Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-298
52 Az országgyűlés képviselőházának 2 azonban az a réteg, ahol az egyke ismeretlen fogalom, ahol az istenáldás oly bőségesen terem csemetéket, hogy mindnyájunknak örül a szíve, mert ez azt bizonyítja, hogy ez a nemzet, amely ilyen termékeny a gyermekeiben, nem vész el. Ha tehát ez a réteg megvan, nekünk szociálisan kell gondoskodnunk róluk. Most törvénnyel gondoskodunk. Ha visszagondolunk a békeidőkre, amikor a földbirtok gazdacsereberéje nem volt ilyen gyakori, mint most, bizony sokszor, nemcsak regényekben, hanem valóságban is találkoztunk olyan patriarchális viszonyokkal, amelyek mellett boldog volt a cseléd, boldog volt a gazda. Az emberektől függ ez, hogy ki hogyan bánik a cselédjével. Én azt látom, hogy szabad egyezkedés tárgya a munkásnak, a cselédnek szerződése az urával, gazdájával ott, ahol van egyéni belátás, hazafias érzés, keresztény szeretet, tehát egyszóval mindaz, ami kellene, hogy minden embert áthasson; kötnek egy tisztességes szerződést, amely kielégíti magát a munkást is; ahol azonban hegyezett ceruzával írják folyton, hogy mit kell kipréselni a földből és hogyan kell a földnek vagy a gazdaságnak jövedelmét a legmagasabb csúcspontra feltornászni, ott természetesen hozzányúlnak a napszámhoz, a cseléd béréhez, ott hozzányúlnak mindenhez, hogy ebből a bércsökkentésből jöjjön ki nagyobb jövedelem. Maga a miniszter úr is sokszor hangoztatta itt, hogy a földnek nem az a hivatása, hogy a maga hasznosságával, — mondjuk — kamatszerű jövedelmével biztosítsa tulajdonosának a jövedelemszerzést vagy a vagyonosodást, hanem, szerintem, tisztán az a szociális célja van, hogy a földnek kellő megművelésével nemcsak a cselédnek, a mezőgazdasági munkásnak, hanem a körülötte élő kisgazdatársadalomnak is a jólét és a boldogulás lehetőségét nyújtsa. Ez a föld szociális hivatása. Ezért én arra kérem a miniszter urat, hogy ha megszerezte ennek a kabátnak a gombját, akkor a kabátot is varrja hozzá: fogjon csak hozzá azokhoz a többi kérdésekhez is, amelyek a falu népének jobb helyzetével kapcsolatosak. De visszatérve ehhez a kérdéshez, bátor vagyok még egy pár dolgot a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Itt az egyik képviselőtársam szóvátette, szinte olyan gúnyosan apasztrofálta, — hiszen a szociáldemokrata padok között hangzott ez el — hogy tessék megnézni ebben a keresztény országban a vasárnapi munkaszünetet, a cselédek foglalkoztatását! Ha idejön egy külföldi, vagy ha magyar ember megy is végig az uradalmakon, azt látja, hogy sehol sincs vasárnapi munkaszünet. Hát én ezt nem gúnyosan aposztrofálom, hanem igenis, komolyan veszem. (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Mi is komolyan mondtuk!) Ha magában a gazdában nincs megértés és nincs belátás, akkor a cseléd vasárnap végzi el mindazokat a munkákat, amelyeket a saját részére kell elvégeznie: a számára biztosított földnek a bekapálását, a malomban való őröltetést, a városba való behajtást és vásárolást stb. Aki egész héten húzza az igát, annak részére a vasárnapi munkaszünetet, ha a gazda nem biztosítja, biztosítania kell magának a törvénynek. A másik dolog, amit a miniszter úr figyelmébe ajánlok, a mezőgazdasági cselédek, az ura-dalmi cselédek gyermekei iskoláztatásának kérdése. Sok szomorú esetet tudnék felsorolni arranézve, hogy a gazdátcserélt birtokok megszüntetik az iskolát, az új gazda a tanyáján 8. ülése 19BU november 13-án, kedden. nem tartja fenn az iskolát, hanem átutalja a gyerekeket a törvényszabta távolságon túl lévő községekbe, azzal az ígérettel, hogy majdő fuvarozza oda és vissza őket. A felnőtt még valahogyan elviseli a szenvedést, de miért kell a gyermekeket rákényszeríteni télvíz, hófúvás idején, kegyetlen időkben arra, hogy az abc-ért, az olvasás, az írás elemi tudományának megszerzéséért ilyen kegyetlen tandíjat fizessenek 1 ? Valamit tenni kell abban a tekintetben, hogy amely tanyának megvan a megfelelő számú gyermeklétszáma, tessék abban az iskolát fenntartani és ott a gyermekeket iskoláztatni. Igen t. Képviselőház! Malasits Géza t. képviselőtársam felolvasott egy gazdasági szerződést, amely szerint körülbelül 300—320 pengő összeget tesz ki annak a gazdasági cselédnek, akinek a nevét is megmondotta, az évi keresete. En viszont fel tudnék olvasni olyan gazdasági szerződést, amelyben a természetbeni járandóság 700—800 pengőt is kitesz. Ebből azt látom, hogy az ország különböző helyein, a különböző uradalmakban, különbözőképpen biztosítják a szerződések a cselédek jövedelmét. Ezen a területen is egészségesebb egységnek kell kifejlődnie, tehát -kívánatos volna, Jiogy a jövőévi statisztikai felvételek alkalmából a miniszter úr a gazdasági szerződésekben lefektetett járandóságokból is állíttasson össze egy statisztikát. Igaz, hogy belenyúlunk ezzel a gazdasági életbe, de át kell vinni a gyakorlatba azt, hogy a legjobb szerződést fogadják el azok is, akik ma lefaragják a munkabéreket. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Két éven át ellenőriztük!) Igen t. Képviselőház! Még egy másik kérdést ajánlok^ a miniszter úr figyelmébe. Egy olyan munkáskategória kérdését, amelyet be lehetne osztani a gazdasági cselédek kategóriájába, t. i. a sommás munkások kérdését. Ezek majdnem félévig vannak távol otthonuktól és töltik életüket a különböző uradalmakban. Többször szóvátettük itt ezeknek nehéz helyzetét, a vasúti fuvarozás mikéntjét, azután főleg az uradalmakban lévő lakás- és egészségügyi viszonyokat. Tudom, hogy mindig jelenik meg rendelkezés, amely felhívja a gazdáknak és a gazdasági felügyelőknek figyelmét e kérdés szigorú ellenőrzésére, de mégis kívánatos volna, hogy a sommás munkások, ha nem is kivételes elbánásban, de legalább fokozott gondoskodásban részesüljenek, hogy a tanyákon egészséges lakhelyet kapjanak, ne pedig a kiürített birkaólat és fészereket, ahol férfi, nő, gyermek össze vannak préselve. Ezeknek számára is az emberi méltóságnak megfelelő életlehetőséget kellene biztosítani. Igen t. Képviselőház! Mondom, ez a törvényjavaslat módot adott arra, hogy a javaslathoz tartozó néhány indítványt tegyünk szóvá, s a miniszter úr szeretetteljes figyelmébe ajánljuk azért, hogy amint erre mód és alkalom adódik, méltóztassék csak idejönni a megfelelő törvényjavaslattal. Látjuk, hogy a gazdaközönség és a í'öldbirtokososztály sem zárkózik el ezek elől a szociális kívánságok elől, amelyeket a miniszter űr törvényjavaslatba akar foglalni és a magyar nép boldogulására a közéletbe át akar ültetni. Ezeknek a megjegyzéseknek elmondásával üdvözlöm a javaslatnak ezt a részét. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a balodalon és o középen.) Elnök: Szólásra következik?
