Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

530 Az országgyűlés képviselőházának 314. ülése 1934- december 19-én, szerdán. mente és az ilyen esetek- nagyon megbosszulják magukat. Anélkül, hogy neveket neveznék itt meg, — mert hiszen ezzel az interpellációm általános jellegét akarom kidomborítani — csak pár esetet kívánok felhozni jellemzésül: Egy jegyző sikkasztott. A főszolgabíró a helyett, liogy felfüggesztette volna, rokonait értesítette és azok kipótolták az eLő esetben a sikkasztásokat. Ezek azonban megismétlődtek. Mi történt már most a jegyzővel? -b egyelmi eljárás alá vontak. Az eljárás folyamán azonban könyörgésre fogta a dolgot az alispán előtt és könyörületből, hogy a család mégis megélhessen, akként végeztek vele, hogy az illetőt nem nyugdíjazták ugyan, de úgy tekintették, mintha meghalt volna s a felesége kapja a nyugdíjat. Az illető jegyzőnek mindamellett van képe ott maradni továbbra is azon a helyen, ahol mindezeket a cselekményeket elkövette és a nép megbotránkoztatására ezzel továbbra is okot ad. (Hegymegi Kiss Pál: Ez szomorú!) Felhozok egy másik esetet. Egy másik jegyző magánmunkáiért mindenütt többet számít, mint amennyi őt a szabályrendeletek szerint megilleti. Más visszaéléseket is követ el. Jelentéseket tesznek a főszolgabírónak s ezek többször megismétlődnek. A főszolgabíró mindannyiszor visszafizetteti az illetőknek a felszámított többletet, azonban további lépést nem tesz a jegyző ellen. Az illető jegyző mindezt más oldalról megbosszulja a feljelentőkön, úgyhogy később már az emberek panaszra sem mernek menni. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy ezt a jegyzőt a főszolgabíró fedezte fel és hozta állásába. Most már kitűnt róla, hogy kommunista cselekedetek miatt büntetve volt, azonban mindeddig nem történt ellene semmi. T. Ház! Egy főszolgabíró is van, aki ellen följelentést tettek, hogy titokban társ egy bizonyos üzletágban. Amikor az idénye elérkezik ennek as üzletágnak, a konkurrens vállalat kitalált okokból mindig hatóságilag leállittatik és csak a titkos-társas üzem működik, ez szedi a hasznot. Amikor a feljelentés megtörtént, a főispán felszólította az > illető főszolgabírót, hogy adja be nyugdíjazási kérvényét. Hálálkodva jön be a főszolgabíró és beadja — nem rögtön a nyugdíjazási kérvényét, hanem csak egy szabadságolási kérvényét^ azzal, hogy úgyis nyugdíjaztatni kívánja magát. Az illető főszolgabírónak ugyanis nagy érdemei vannak a választások idejéből a kerület kormánypárti képviselőjével szemben. Természetszerűleg rögtön megindul a mentőakció és habár a főispán köti magát, hogy igenis ennek a .tisztviselőnek távoznia kell, a kormánypárti képviselő minden követ megmozgat és jár az ellenpárthoz, az ellenséget is mozgósítja a kormány képvise^ie a főispán ellen, (Hegymegi Kiss Pál: Burkolt, de érthető!) csakhogy megmentse magának a jövő választásra a főszolgabírót. Közben kitűnik az is, hogy a főszolgabíró bűnpártolást követett el, amennyiben az egyik aljegyzője, iFetve adóügyi jegyzőié sikkasztott és az illetőt ahelyett, hogy rögtön fülönfogta volna és átdata volna az ügyészségnek, kényszerítette. hogy adja be nyugdíjazási kérvényét és fizessen le párszáz pengőt, amivel aztán majd kielégítik a jelentkezőket, akik észreveszik, hogy ők meg íettek az adósz^désben károsítva. Shakespearenek az a mondása, hogy ha valakit meglopnak és nem tud róla, nem kell neki szólni, mert akkor nincsen kára. magiban véve szép, de v'geredményében bűnpártolás és ezért az egy tényért is megérdemli az illető főszolgabíró nem azt, hogy nyugdíjazzák, hanem az elmozdítást. A szabadságolás azonban húzódik egy éven keresztül és a főispánnal szemben mégis sikerült a kormánypárti képviselőnek kijárni azt, hogy a vádindítvány már csak olyan enyhe, hogy a főszolgabírónak csak háromesztendei előléptetésből való kizárását foglalja magában. Magam is közigazgatási tisztviselő gyermeke vagyok és így közel állok hozzájuk már a pietás révén is. Tudom méltányolni a közigazgatási tisztviselők nehéz helyzetét. Szeretem is a közigazgatási tisztviselőket. De az én szerelmem inkáin a régi, regényalakká tett falujegyőjéhez köt, mintsem az újabb közigazgatáshoz, amelyet Móricz Zsigmond »Rokonok« című regényében olyan élénken fest elénk és amelyre jó példát mutatnak azok az esetek is, amelyeket itt előadtam. Annak indokát, hogy ez így van, nem találom másban, csak abban, hogy a politikai, a választási visszaélések miatt a tisztviselőket nem büntetik meg, sőt fegyelmi eljárás sem indul ellenük, sőt — mint az elmondott példa mutatja — ezt átviszik politikai érdemekből a más bűncselekményekből való kihúzásra is. Ennek pedig nincs értelme. Azzal szokták az ilyesmit indokolni, hogy itt intelligens családról van szó, bogy a családra kell tekintettel lenni. Végeredményében hány és hány ladózó családjára nincs tekintettel a kormányzat akkor, amikor azoknak pénzével ilyen könnyelmű gazdálkodás történik? Azt mondják, hogy az ilyen állását vesztett tisztviselő intelligenciájánál fogva a legveszedelmesebb turbulens elem. En inkább azt mondom, hogy a legdrákóibb szabályt vegyük elő és süssük homlokára a bélyeget az ilyen elbocsátott, tolvaj tisztviselőnek, mert ezt is megérdemli 'asz, aki magas állásában ilyesmit követett el. Biztos vagyok abban, hogy ser»

H sem fog az ilyen ember bujtogatásánnk felülni. De szabad-e ezt tennünk egyáltalában, amikor ezren és ezren diplomával a kezükben 30 évet meghaladó korban még mindig várnak a fcenyérre, becsületes munkát kin álmaik és szolgálni akarnak? Akkor ilyen embereket vissza lehet venni? Ez a tekintély tisztel et és törvénytisatelet? Ennek veszélyes voltát akaróim akkor jellemezni, amikor rámutatok még egy körülményre Rámutatok arra az időre, amikor a megszállás történt. Az igen t. miniszter úr velem együtt azt az időt megszállott területen töltötte, dismefri iá körülményeket. Abban az időben a háború alatt is történtek visszaélések. elfajulások, leginkább a közszükségleti cikkek szétosztása terén. Tudjuk nagyon jól,'hogy az egyik vármegyében töW) jegyző megtette azt, hogy a közszükségleti cikkek szétosztását rábízta egy-egy kereskedőre. Egy esetben véletlenségből zsidó volt és az illető kereskedő öszsze játszott a jegyzővel, mindenkinek juttatott a közszükségleti cikkekből, cukorból, petróleumból, csak éppen a lakosságnak nem. Es amit juttatott is, azt is olyan 'büszkén, a mellét verve, hogy: Ki most a ti istenetek? En vagyok a ti istenetek, mert én juttatok nektek itt mindent. Mi lett ennek a következménye? Akkor, amikor a forradalmi megmozdulás jött, az illető jegyző ellen természetszerűen megnyilvánult azi ellenszenv, elmenekült és szétrombolták, felgyújtották 'a; kereskedő boltját is. A menekülés következtében azonban légüres tér maradt, nem volt. aki a rendet fenntartsa és ezt a_ légüres teret töltötték ki azután a jugoiszlávok,