Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
504 Az országgyűlés képviselőházának Sí 8—10 emberrel. 8—10 ember ugyancsak testi sértést szenvedett, és megtörtént az én választókerületem egyik szavazóhelyiségénél a reáliskola előtt, hogy látták a rendőrök, — négy rendőr — hogy verekednek és a diákok megtámadják az én embereimet, anélkül azonban, hogy segítségükre mentek volna, anélkül, hogy csillapították volna azokat a gazdászif jakat és távoltartották volna őket a verekedéstől. Nyugodtan szemlélték, hogy a gazdászok hogyan verik és ütlegelik embereimet, majd pedig, amikor egyik emberem odament a rendőrökhöz és figyelmeztette őket erre az embertelenségre, erre a könyörtelenségre, ezt igazoltatták le (Farkas István: Régi szokás ez, kérem!) és ahogyan én az ön közegeit, t. belügyminiszter úr, ismerem, nem a rendőrnek lesz baja, nem a támadóknak lesz bajuk, hanem annak, aki a rendőrt figyelmeztette a kötelességteljesítésre. Ilyen előzmények után hétfőn kezembe veszem a délután megjelent lapokat és kezembe kerül a kormány által kitartott 8 órai Újság és ahol beszámol a debreceni eseményekről, ott legnagyobb meglepetésemre a következő cím alatt számol be ezekről: »Véres botrány sorozatra vezetett a féktelen ellenzéki izgatás Debrecenben.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mégis csak határtalan szemtelenség kellett ehhez. (Zaj.) Nyilvánvaló adataink vannak arra vonatkozólag, hogy a gazdászokat a Gazdasági Akadémián gyűjtötték össze, a nemzeti egység pártja által felfogadott autóbuszon hozták be a városba, a városban a Mester-utca egyik kocsmájában etették és itatták őket, a Gazdasági Akadémia egyik tanára volt a vezetője ennek a 60—70 tagból álló diákcsoportnak és amikor elindultak, arra figyelmeztette ezt a 60—70 tagból álló diákcsoportot, hogy: nyugodtan dolgozhattok és verekedhettek fiúk, mert a főispánnak vagy a főispán helyettesének intenciójából történik mindaz, ami történt. Majd pedig, amikor este sikeres munkájukat befejezték, írásbeli jelentést tettek a pallagi gazdasági akadémia igazgatójának és egyben a nemzeti egység pártja ottani elnökének, RuffyVargha Kálmánnak, hogy a munkát rendesen elvégezték. (Farkas István: Hazafias cselekedet! — Malasits Géza: Állami tisztviselő! Közpénzből kapja a fizetést! — Hegymegi-Kiss Pál: Az igazgató úr is megerősíti a karzatról! — Friedrich István (a karzat felé): Nem illik mosó-, lyogni itt! Az ilyen gazember legfeljebb kimegy, de a karzatról nem mosolyog! Ez provokáció, amelyet nem fogunk tűrni! (az elnök felé): Tessék ezt észrevenni! — Farkas István: Nem szegy enli magát 1 ? — Malasits Géza: Ki kell dobni! — Farkas István: Idejön még röhögni, mert fedezi a miniszter úr! Ilyen disznóság! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Az esti órák beálltával vad dulakodás, hajsza, verekedés, kődobálás volt a város egyes részein és odáig mentek, hogy Vásáry István polgármester házát kőzáporral dobálták meg, annak a Vásáry Istvánnak a házát, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől. — Elnök csenget.) aki a debreceni Tisza Istvánegyetem díszdoktora. T. belügyminiszter úr, méltóztassék ebből a következtetést levonni arra vonatkozólag, hogy micsoda nevelés folyik ott az akadémián, micsoda szellemet visznek be ezekbe az if jakba, akik a debreceni egyetem díszdoktorának, annak az embernek, akit az egyetem fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül az egyetem díszdoktorrá avat, — amikor politikailag szem%. ülése 193 U december 19-én, szerdán. bekerül a kormány exponensével — a házát ostrom alá veszik és kőzáporral dobálják meg, (Malasits Géza: Ez a hála! — Zaj.) úgyhogy alig tudta a lakását elhagyni. (Folytonos zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Ezzel a terrorisztikus fellépéssel az ifjaknak sikerült valóban elérniök azt, hogy az est beálltával, 5 óra után teljesen elnéptelenedtek az utcák, nem mertek már a választók kimenni az utcára, illetőleg csak azok mentek ki, akiket a nemzeti egység pártjának autóbuszai elvittek a szavazóhelyiségbe, mert akkor már így akarták korrigálni a választás eredményét. Ï. belügyminiszter úr! Önök gyakran szoktak hivatkozni arra, hogy Magyarország a rendnek és a békének boldog szigete. Így néz ki, t. belügyminiszter úr, a rendnek és a békének boldog szigete akkor, amikor arról van szó, hogy az állampolgárok szavazati jogukat gyakorolják és alkotmányos kötelességüknek tegyenek eleget. Én, t. belügyminiszter úr, felhívom az ön figyelmét arra, hogy vájjon ugyanilyen módszer szerint járt volna-e el és jártak volna-e el az ön közegei akkor is, ha éhes munkások mentek volna ki az utcára és munkát, kenyeret követeltek volna. (Propper Sándor: Akkor sortűz lett volna Debrecenben!) Tudom, hogy amikor Debrecenben egy közönséges gyűlést — nem is nagygyűlést, hanem a külső részeken egy kisgyűlést — akarunk tartani, akkor a gyűlés engedélyezésében egyúttal bennfoglaltatik az is, hogy arról értesíttetik a katonai hatóság parancsnoka is. Ha pedig gyűlést tartunk vasárnapi napon, akkor már szombaton este készültségben van az egész katonai haderő is, hogy meggátolja az utcán való esetleges rendzavarást. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Annak ellenére, hogy előzetesen bejelentették a rendzavarásra való készülődést (Farkas István: Milyen generációt nevel az ilyen igazgató ?) a választási elnöknek — aki azzal az ürüggyel, hogy ő délután pihenni szokott, kijelentette, hogy intézkedni nem ér rá — (Hegymegi Kiss Pál: Ismerjük!) azonkívül bejelentették a főispánnak és a rendőrkapitányság vezetőjének, nem tartották szükségesnek, hogy a kellő óvóintézkedéseket megtegyék. Csak akkor, amikor riadóautpn érkeztek az utcára, de akkor is azt mondották, hogy: a rendőrség létszámának csekélysége folytán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy minden választónak a kapuja elé rendőrt állítsunk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Györki Imre: Beszéde-net be is fejeztem. Elvárom, hogy a belügyminiszter úr erélyes vizsgálatot tart ebben az ügyben és meg iogja minuazoknak a fülét, akik bűnösek és felelősek Debrecen rendjének és nyugalmának megzavarásáért. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mihelyt a debreceni választások körül előfordult rendzavarásokról értesültem, azonnal intézkedtem aziránt, hogy kimerítő jelentéseket kapjak, ennélfogva moit abban a helyzetben vagyok, hogy a tényállás teljes ismeretében számolhatok be az ott történt eseményekről a t. Háznak. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy Debrecenben az előzetesen meglehetősen felajzott izgalmak következtében a választás, különösen egyes kerületekben meglehetősen izgalmas hangulatban zajlott le. Meg kell állapítanom azt is, hogy ez olyan választás volt, amelyben a résztvevő valamennyi párt — I nem akarok serami féle különbséget tenni köztük