Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

4:6 Az országgyűlés képviselőházának : Természetes dolog, mélyen t. Képviselőház, hogy a cseléd több bért, jobb lakást és jobb megélhetést kíván. Senki sem akar ólszerű, piszkos helyiségben lakni s ezt a megélhetést, lakást és a neki megkívántató szabadságot az okos, jó gazdánál meg is kapja. Hiszen a gazdának is csak érdeke az» ami a cseléd érdeke, hogy megelégedetten éljenek együtt és osszák meg azt a nehéz munkát, amely számukra osztályrészül jutott. Magyarországon a gazdasági munkás-, illetőleg cselédkérdést a legutóbbi, vagy legújabb száz év alatt — talán így mondhatnók helyesen — 1848-ban rendezték. Negyvennyolcban azonban az a rendelkezésre álló rövid idő, amely alatt ezt megtehették, oly mozgalmas és annyi viharral teli volt, hogy nem is lehetett gondolni ennek a kérdésnek rendszeres és mélyreható törvényes szabályozására. Ez a szabályozás azonban a jobbágyság intézményének eltörlésétől eltekintve, ami módot és alkalmat adott arra, hogy amikor a jobbágy felszabadult, munkássá,, a szabad költözködés jogával bíró és a munkát szabadon vállalható cseléddé legyen, nem tett eleget azoknak a követelményeknek sem, amelyeket a mi őseink, nagyapáink és dédapáink kiszabtak. Ennek a külső cselédkérdésnek a rendezése tehát tulajdonképpen 1876-ra maradt. Ha elővesszük 1876-ból az akkori törvényjavaslat indokolását, akkor azt látjuk, hogy a gazda és a cseléd közötti jogviszonyt úgy akarja rendezni ez a törvényjavaslat, hogy rendelkezései a gazda és cseléd érdekeit s a gazdasági és társadalmi fejlődés közérdekét pártatlanul egyformán szolgálja. Ha abban az időben ezt mondja ez a törvény, akkor ma, ennek 'a törvényjavaslatnak tárgyalásánál, tehát 58 év után, már sokkal jobban megállja a helyét ez az indokolás és sokkal tovább kell, hegy menjünk, mint ameddig elmentek őseink. A haladásnak, a továbbmenésnek szüksége nem most, nem ebben a pillanatban kezdődött el, hanem elkezdődött már 1907-ben, akkor, amikor az a sokat szidott — ha azonban magunkbaszállunk és utánagondolunk, igen nagyrabecsült — Darányi Ignácféle törvény 1907-ben XLV. te. alatt törvénybe ikattatott. (Eszergályos János: Népiesen derestörvény. Emlékszünk rá!) T. Képviselőház! Annak ellenére, hogy ezt a törvényt annyira szidjuk s hogy a mélyen t. szociáldemokratapárt derestörvenynek emlegeti, ez a törvény mégis igen nagy haladást mutatott. Mindnyájunknak el kell ismernünk azt, hogy egy gyerekkel szemben szükséges néha a testi fenyíték, de ez a törvény megszünteti a etsti fenyítéket 18 éven felül s csak a 18 éven aluliakra, vagyis a gyerekekre, a serdült koron aluliakra tartotta fenn tovább. (Esztergályos János: Kimondotta, hogy ha otthon felejti az ásóját, börtönbe kerül.) Darányi Ignác olyan törvényt alkotott, amely törvény — annak ellenére, hogy önök az ellenkezőjét állítják — méltóvá teszi őt arra, hogy szobra, mint igazi nagy földmívelésügyi miniszteré, ott álljon az Országházával szemben, a földmívelésügyi minisztérium előtt, Nagyatádi Szabó István szobrával együtt, mint olyan emberé, aki ennek az országnak, az ország mezőgazdaságának olyan nagy szolgálatokat tett, amely szolgálatok felbecsülhetetlenek még akkor is, ha pártpolitikai szempontból nézzük ezeket a szolgálatokat. (Esztergályos János: Csak addig lehet így beszélni, amíg a nagybirtokpolitika tartja kezében az országot!) •98. ülése 193% november 13-án, kedden. Mélyen t. Képviselőház! Az akkori törvényjavaslatra azt mondotta Darányi Ignác, hogy jó a törvényjavaslat, mert a patriarkális viszonyt csak a szeretet adhatja meg a gazda és a cseléd között. Az akkori törvényjavaslat, mint ez a törvényjavaslat is, azt célozta, hogy ahol kiélesedett a helyzet a gazda és a cseléd között, ott alapja legyen ez a törvény a teljes összhang megteremtésének, ahol pedig ez az összhang megvan, ott ez, a törvényjavaslat nem fog ártani a gazda és cseléd viszonyának. Hogy visszatérjek újból a mélyen t. képviselőtársam közbeszólására, Darányi Ignác igenis törvénybe hozta 1907-ben azt, hogy min^ den gazda, minden munkaadó, minden külső cselédtartó gazda köteles a cselédjének legalább egyszoba-kamrából álló lakást építtetni. Az akkori viszonyok között ez olyan nagy haladás volt, amelyet még most, hosszú évtizedek múlva is tudunk értékelni. Hogy azonban ez nem valósulhatott meg, annak több oka volt. Először is a tíz év letelte előtt, tehát 1917. előtt közbejött a háború, aztán jöttek a forradalmak, utána következett megcsonkítottságunk, szóval olyan nehéz idők és még azóta is a mai nehéz Idők, amelyek ennek a kérdésnek megoldásához bizony egyáltalán nem juttathattak bennünket, hanem teljes mértékben megakadályozták azt. Pedig erre az intézkedésre valóban szükségünk volna, mert a zsúfolt, földes, alacsony, szűk, levegőtlen, úgynevezett házak helyett, amelyek inkább lyukaknak, ólaknak volnának némely helyen mondhatók, — hiszen sajnos, ilyeneket is látunk -— ha nem is modern, de legalább a higiénia legelemibb követelményeinek megfelelő munkás- és családi házaknak kell épülniök. (Esztergályos János: Azt a nagybirtokost kellene csendőrrel lecsukatni, aki ezt meg nem csinálja!) Mélyen t. Képviselőház ! Hiszem és remélem, hogy ez a szomorú, ez a sanyarú átmeneti idő csak rövid átmenet arra, hogy ezek a kérdések meg is valósuljanak. Nemcsak most, hanem igen régen napirenden volt Magyarországon a munkás- és cselédviszonynak törvényhozási rendezése. Hiszen már Károly Róbert visszaszerezte 1312-ben aœ Árpádok alatti pártvillongások t idejében elhatalmasodott földesuraktól és vármegyéktől az államnak azt a jogát, hogy a vármegyei és földesúri szabályozás helyett az állam egyöntetűen és országszerte szabályozhassa a munkásnépnek költözködési és munkavállalási szabadságát. Nemsokára ez után a rendelkezés után I. Károly országos törvény oltalma és védelme alá helyezte a cselédek helyváltoztatási jogának miként való gyakorlását és a munkások költözködési szabadságát. (Esztergályos János: Csak nem volt, aki ezt betartsa!) Ezek az intézkedések .. . (Esztergályos János: Nem volt, aki végrehajthassa ezt a törvényt!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Módjában lesz majd mindezeket elmondani. Zeőke Antal: Részben igaza van a mélyen t. képviselőtársamnak. Ezt a védelem alá helyezést, ezt a szabályozást nagyon sokszor kellett később is biztosítani. Annak taglalásába, hogy miért, nem mehetünk bele, nem ide tartozik. Ennek voltak mind belső, mind külső okai, belső és külső hatások alatt történtek ezek, de akkor, amikor ennek ideje elérkezett, ennek a nemzetnek törvényhozói, intéző közegei mindig fölemelkedtek arra a magaslatra, amely kellett arra, hogy ezt a helyzetet, ezt az anomáliát valahogyan megszüntessék.