Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
Az országgyűlés képviselőházának 31U. és választóáinikat. Felvonultak az utöám, terrort kifejtve, sőt odáig mentek, hogy nemcsak hogy. az utcán felvonultak, hanem kövekkel bedobálták egyes választók ablakait, egyes üzletek kirakatait, összedobálták a »Debrecen« című lap' nyomdahelyiségeit, elmentek az egyes választóhelyiségek elé és a választóhelyiségek előtt olyan hatalmas terrort fejtettek ki, amellyel megakadályozták azt, hogy oda szavazni ^ mehessen más, mint akit a nemzeti egység pártja által felfogadott autókon odacipeltek. Természetesnek találom, hogy ezen előzmények és előkészületek után a nemzeti egység pártja Debrecenben minden járműt lefoglalt, úgyhogy egyetlen egy konfliskocsit sem lehetett kapni. (Hegymegi Kiss Pál: Volt hozzá pénzük!) Ha ugyanis valamely konflis megtudta, hogy ellenzéki jelöltről van szó, mindjárt húzódozott. Magammal történt, hogy amikor az egyik kocsisnak mondottam, hogy az egyik helyiségből vigyen el a másikba, csak azért, hogy megnézzem, hogy mi történik ott, az illető azt mondotta, hogy: egy útra elviszem az urat, de többre nem, mert ha megtudnák, hogy ellenzéki választót vittem, abban a pillanatban különféle kellemetlenségem lesz a rendőrséggel és egyéb hatóságokkal. (Ellenmondások jobb felől. — Propner Sándor: Ez a hivatalos terror! — Farkas István: Magyar választás! — Zaj.) De mi történt e választás alkalmával a szavazólapokkal, amelveket a törvény rendelkezései alapján természetesen minden párt maga nyomatott ki és amelyek tnbbé-kevésbbé ugyanabban a nyomdában készültek? Vásáry István is — ismétlem, Debrecen városnak még ezidőszerint polgármestere — (Hegvmegi Kiss Pál: Ezidőszerint!) maga is odaadta 'szavazólapjait kinyomtatás céljából, és egészen véletlenül, — ezt kell mondanom idézőjel között — míg minden más kerületben, minden más jelölt szavazólapját kinyomatták mindenféle más megkülönböztetés nélkül, a Vásáry szavazólapjaira odakerült véletlenül az, hogy: »Szavazólap«, nyilván azzal a tendenciával, hogy ha Vásáry választói ilyen szavazólappal szavaznak, ez megsemmisítési ok legven, mert a jelöltei nevein kívül más megkülönböztető felírás is van a szavazólapon. Vásáryék ewt észrevették és természetesen megtették a kellő ellenintézkedéseket ennek meggátlására. Erre a választóknak új szavazólapokat adtak ki, és akkor az történt, hogy másnap ugyanazon vá1 asztok, illetőleg jelentékeny számú választó részére a posta kikézbesített szavazólapokat. Amikor azonban megnézték ezeket a szavazólapokat, kiderült, hogy ezek mindegyike számsorral volt ellátva, tehát meg voltak számozva. (Dénesfay-Dinich Ödön: Ki ez a svihák? — Hegymegi Kiss Pál: Ez kn/önséges csalás, a legpiszkosabb csalás! — Zaj.) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő urat kérem, méltóztassék magát türtőztetni. (Hegymegi Kiss Pál: Kérem alássam, türtőztetem!) Györki Imre: Ezeket a számsorral ellátott szavazólapokat a nemzeti egység pártja adta postára, az címezte meg a választóknak. Majd másnap kortesei elmentek a választókhoz és csak szerényen azt mondták a választóknak: kérem, kétféle ugyanolyan Vásáry-szavazólap van, a régit azonban be kell vonni, az nem jó, nem hivatalos, ellenben az új, amelyet postán kapott, az a jó, az a hivatalos, azt kell használni. Ez a turpisság is kiderült azonban, és ennek leleplezése után megint végig kellett ülése 19$ h december 19-én, szerdán. 503 járni a választókat és megint újabb szavazólapokat kellett kiadni. Ezt a harcot kellett folytatni, t. belügyminiszter úr, a debreceni törvényhatósági választáson, így fest Magyarországon az alkotmányos élet megnyilatkozása, ezt kellett csinálni és ezt csinálták Debrecen polgármesterének kerületében. Egy másik kerületben, amelyben pártom jelöljél vettek részt a választáson és amely Debrecen külsőségéhez tartozik, bölcsen úgy volt a választóhelyiség kijelölve, hogy a külsőségekből a város belterületére kellett menni, azonban a sorompón keresztül kellett ezeknek a szerencsétlen embereknek átmenniök, de a sorompót ellátták csendőrkordonnal. Mindenkit, aki a sorompón átjött, a csendőrök megmotoztak és kényszerítették arra, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Halljuk csak!) hogy mutassa meg, milyen szavazólap van a zsebében. (Fábián Béla: Hihetetlen ez képviselő úr, hogy csendőrök kérték volna a szavazóeédulát! — Egy hang a jobboldalon: Azt nem is hiszem! — Zaj. — Dénesfay-Dinich Ödön: Ilyen piszkosságot el sem lehet képzelni! — Andaházi-Kasnya Béla: Nincs ilyen hitvány csendőr!) Téved a képviselő úr, mert van. (Dénesfay-Dinich Ödön: Nem hiszem! Csendőrruhába bújtatott csirkefogó lehet! — Elnök csenget. — Fábián Béla: Nem tehet az az ember róla, biztos parancsot adtak neki! Sohasem a levélhordó a felelős, hanem mindig az, aki a levelet postára adja!) Akinél a sorompónál konstatálták azt, hogy vagy a szociáldemokratapárti jelölt szavazócédulája, vagy pedig a városi szövetség jelöltjeire való szavazáshoz alkalmas szavazócédula van a kezében, attól ezt a cédulát a csendőrök elkobozták és csak akkor engedték tovább, ha a nemzeti egység pártjának jelöltjeire alkalmas szavazó cédula volt a kezében. (Ellentmondások a jobboldalon: Lehetetlen? — Jánossy Gábor: Ott nincs csendőr! Államrendőrség van a törvényhatósági városokban! — Hegymegi Kiss Pál: Na, na! A külsőségen csendőr van! — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Azt sem tudják az urak! — Farkas István: Gábor bácsi, maga sokat nem tud még! A külterületen csendőr van, Gábor bácsi! — Elnök csenget. — Büchler József^ Pedig neki is jutott az erőszakból! — Zaj. — Jánossy Gábor: Huszár nem vagyok, öregnek meg nem érzem magamat, Meskó Zoltán, tessék tudomásul venni!) Nem szállok vitába a képviselő úrral, hogy van- e ott csendőr, vagy nincs. Tessék érdeklődni Debrecenben, meg fogja látni, hogy a külsőségen nem rendőrök, hanem csendőrök teljesítenek szolgálatot. (Farkas István: Ezt illenék tudni egy törvényhozónak, Gábor bácsi! — Jánossy Gábor: Tudomásul veszem! Ne zavarják az elvtársukat! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ne nagyon berzenkedjék, magának is jól jött a csendőrerőszak! — Zaj. — Elnök csenget.) Délután négy órakor egy nagyobb csoport megtámadta a Déry-múzeum előtti téren, ahol még szavazóhelyiség sem volt, Gombosi Zoltánt, a debreceni szociáldemokratapárt elnökét, az egyik jelöltet, 60—70 ember támadta meg botokkal, fütykösökkel. (Propper Sándor: Bátor magyarok! Mindnek vitézi előnevet kell adni és vitézi telket nekik!) és alaposan elverték, úgyhogy azonnal be kellett vinni a kórházba, bekötözni, és ez idő szerint is az ágyat nyomja, olyan verést kapott. De ugyanez történt meg
