Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 1934 november 18-án, kedden. 47 Mélyen t. Képviselőház! Tulajdonképpeni munkás osztály és cselédréteg, amely a mélyen t. túloldalt, mint pártot érdekelhetné, abban az időben nem is volt. Ez csak később alakult ki, az újabb időkben, sőt mondhatnók, a legutóbbi évszázadban, amikor a foglalkozások specializálódása érlelte azt meg. Abban az időben, amelyre a mélyen t. túloldal céloz, tulajdonképpen annyira szoros volt a cselédek, a gazdasági munkások és a munkaadók között a viszony, hogy voltak évek, voltak évtizedek, nagyon hosszú időkön keresztül tulajdonképpen nem az volt a baj, hogy a cseléd vagy a munkás nem kapott helyet és munkát, hanem fordítva volt. Mivel nem kapott a munkaadó cselédet és nem kapott munkást, igyekezett kedvében járni, sokszor tejbe-vajba füröszteni azt a cselédet és munkást, (Esztergályos János: Ezért sütötték meg Dózsa Györgyöt!) abból a célból, hogy magához édesgesse és magának megtarthassa. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Igen t. képviselőtársam, annak a bizonyos Dózsa György-féle lázadásnak (Esztergályos János: Es Csák Máté!) és Csák Mátéféle fölkelésnek... Elnök: Kérem Esztergályos János képviselő úr, ne méltóztassék itt történelmi előadásokat tartani. (Kabók Lajos: Olyanokat mond a képviselő úr,, hogy nem lehet hallgatni! — Zaj.) Csendet kérek! Zeőke Antal: Igen t. képviselőtársam, ennek a Csák Máté-féle felkelésnek és a Dózsa György-féle lázadásnak nem kimondottan gazdasági, hanem legfőképpen politikai okai voltak. . T. Képviselőház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban azt írta az egyik baloldali lap, hogy egy törvény csak akkor fejezi ki az orsz?g véleményét, ha azt az érdekelt tényezők kívánják és hogy már a törvény megalkotása előtt bizonyos hangul átokból, bizonyos közkövetelésekből a törvény megalkotásai a vonatkozó óhaj volt észlelhető. Megállapíthatjuk, hogy ennok a törvénynek megalkotását, a kérdés általános törvényes rendezését óhajtották az összes érdekelt felek. Ez nem egy üstökénél, hajánálfogva előráncigált dolog, hanem egy közóhaj. A gazdák is, a cselédek is akarták, hogy ez a kérdés törvényesen szabály oztassék. Itt elnémult a politika, — mi legalább is úgy éreztük — elnémult a pártpolitika, az osztályharc, az osztály érdek, az önzés, s mindenki kívánja, hogy rend legyen ebben a kérdésben, T. Képviselőház! Amikor ezt a kérdést az 1907. évben ebben a Házban tárgyalták, egészen más volt a helyzet. Ha megnézzük, hogy akkor a vitában kik vettek részt és hogy miről folyt a szó, azt látjuk, hogy főképpen nem a gazdasági kérdések dominálták a vitát, hanem szintén pártpolitikai szempontok vagy esetleg a nemzetiségi kérdés. Hiába voltak akkor magasszárnyalású felszólalások, — felszólalt például Bernáth István, felszólalt Buday Barna, Giesswein Sándor, Csernoch János, Mezőssy Béla, Gaal Gaston — de hiába akarták a pártatlanság és az idealizmus legmagasabb fokára emelkedni, azoknak, akik mindent pártszempontból néznek és akiknek minden rossz, akárkitől jön, akárhonnan jön, ez is rossz volt és ezzel társult a másik oldalról a még rosszabb kritika: a Hodzsa Milánok, a Vlád Aurélok és a Maniu Gyulák kritikája, akik ezt is csak nemzetiségi szempontból nézték és akik csak arra használták fel ennek a törvényjavaslatnak a vitáját is, hogy a magyarságon üssenek s ezt a magyar népet belülről, a saját földje népe előtt, a saját cselédei, munkásai, szóval a legalacsonyabb réteg előtt befeketítsék és meggyalázzák. Azt mondotta az akkori törvényjavaslat indokolása, hogy a cél az, hogy a gazdasági, vagyis a külső cselédek szolgálati viszonyai újból az akkori viszonyoknak megfelelően szabályoztassanak, mert az akkori törvény, az azóta lényegesen megváltozott viszonyok között nem felel meg mindenben, sem a gazda, sem a gazdasági cseléd érdekeinek, továbbá, mert a régi törvényből hiányzanak azok a szociális rendelkezések, amelyekre a nemzeti termelés zavartalan menetének biztosítására szükség van. T. Képviselőház! Ha az akkori törvényjavaslat indokolása ezt a kijelentést tette, akkor ebben a pillanatban szintén azt látjuk, hogy odaalakult a helyzet, hogy erre a törvényjavaslatra a fentemlített okokból szükség vau. Az élet halad; nekünk, mint törvényhozóknak, ós a kormányzatnak szintén haladnunk kell az élettel. Látjuk a törvényjavaslatból, hogy a kormányzat alaposan ismeri a gazdasági cselédügy elméleti és gyakorlati kérdéseit, tanulmány tárgyává tette mindazt, amit a szaktanácsokzások ebben a kérdésben felvetettek, ismeri azokat a panaszokat, (Meskó Zoltán: De nem orvosolja!) amelyek igen nagy mértékben éppen indítóokai voltak annak, hogy ezzel a törvényjavaslattal jöjjön és amelyeket az élet termelt ki. En tehát remélem, hogy mindaz, amit az élet produkált ebben a kérdésben, ezzel a törvényjavaslattal hosszú időre megoldást fog nyerni. A gyakorlati élet nem türneti sokáig semmiféle kérdésben sem a vegetálást. A kormányzat felismerte azt az országos helyzetet, hogy amikor az egyik vármegyében, az egyik törvényhatóságban vagy az egyik uradalomban másképpen van rendezve ez a kérdés, mint a másikba, iákkor neki igenis minél előbb ide kell jönnie ezzel a törvényjavaslattal és ha már nem jöhet a helyzet sanyarúsága, az ország gazdasági viszonyainak siralmas állapota miatt olyan törvényekkel, amelyek még hatékonyabban segítenének ezeken a szegény embereken, akkor kell, hogy legalább ezekkel a szociális olajcseppekkel segítsen a vigasztalan helyzeten. Nagyon jól tudjuk, hogy szükség van a társadalmi béke biztosítására, hogy a haladó korral lépést kell tartani, hogy biztosítani kell a gazdasági termelést, hogy az ellentétes érdekeket okosan és pártatlanul ki kell egyenlíteni, a szegény munkásrétegeket meg kell védeni, a gazda és a cseléd közös érdekeit az eddiginél hatályosabban kell megvédeni és felkarolni. És ha mi ezt tudjuk, átérezzük, és ha a kormány jön egy ilyen javaslattal, amelyik csak egy lépéssel is — nagy lépéssel! — ennek a kérdésnek megoldása felé előbbrevisz bennünket, akkor én örömmel és bizalommal köszöntöm a kormányzatnak ezt az intézkedését, üdvözlöm azokat, akik ezt a javaslatot idehozták és azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán. : Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Éppen azért, mert ez a javaslat csak kezdetleges, bátortalan lépést tesz előre szociális téren, Zeőke Antal képviselőtársammal szemben a javaslatot nem fogadom el. A magam részéről már többször hangoztat-