Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
Az országgyűlés képviselőházának 31U. úgyhogy közvetve nagy részben éppen az ilyen közigazgatási tisztviselők teremtették meg ezen a légüres téren keresztül Trianont. Nagyon fontosmak tartom azt, hogy egyelőre csak a íbüntetőtörvénykönyvben körülírt cselekmény ékhez közelálló dolgokban a fegyelmi eljárás teljes iSzigorral legyen keresztülvíve. Habár ez már nem is a fegyelmi eljárás feladata, mert hiszen a fegyelmi eljárás tulaj dóriképpen a hivatali körben elkövetett hibákra és vétségekre vonatkozik. De mia, egyelőre még ez; is elég lenne. Hiszem azt, hogyha az igen t. belügyminiszter úr mélyebben beletekint ebbe és visszagondol arra az időre, amelyre az imént rámutattam. — a megszállás idejére — oda fog hatni, hogy ilyen esetek többé nem fognak előfordulni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Némethy Vilmos képviselő úr második számú interpellációja a belügyminiszter úrhoz a községek egyesítése körül tapasztalható visszásságok tárgyában. Kérem ennek felolvasását, vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy milyen ötletszerűség tapasztalható a községek egyesítése körében 1* Es hajlandó-e a belügyminiszter úr ennek a kérdésnek a megoldásába nemcsak rendszert belevinni, hanem a lakosság kívánalmait is érvényesüléshez juttatni!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Ez az interpellációm nagyon rövid lesz, amennyiben csak arra vonatkozik, hogy Zalában, a kerületemben több községet. így Kerkaszentmiklóst és Lendvaúj falut, valamint Kerkateskándot és Kerkatótfalut minden fennforgó indok nélkül egyszerűen egyesíteni kívánják. A két község sehol sines összeépítve, viszont vannak kerületemben községek, íp-y Iklód és Bördőce. vagy Kislakos és Tormafölde és más községek is, amelyek egybe vannak épülve és amelyeknél ugyanez az indítvány nem tétetett meg. Amikor erről az egyesítésről értesültem, a lakosság egyhangúlag ez ellen foglalt állást és felkért engem, hogy interveniáljak a dologban. Pol mentem a belügyminisztérium Ületékes osztályába. A referensnél érdeklődtem a dolog iránt és megtudtam a referenstől azt, hogy tényleg megtörtént az egyesítés a főispán és az alispán egybehangzó előterjesztésére, amit szóbelileg tettek meg egy minisztériumi értekezlet alkalmával Tenát teljesen rapszodikusan csak kikapták ezeket a községeket. Közelebbi, mélyebben fekvő indok erre nem volt. Ott találtam .azonban az aktáknál ugyanakkor a főispánnak egy előterjesztését aziránt, hogy^ a kormány ne hajtsa végre ezeket az egyesítéseket. A referens úgy világosított fel, hogy a miniszter úr álláspontja — nagyon helyesen — az, hogy ha már egyszer kimondta a határozatát az egyesítések tekintetében, azt másnap nem változtatja meg. Minthogy ellenben látja, hogy ez a lakosságnak annyi ellenzésével találkozik, kész arra, hogy a rendeletét nem hajtja végre Az akta tehát ad aeta fog kerülni és nem kerül végrehajtásra. Ez volt a referens közlése hozzám és én ezzel & f közléssel megnyugtattam a községek lakosságát is. Később azonban a községekből mégis panasz érkezett hozzám, hogy őket már egyesítik, éspedig Kerkateskánd és Kerkatótfalu községben a fő szolgáéi ró kint járt és a két községet [lése 193 U december 19-én, szerdán. 531 egy községgé akarja összefoglalni. Erre újból felmentem a minisztériumba s a referenshez fordultam azzal, hogy mi ez? A referens azt mondotta, hogy tényleg, a minisztériumból nem történt semmi intézkedés és a főszolgabíró így a dolgot végrehajtja. Ezután már nem elégedtem meg a referens válaszával, hanem bementem az osztályfőnökhöz. Az osztályfőnök azonban nem adott ilyen megnyugtató választ, mint a referens, ő már csak öt-hathónapi halasztást volt hajlandó adni. Ez engem nem elégített ki, mert hiszen végeredményben itt az én megtévesztésemet kellett hogy lássam. A miniszter úrhoz fordultam panasszal. Panaszom jogos volt, mert — amint rámutattam erre — semmi indoka sincs annak, hogy egyes községeket kiválasztanak, azokat egyesítik, más községeket pedig nem. A miniszter úr egyszerűen azt mondotta, hogy informáltatni fogja magát és azután választ ad. A főszolgabíró közben értesített, hogy az egyesítést a másik két községnél, Kerkaszentmiklósnál és Lendvaújfalunál is januárban keresztülviszi. Januárig már nem lesz módom arra, hogy a miniszter úrtól másképpen választ kapjak, kénytelen voltam tehát interpellációhoz fordulni, hogy hajlandó-e a nép akaratának teret engedni és nem ilyen ötletszerűen egyszerűen egyesíteni a községeket anélkül, hogy erre ok volna. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem annak felolvasását. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpe'láció a kormányhoz. Hajlandó-e a kormány a debreceni választásokkal kapcsolatos terrort, csalást, emberverést vizsgálat tárgyává tenni és a felelős exponenseket felelősségre vonni? Fedezi-e a kormány továbbra is azt az akciót, amelynek célja Vásáry polgármester halálba kergetése?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Györki Imre igen t. képviselőtársam voltaképpen már előadta azokat az eseményeket, amelyek Debrecenben lefolytak. Ezeket ismételten felhozni nem fogom, de mégis szükségét látom annak, hogy erre a kérdésre a kormány figyelmét felhívjam. Naíryon helyesen jegyezte meg Eckhardt Tibor képviselőtársam, hogy itt voltaképpen nem is a poétikai pártok harcáról van szó hanem egyes helyi nagyságoknak olyan hatalmi túllépéséről, amely hatalmi túllépés e város békességét telje°en felzavarta. Hiszen ha visszagondolok erre az esztendőre és ennek az esztendőnek eseményeit figyelemmel kísérem, meg kell állapítanom a következőket: Először is kezdődött egy korszak Debrecenben, amikor piszkos és rágalmazó pamfletteket adtak ki a városi élet irányítói ellen. Azután e pamflettezés után jött egy város vizsgál at, amelynek adatai s magának a vizsgálatnak megindítása olyan módon volt feltárva a sajtóban, még pedig a kormánypárt fővárosi orgánumaiban is, hogy az határozottan megbélyegző volt a város vezető tisztviselőjére. Azután jött megint egy újabb intézkedés, hogy a vizsgálat alapján a polgármestert felfügeesztik. A felfüggesztés után következett a választás és meg kell állapítanom, hogy ez a választás már annak jegyében folyt le, hogy az a főispán, aki mindezekét Debrecenben előidézte, helyén ma78*
