Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 193% november 13-án, kedden. 53 Hejj Imre jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Ezt a javaslatot, amelyet a miniszter úr a Ház elé hozott és amelyet mi már esztendők óta ismételten sürgettünk, barátságos szociális gesztusnak tartom, a mezőgazdasággal foglalkozó dolgozó milliók felé. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) A javaslattal kapcsolatban a túloldalról kemény kritika hangzott el a gazdatársadalommal szemben, állítólagos szociális érzéktelensége miatt. Azok az urak, akik ezt a kritikát gyakorolják, elfeledkeznek arról, hogy nem a jelen nemzedék a felelős azokért a szociális hiányokért, amelyek ezen a téren észlelhetők, hanem — sajnálattal kell megállapítani — a régi jó magyar időkben mulasztották el kiépíteni azokat a szociális hadállásokat, amelyekben a nehéz időkben a magyar nép milliói meg tudták volna magukat védeni az idők nehézségei ellen. így tehát ránkhárul az a keserves feladat, hogy a mai szegény viszonyok között, amikor a gazdasági válság felőrölte és tönkretette a gazdasági prosperitást és maga a gazda is nehéz helyzetben van, pótoljuk azokat a múlhatatlanul szükséges szociális intézkedéseket, amelyeknek halogatása a nemzet szempontjából is veszedelmes volna. T. Ház! Ilyen intézkedés, amelyet meg kellett tenni: a gazdasági cselédek hurcolkodási idejének megállapítása. Nem akarom az időt húzni, bár nagyon szép színes képekben lehetne idevetíteni azt a nyomorúságos, azt a méltatlan helyzetet, amelybe télvíz idején kerül az a szegény család, amikor az országúton hurcolkodik az ö apró halmijával és gyermekeivel. Amikor ezt a javaslatot örömmel elfogadom, ugyanakkor a miniszter úrnak és az országgyűlésnek a figyelmét felhívom egy a cselédségnél is rosszabb és nehezebb sorsban lévő néprétegre, és ez a réteg a földmunkások, a napszámosok osztálya. Mert annak a cselédnek, ha szegényen is, de legalább az ellátása és a fedele megvan, megvan az orvosi ellátása is. Ellenben a magyar földmunkásosztálynak, a napszámososztálynak, amely a népi erőnek egyik hatalmas forrása, a mi sajnálatos természetrajzi, geográfiai és meteorológiai viszonyaink folytán tulajdonképpen néhány hónap alatt kell megkeresnie az egész évre való ellátását. És itt van a nagy nehézség, mert amíg nem tudjuk megoldani azt. hogy ahol erdőmunka nincs, ott is foglalkoztatni lehessen és napszámhoz lehessen juttatni azt a napszámoosztályt, amely ezekben a hónapokban tétlenségre van szorítva, addig a napszámososztály szociális és gazdasági helyzetét emelni nem lehet. Én arra kérem a miniszter urat, hogy erről a kérdésről méltóztassék azzal a szeretettel gondolkozni, amely szerettei idehozta a cselédség javát szolgáló ezt a törvényjavaslatot. Mert meg kell állapítanunk, hogy jobb munkást, joblbindulatú népet, és hozzáteszem, igénytelenebb, mint a mi magyar munkásságunk, a föld hátán keveset lehet találni. Erre vonatkozólag csak <e>^j jellemző epizódot hozok fel a kerületemből. Egyik helyen a konvenciós cseléd rossz lakásban lakott, de ugyanakkor még rosszabb lakásban, még rosszabb épületben, még rosszabb fedél alatt volt az igavonó állat. Erre a cseléd odament gazdája elé, aki nehéz viszonyok között volt és azt mondta: »Uram, mi majd valahogyan még csak átvergődünk ezen a télen, de mi lesz az állatokkal?« Amelyik népben ilyen ragaszkodás és hűség van, hogy a gazda érdekét saját érdeke elé tudja tenni, az a nép megérdemli a legnagyobb figyelmet a törvényhozás testületétől is. Felhívom még a miniszter úr figyelmét arra a panaszra, hogy a vasárnapi munkaszünetet, sajnos, igen sok helyen nem tartatják be a cselédséggel. Tudom, hogy ez a törvényjavaslat készülőben van, azt hiszem, átment az összes szakminisztereken, de méltóztassék azt idehozni, hiszen már hét évvel ezelőtt indítványomra a Ház hozott egy határozatot, amelyben utasította a kormányt, hogy hozza ide a vasárnapi munkaszünet szigorításáról szóló törvényjavaslatot. Megértem azt, amikor kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kénytelen az a gazda vasárnap is dolgoztatni, hogy behordassa a termést, de én azt látom, hogy akárhány gazda tág lelkiismerettel kezeli ezt a kérdést és olyan nyáron is, amikor semmi szükség sincs arra, hogy vasárnap is járassák az igát és dolgoztassák a cselédeket, ünnep- és vasárnap is munkára kényszerítik. Ügy dolgoznak kint az emberek a határban, mint hétköznap, pedig ez moraliter is destruál, mert ha az a kisember látja, hogy a nagygazda dolgoztatja a cselédjét, akkor ő sem tartja be a vasárnapi munkaszünetet. T. Ház! Még egy kérésem volna, még pedig a magyar intelligenciához. Mi sokszor panasz kódunk azon, hogy a mi népünk néha nem olyan vezetők után indul, mint amilyeneket megkíván a nemzet érdeke. Ha az a nép azt látja, hogy a magyar kabátos, intelligens osztály az ő szociális érdekeit száz százalékig magáévá teszi, akkor nem fog tudni semmiféle agitáció a nép és az úri osztály közé árkot húzni, a nép elfogadja vezetőjéül azt, akit neki vezetőül az Isten a saját fajtájából rendelt. Én, mint mondom, a javaslatot haladásnak tekintem, a szociális gondoskodás egy tényének s éppen azért a javaslatot az általános tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Klein Antal szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Klein Antal: T. Ház! Ellenzéki álláspontom nem gátolhat és akadályozhat abban, hogy ha én egy törvényjavaslatot helyesnek, jónak, üdvösnek, szükségesnek ismerek el és ismerek fel, azt el ne fogadjam. Éppen ezért úgy a magam részéről, mint annak a pártnak részéről, amelyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a javaslatát úgy gazdasági, mint szociális szemnontból helyesnek, jónak és szükségesnek tartjuk és osiaik azzal üdvözölhetem, hogy »debuisset pridem«. Ámbár a kormány általános politikájával szemben bizalmatlanok vagyunk, ugyanakkor készséggel elismerjük azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak több intézkedését a gazdaközönség szempontjából nagyon helyesnek és jónak tartjuk. Ilyennek tartom ezt a törvényjavaslatot is és — mint mondtam — örömmel fogadom el és fogadjuk el. Mint gyakorlati gazda, tudom azt. hogy vármegyémben milyen szerencsétlen, embertelen állapot volt az, midőn éppen télvíz idején, a szent ünnepek alatt kellett annak a szegény cselédnek gyermekeivel költözködni idegen helyre, távol messze, fűtetlen lakásba, amelyet előtte való nap hagyott