Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

56 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 193U november 13-án, kedden. alispánjaihoz és a gazdasági felügyelőkhöz, hogy ellenőrizzék a gazdasági cselédek munka­béreit, jelentsék azoknak magasságát, és igye­kezzenek minden befolyásukkal odahatni, hogy ezek közeledjenek ahhoz a munkabér-színvonal­hoz, amely az általános árszínvonalnak meg­felel. De tovább mentem. Külön vizsgálat tár­gyává tettem azt a teret, ahol igazán leginkább láttam visszaéléseket, az úgynevezett gazda­sági kommenciós földek kiosztását. Azt tapasz­taltam ugyanis, hogy ahogyan nehezedett a gazdasági helyzet, egyes lelkiismeretlen té^ nyezők mindig a legrosszabb földeket adták ki a cselédségnek. (Ügy van! Ügy van!) A leg­szigorúbb intézkedésekre utasítottam a vár­megyék alispánjait. (Ügy van! Ügy van! — He­lyeslés jobbfelől.) Ebben az évben pedig ren­deletet adtam ki — ha méltóztatik parancsolni, felolvashatom — a gazdasági cselédlakások helyzetéről, azok legszigorúbb ellenőrzéséről, hogy a törvényben előírt feltételeknek meg­felelnek-e. Kiadtam továbbá a 78.000/1934. számú rendeletet, a vasárnapi munkaszünet betartásáról, fokozott ellenőrzéséről és az ellenőrzés hatékonyságáról. Az eredményről külön jelentést kértem a vármegyék alispán­jaitól. Ami azt illeti, hogy a konjunktúra alatt nem tette meg a kormány a kötelességét, erre nézve méltóztassék megnézni, hogy a konjunk­túra alatt hogyan épültek egymásután a zsup­íedeles házak helyett a gazüaságokban csak­nem kivétel nélkül az új és előírásnak meg­felelő cselédházak. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Mindenkinek, aki ezt higgadtan és nem elfogult szemmel nézi, meg kell ezt állapíta­nia. Igaz^^ hogy ez a folyamat megállott, * de most mégis kérem a képviselő urakat, amikor olyan eseteket hallok, hogy négy család, vagy csak két család is lakik egy szobában, hogy méltóztassanak ezeket az eseteket velem kö­zölni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg is tesszük!) és nekem gondom lesz rá, hogy nem­csak az illető birtokos ellen lépjek fel, hanem az ellenőrzést elmulasztó közigazgatási ható­ságokat is felelősségre vonjam. (Elénk helyes­lés a jobboldalon.) Nagyon kérem, ne méltóz­tassék a gazdasági cselédek és a mezőgazda­sági munkások helyzetét külön választani az általános gazdasági helyzettől. (Helyeslés jobb­felől.) Amikor itt a mezőgazdaság érdekében küzdelmet folytatunk a jobb értékesítés bizto­sítására, vagy gazdaadósságvédelmi rendele­teket alkotunk, ez nemcsak azoknak az egyes gazdáknak szól, hanem elsősorban azoknak szól, akik azzal a földdel együttélnek, és akik tulajdonképpen haszonélvezői annak a föld­nek. Méltóztassék megvizsgálni, hogy abból a földből mennyit vesznek el annak munkásai és mennyi marad a mai viszonyok között a tulaj­donosoknak. Meg méltóztatnak látni, hogy ahol nem ráfizetéses a gazdálkodás, ott a leg­több esetben, majdnem száz százalékig terjed azj amit a munkás élvez ebből. Méltóztatott nekem az egyik legalacso­nyabb cselédbérnek példáját felhozni. (Mala­sits Géza: Nem a legalacsonyabb!) Ez 8—10 hold földnek termése, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) amit ott méltóztatott felsorolni. Nem az a baj tehát, hogy keveset adnak nekik, hanem az, hogy a mezőgazdasági terményeket és a mezőgazdasági termelésben levő munkát nem fizetik ma meg, sem ebben az országban, sem egyebütt az egész világon. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a baj. Itt van a tragédiája az egész kérdésnek, hogy az a munka, amely, amint méltóztatott mondani, 16 óráig tart, nincs megfizetve és mások, akik­nek jobban van megfizetve a munkájuk, tulaj­donképpen ennek a munkásosztálynak a ki­használásából, túldolgoztatásából és meg nem fizetéséből kapnak akár magasabb fizetéseket, akár magasabb ipari munkabéreket. (Ügy van! Ügy van! t — Taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nem akarok végigmenni az egyes kérdéseken, csak meg akarom emlí­teni többek között azt, amit elsősorban Inkey Pál igen t. képviselőtársam hozott fel, a már­cius 13-i határidőre vonatkozólag. Olyan határidőt, amelynek nehézségei nem lennének, nem tudunk találni a naptárban. (Ügy van! a jobboldalon.) Én az összes kama­ráknak, az érdekképviseleteknek és a mezőgaz­dasági kamarák munkás- és cselédszakosztá­lyainak külön megkérdezése után azt állapí­tottam meg, hogy ez a március 31-i terminus az, amely különösen az adott szociális szem­pontból a legmegfelelőbb és amely a legjobban összeegyeztethető egyéb érdekekkel. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy miért nem megyek tovább ebben a kérdésben, miért nem megyek el az április 24-i terminusig? Azért nem, mert különösen az ország egyes részein a mezőgazdasági munkások és mezőgazdasági cselédek legnagyobb kereseti forrása a harma­dos földek művelése s ezek ekkor elesnének ezek kiosztásától. A Dunántúlon, vagy leg­alább is a Dunántúl nagy részén ez nem ját­szik prominens szerepet, de az egész ország­ban a cselédség zömének fő kereseti forrása ez. Tehát nem mehettem ezen a terminuson túl, amikor már a szántás-vetési munkálatok körül­belül befejeződnek, de a burgonya és a tengeri elvetése még nem történt meg s ezután követ­kezik csak a harmados földek kiosztása. Jogos tehát, hogy ezektől a cselédség ne essék el. Már érintettem azokat a kérdéseket, ame­lyek technikai nehézségeket okoznak a rend­szer keresztülvitelénél. Köszönettel tartozom Inkey Pál t. képviselőtársamnak, aki tényleg egy olyan dologra hívta fel a figyelmemet, amely eddig, úgylátszik, mindannyiunk figyel­mét elkerülte, de ennek keresztülvitelére mód van a végrehajtási utasításban és ezennel be­jelentem, hogy ezt a kérdést ott rendezni fo­gom. (Élénk helyeslés.) Vay Miklós igen t. képviselőtársam érde­kes statisztikai adatokra hivatkozott. Ezekkel már voltam bátor foglalkozni. Malasits Géza igen t. képviselő úr, akinek felszólalásait mindig nagy érdeklődéssel hall gatom, mert a meggyőződés hangjai csendül­nek ki belőlük, különösen a munkabéruzsora kérdésével foglalkozott. Itt csak utalhatok arra, amit először mondottam. Már többször méltóztatott arról az oldalról felvetni, hogy miért nem működtetjük a munkabérmegálla­pító bizottságokat. Azért, mert félek tőle, hogy többet ártok vele a munkásságnak, mint amennyit használok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha én tudniillik úgy állapítom meg a munkabéreket, hogy azokat a mai mező­gazdasági konjunktúra nem bírja el és ezeket nem tudom a fogyasztóra ' áthárítani, ennek a következménye az, hogy még annyi munkást sem vehetünk igénybe, mint amennyit a mai — ezt elismerem és aláhúzom — teljesen tart­hatatlan és hihetetlen alacsonynívójú munka­bérek nekik juttatnak. (Ügy van a jobbolda­lon.) Méltóztassék ezeknek a mezőgazdasági üze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom