Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

48 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 198% november 13-OÏÏI, kedden. tam és követeltem, még a régi országgyűlésen, 10—15 évvel ezelőtt, hogy a mezőgazdasági cse­lédség költözködésének ügyét végre szabályoz­zák ebiben az országban. Magát a javaslatot helyeslem, de nem mindenben írom alá a kor­mány gazdasági és szociális politikáját; nem írom alá és nem helyeselhetem azért, mert nem látom a bátorságot a tettekben, hiszen amilyen szépek a programmok, az elgondolá­sok és a beszédek, olyan bátortalanok a csele­kedetek. Ez az oka annak, hogy a javaslatot nem fogadom el. Az egész országban óriási az elégedetlen­ség, különösen a mezőgazdasági munkások, a földmunkások körében, akik egy életen át a világ legnehezebb munkáját végzik s mégis azt tapasztalják, hogy 30—40 évi keserves, verejté­kes munka után annyit sem tudnak félretenni, hogy egy-két holdacskát megvásárolhassanak. Azt kell tapasztalniuk az egész vonalon, külö­nösen az utóbbi években, az utóbbi évtizedben, hogy azok, akiknek vajmi kevés közük volt a magyar földhöz, földbirtokosokká lesznek, az új földesurak jelentkeznek lépten-nyomon és azok, akik éjét nappallá téve, reggeltől késő estig ott dolgoznak künn a mezőn, a pusztulás felé haladnak, ha már oda nem érkeztek. Lehetetlen állapot az, igen t. földmívelés­ügyi miniszter úr, hogy azok, akik a háború konjunktúráját is kihasználták, a földreform útján jól jártak. Ha visszaemlékezünk a föld­reformtörvény meghozatalára, emlékezhetünk rá, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor na­gyon erős kijelentések hangzottak el azok ellen, akik a háborúban megszedték magukat, akik háborús vagyonok birtokosai lettek. A föld­birtokreformtörvény meghozatalánál egy pasz­szust vettünk hele a törvénybe, azt, hogy az ármegállapításnál figyelemmel lesznek azokra, akik ilyen könnyen szerzett pénzzel vásárolták a földeket. Es mi történt? Az akkori napi ár­ral szemben tényleg olcsóbban jutottak az ille­tők földekhez, de most azon a pénzen, amelyet azok a földbirtokosok az elvett földekért, száz és száz holdakért kaptak, négyszerannyi földet vásárolhatnak és vásárolnak is, mint amennyit elvettek tőlük. Őszintén, nyíltan és becsületesen be kell vallani itt az ország színe előtt, hogy a föld­birtoktörvény, a földreform nem sikerült. Nem sikerülhetett abban a formában, nem azért, mert pénz nélkül csinálták, hanem azért, mert megalkuvás alapján jött létre ez a földreform és az egészből, mintha hiányzott volna a sze­retet, a melegség Hogy mennyire igazam van, azt mutatja, hogy nem volt megelégedve az a birtokos, akitől ia földet elvették és nem tet­ték boldoggá és szeren eséssé azt a munkás­embert, akinek azt a földet. legtöbbször a köz­ségtől 10—15 kilométernyi távolságban adták. És nagyon rossz szolgálatot tettek a földre­form végrehajtása után mindazok, akik igye­keztek rámutatni ennek a hibáira. Sajátságos, nem a földmunkásember, nem a földhözjutta­tott szegény ember gyűjtött adatokat, hanem az Omge.-ben adták ki az utasítást, hogy küldje be mindenki a panaszát a birtokos osz­tály részéről és felvették a panaszokat, hogy ezért, meg ezért nem sikerült a földreform. Azt hitték, hogy ezzel az adatgyűjtéssel, ezek­nek az adatoknak a nyilvánosságrahozásával elveszik egyszersmindenkorra, örök időkre a kedvet a földszerzéstől, az esetleges földre­formtól, az esetleges új földbirtokreformtör­vénytől. Más oka nem lehetett ennek. En nem tudom, de a látszat igenis ez, különben miért csinálták volna? Különben hallgattak volna, örültek volna, hogy_ átestek rajta az ő szem­pontjukból. De kijelentem ünnepélyesen, az ellenkezőt érték el, mint amit akartak, mert azt mondották az érdekeltek: ha ez rossz volt, ha ez nem volt elég, akkor jön a jobb, a bőví­tett kiadás. Ma már országszerte igenis, egy új földreformot sürgetnek az emberek, ma or­szágszerte elégedetlenek az emberek azért, mert azt látják, — mint beszédem elején mon­dottam — hogy azok jutnak földhöz, akiknek a földhöz semmi közük sem volt, akik a föl­det csak a hasznáért szeretik, akik a földet nem művelik. Mi, nemzeti szocialisták, azt valljuk, hogy a földhöz annak van elsősorban joga és jussa, aki azt megműveli. Mi igazsá­gos földreformot követelünk az egész vonalon. Lehetetlen állapot ember igazságérzete, fajszeretete fellázad ellene, amikor azt látja, hogy azok, akik a háború alatt vagyonokat szereztek, ezeket a vagyonokat Különböző spe­kulációk útján átmentették, részint a -1 tőzsdén, részint síbolással és egyéb eszközökkel hatal­mas összegekhez jutottak és most, a helyett, hogy ezeket a vagyonokat ipari vállalatok, gyárvállalatok, új gyárak és ipartelepek léte­sítésére használnák fel, a földet azoknak a szerencsétleneknek lába alól húzzák ki, akik önhibájukon kívül jutottak bajba, mert köz­tudomású, nem frázis és nem hangalatkeltés, amikor azt mondjuk, hogy a magyar birtokos­osztály, a kis- és nagybirtokososztály egyaránt bajban van. Nem beszélek azokról a váltólova­gokról, azokról a bárgrófokról, akik Monte­carlóban és nem tudom hol csinálják adóssá­gaikat. Ezeket teljesen kikapcsolom, de ebből az egy-két emberből nem lehet általánosítani. Beszélek az egész földbirtokos társadalomról, amely önhibáján kívül kétszerezte vagy három­szorozta meg adósságát, mert amikor a pénzt mesterségesen tartják, amikor a pénz tàbu, nem szabad hozzányúlni és az egész vonalon min­dennek az ára esik, a földnek, a jószágnak, a zabnak, a búzának, mindennek, akkor nagyon természetes, hogy a gazdatársadalom három­szorannyi adósság terhét nyögi önhibáján kí­vül, mint azelőtt. T. Képviselőház! Hát nem lelketlenség kell ahhoz, hogy az egyik embernek, aki önhibáján kívül, egy rossz világgazdasági politika követ­keztében, amit a mi nem egészen egészséges gazdasági politikánk is súlyosbít, eladósodik, tönkremegy, ellicitálják a kis földjét, a kis há­zát potom áron és akadnak az új földesurak képében hiénák, — mert most nemcsak a Te­leki-téren vannak hiénák, a földbirtok terén, a földárveréseknél is megjelennek — és Összevá­sárolják ezeknek a szegény embereknek föld jét. Igenis kijelentem, hogy amint egy gazda­sági rendszerváltozás jön, amelynek pedig jön­nie kell, minden a háború óta eszközölt végre­hajtást revízió alá kell venni, meg kell álla­pítani, hogy nem használták-e ki valakinek a kényszerhelyzetét, mert lehetetlen, hogy ami­kor száz- és százezrek nyomorultul tönkre­mennek, akkor egy pár ezer ember itt mások rovására vagyonokhoz jusson. Ez ellen tiltako­zik a magyar ember igazságérzete, a keresz­tény ember felebaráti szeretete. Itt van a föl amivel és ügyi miniszter úrnak ez a javaslata. Szinte csodálkozik az ember, hogy micsoda rövidlátás volt itt szociális té­ren Magyarországon. Ma hozzuk ezt a kérdési tető alá, amikor százak és százak tönkremen­tek, megbetegedtek, gyermekek megfagytak a téli hureolkodásban. Ma végre idejön ez a ja­vaslat, bátortalan lépésekkel. Mondom, a kor­mány lépései gazdasági és szociális téren bá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom