Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 31U. úgyhogy közvetve nagy részben éppen az ilyen közigazgatási tisztviselők teremtették meg ezen a légüres téren keresztül Trianont. Nagyon fontosmak tartom azt, hogy egyelőre csak a íbüntetőtörvénykönyvben körülírt cselek­mény ékhez közelálló dolgokban a fegyelmi eljá­rás teljes iSzigorral legyen keresztülvíve. Ha­bár ez már nem is a fegyelmi eljárás feladata, mert hiszen a fegyelmi eljárás tulaj dóriképpen a hivatali körben elkövetett hibákra és vétsé­gekre vonatkozik. De mia, egyelőre még ez; is elég lenne. Hiszem azt, hogyha az igen t. bel­ügyminiszter úr mélyebben beletekint ebbe és visszagondol arra az időre, amelyre az imént rámutattam. — a megszállás idejére — oda fog hatni, hogy ilyen esetek többé nem fognak elő­fordulni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Következik Némethy Vilmos képviselő úr második számú interpellációja a belügyminisz­ter úrhoz a községek egyesítése körül tapasz­talható visszásságok tárgyában. Kérem ennek felolvasását, vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak ar­ról, hogy milyen ötletszerűség tapasztalható a községek egyesítése körében 1* Es hajlandó-e a belügyminiszter úr ennek a kérdésnek a megoldásába nemcsak rendszert belevinni, hanem a lakosság kívánalmait is ér­vényesüléshez juttatni!« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Ez az interpel­lációm nagyon rövid lesz, amennyiben csak arra vonatkozik, hogy Zalában, a kerületemben több községet. így Kerkaszentmiklóst és Lend­vaúj falut, valamint Kerkateskándot és Kerka­tótfalut minden fennforgó indok nélkül egysze­rűen egyesíteni kívánják. A két község sehol sines összeépítve, viszont vannak kerületemben községek, íp-y Iklód és Bördőce. vagy Kislakos és Tormafölde és más községek is, amelyek egybe vannak épülve és amelyeknél ugyanez az indítvány nem tétetett meg. Amikor erről az egyesítésről értesültem, a lakosság egyhangúlag ez ellen foglalt állást és felkért engem, hogy interveniáljak a dologban. Pol mentem a belügyminisztérium Ületékes osz­tályába. A referensnél érdeklődtem a dolog iránt és megtudtam a referenstől azt, hogy tény­leg megtörtént az egyesítés a főispán és az alispán egybehangzó előterjesztésére, amit szó­belileg tettek meg egy minisztériumi értekezlet alkalmával Tenát teljesen rapszodikusan csak kikapták ezeket a községeket. Közelebbi, mélyebben fekvő indok erre nem volt. Ott ta­láltam .azonban az aktáknál ugyanakkor a fő­ispánnak egy előterjesztését aziránt, hogy^ a kormány ne hajtsa végre ezeket az egyesítése­ket. A referens úgy világosított fel, hogy a miniszter úr álláspontja — nagyon helyesen — az, hogy ha már egyszer kimondta a határoza­tát az egyesítések tekintetében, azt másnap nem változtatja meg. Minthogy ellenben látja, hogy ez a lakosságnak annyi ellenzésével ta­lálkozik, kész arra, hogy a rendeletét nem hajt­ja végre Az akta tehát ad aeta fog kerülni és nem kerül végrehajtásra. Ez volt a referens közlése hozzám és én ezzel & f közléssel meg­nyugtattam a községek lakosságát is. Később azonban a községekből mégis pa­nasz érkezett hozzám, hogy őket már egyesítik, éspedig Kerkateskánd és Kerkatótfalu község­ben a fő szolgáéi ró kint járt és a két községet [lése 193 U december 19-én, szerdán. 531 egy községgé akarja összefoglalni. Erre újból felmentem a minisztériumba s a referenshez fordultam azzal, hogy mi ez? A referens azt mondotta, hogy tényleg, a minisztériumból nem történt semmi intézkedés és a főszolga­bíró így a dolgot végrehajtja. Ezután már nem elégedtem meg a referens válaszával, hanem bementem az osztályfőnök­höz. Az osztályfőnök azonban nem adott ilyen megnyugtató választ, mint a referens, ő már csak öt-hathónapi halasztást volt hajlandó adni. Ez engem nem elégített ki, mert hiszen vég­eredményben itt az én megtévesztésemet kellett hogy lássam. A miniszter úrhoz fordultam pa­nasszal. Panaszom jogos volt, mert — amint rámutattam erre — semmi indoka sincs annak, hogy egyes községeket kiválasztanak, azokat egyesítik, más községeket pedig nem. A mi­niszter úr egyszerűen azt mondotta, hogy infor­máltatni fogja magát és azután választ ad. A főszolgabíró közben értesített, hogy az egyesí­tést a másik két községnél, Kerkaszentmiklós­nál és Lendvaújfalunál is januárban keresztül­viszi. Januárig már nem lesz módom arra, hogy a miniszter úrtól másképpen választ kapjak, kénytelen voltam tehát interpellációhoz for­dulni, hogy hajlandó-e a nép akaratának teret engedni és nem ilyen ötletszerűen egyszerűen egyesíteni a községeket anélkül, hogy erre ok volna. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem annak felolvasását. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »In­terpe'láció a kormányhoz. Hajlandó-e a kormány a debreceni válasz­tásokkal kapcsolatos terrort, csalást, ember­verést vizsgálat tárgyává tenni és a felelős exponenseket felelősségre vonni? Fedezi-e a kormány továbbra is azt az ak­ciót, amelynek célja Vásáry polgármester ha­lálba kergetése?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Györki Imre igen t. képviselőtársam voltaképpen már elő­adta azokat az eseményeket, amelyek Debrecen­ben lefolytak. Ezeket ismételten felhozni nem fogom, de mégis szükségét látom annak, hogy erre a kérdésre a kormány figyelmét felhívjam. Naíryon helyesen jegyezte meg Eckhardt Tibor képviselőtársam, hogy itt voltaképpen nem is a poétikai pártok harcáról van szó ha­nem egyes helyi nagyságoknak olyan hatalmi túllépéséről, amely hatalmi túllépés e város békességét telje°en felzavarta. Hiszen ha vissza­gondolok erre az esztendőre és ennek az eszten­dőnek eseményeit figyelemmel kísérem, meg kell állapítanom a következőket: Először is kezdődött egy korszak Debrecen­ben, amikor piszkos és rágalmazó pamfletteket adtak ki a városi élet irányítói ellen. Azután e pamflettezés után jött egy város vizsgál at, amelynek adatai s magának a vizsgálatnak megindítása olyan módon volt feltárva a sajtó­ban, még pedig a kormánypárt fővárosi orgá­numaiban is, hogy az határozottan megbélyegző volt a város vezető tisztviselőjére. Azután jött megint egy újabb intézkedés, hogy a vizsgálat alapján a polgármestert felfügeesztik. A fel­függesztés után következett a választás és meg kell állapítanom, hogy ez a választás már an­nak jegyében folyt le, hogy az a főispán, aki mindezekét Debrecenben előidézte, helyén ma­78*

Next

/
Oldalképek
Tartalom