színvonalhoz, amely az általános árszínvonalnak megfelel. De tovább mentem. Külön vizsgálat tárgyává tettem azt a teret, ahol igazán leginkább láttam visszaéléseket, az úgynevezett gazdasági kommenciós földek kiosztását. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ahogyan nehezedett a gazdasági helyzet, egyes lelkiismeretlen té^ nyezők mindig a legrosszabb földeket adták ki a cselédségnek. (Ügy van! Ügy van!) A legszigorúbb intézkedésekre utasítottam a vármegyék alispánjait. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) Ebben az évben pedig rendeletet adtam ki — ha méltóztatik parancsolni, felolvashatom — a gazdasági cselédlakások helyzetéről, azok legszigorúbb ellenőrzéséről, hogy a törvényben előírt feltételeknek megfelelnek-e. Kiadtam továbbá a 78.000/1934. számú rendeletet, a vasárnapi munkaszünet betartásáról, fokozott ellenőrzéséről és az ellenőrzés hatékonyságáról. Az eredményről külön jelentést kértem a vármegyék alispánjaitól. Ami azt illeti, hogy a konjunktúra alatt nem tette meg a kormány a kötelességét, erre nézve méltóztassék megnézni, hogy a konjunktúra alatt hogyan épültek egymásután a zsupíedeles házak helyett a gazüaságokban csaknem kivétel nélkül az új és előírásnak megfelelő cselédházak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindenkinek, aki ezt higgadtan és nem elfogult szemmel nézi, meg kell ezt állapítania. Igaz^^ hogy ez a folyamat megállott, * de most mégis kérem a képviselő urakat, amikor olyan eseteket hallok, hogy négy család, vagy csak két család is lakik egy szobában, hogy méltóztassanak ezeket az eseteket velem közölni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg is tesszük!) és nekem gondom lesz rá, hogy nemcsak az illető birtokos ellen lépjek fel, hanem az ellenőrzést elmulasztó közigazgatási hatóságokat is felelősségre vonjam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nagyon kérem, ne méltóztassék a gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások helyzetét külön választani az általános gazdasági helyzettől. (Helyeslés jobbfelől.) Amikor itt a mezőgazdaság érdekében küzdelmet folytatunk a jobb értékesítés biztosítására, vagy gazdaadósságvédelmi rendeleteket alkotunk, ez nemcsak azoknak az egyes gazdáknak szól, hanem elsősorban azoknak szól, akik azzal a földdel együttélnek, és akik tulajdonképpen haszonélvezői annak a földnek. Méltóztassék megvizsgálni, hogy abból a földből mennyit vesznek el annak munkásai és mennyi marad a mai viszonyok között a tulajdonosoknak. Meg méltóztatnak látni, hogy ahol nem ráfizetéses a gazdálkodás, ott a legtöbb esetben, majdnem száz százalékig terjed azj amit a munkás élvez ebből. Méltóztatott nekem az egyik legalacsonyabb cselédbérnek példáját felhozni. (Malasits Géza: Nem a legalacsonyabb!) Ez 8—10 hold földnek termése, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) amit ott méltóztatott felsorolni. Nem az a baj tehát, hogy keveset adnak nekik, hanem az, hogy a mezőgazdasági terményeket és a mezőgazdasági termelésben levő munkát nem fizetik ma meg, sem ebben az országban, sem egyebütt az egész világon. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a baj. Itt van a tragédiája az egész kérdésnek, hogy az a munka, amely, amint méltóztatott mondani, 16 óráig tart, nincs megfizetve és mások, akiknek jobban van megfizetve a munkájuk, tulajdonképpen ennek a munkásosztálynak a kihasználásából, túldolgoztatásából és meg nem fizetéséből kapnak akár magasabb fizetéseket, akár magasabb ipari munkabéreket. (Ügy van! Ügy van!

t — Taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nem akarok végigmenni az egyes kérdéseken, csak meg akarom említeni többek között azt, amit elsősorban Inkey Pál igen t. képviselőtársam hozott fel, a március 13-i határidőre vonatkozólag. Olyan határidőt, amelynek nehézségei nem lennének, nem tudunk találni a naptárban. (Ügy van! a jobboldalon.) Én az összes kamaráknak, az érdekképviseleteknek és a mezőgazdasági kamarák munkás- és cselédszakosztályainak külön megkérdezése után azt állapítottam meg, hogy ez a március 31-i terminus az, amely különösen az adott szociális szempontból a legmegfelelőbb és amely a legjobban összeegyeztethető egyéb érdekekkel. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy miért nem megyek tovább ebben a kérdésben, miért nem megyek el az április 24-i terminusig? Azért nem, mert különösen az ország egyes részein a mezőgazdasági munkások és mezőgazdasági cselédek legnagyobb kereseti forrása a harmados földek művelése s ezek ekkor elesnének ezek kiosztásától. A Dunántúlon, vagy legalább is a Dunántúl nagy részén ez nem játszik prominens szerepet, de az egész országban a cselédség zömének fő kereseti forrása ez. Tehát nem mehettem ezen a terminuson túl, amikor már a szántás-vetési munkálatok körülbelül befejeződnek, de a burgonya és a tengeri elvetése még nem történt meg s ezután következik csak a harmados földek kiosztása. Jogos tehát, hogy ezektől a cselédség ne essék el. Már érintettem azokat a kérdéseket, amelyek technikai nehézségeket okoznak a rendszer keresztülvitelénél. Köszönettel tartozom Inkey Pál t. képviselőtársamnak, aki tényleg egy olyan dologra hívta fel a figyelmemet, amely eddig, úgylátszik, mindannyiunk figyelmét elkerülte, de ennek keresztülvitelére mód van a végrehajtási utasításban és ezennel bejelentem, hogy ezt a kérdést ott rendezni fogom. (Élénk helyeslés.) Vay Miklós igen t. képviselőtársam érdekes statisztikai adatokra hivatkozott. Ezekkel már voltam bátor foglalkozni. Malasits Géza igen t. képviselő úr, akinek felszólalásait mindig nagy érdeklődéssel hall gatom, mert a meggyőződés hangjai csendülnek ki belőlük, különösen a munkabéruzsora kérdésével foglalkozott. Itt csak utalhatok arra, amit először mondottam. Már többször méltóztatott arról az oldalról felvetni, hogy miért nem működtetjük a munkabérmegállapító bizottságokat. Azért, mert félek tőle, hogy többet ártok vele a munkásságnak, mint amennyit használok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha én tudniillik úgy állapítom meg a munkabéreket, hogy azokat a mai mezőgazdasági konjunktúra nem bírja el és ezeket nem tudom a fogyasztóra ' áthárítani, ennek a következménye az, hogy még annyi munkást sem vehetünk igénybe, mint amennyit a mai — ezt elismerem és aláhúzom — teljesen tarthatatlan és hihetetlen alacsonynívójú munkabérek nekik juttatnak. (Ügy van a jobboldalon.) Méltóztassék ezeknek a mezőgazdasági üze-