Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 814. tüntetést a gazdasági akadémiai hallgatók és egyik bajtársi egyesület tagjai? 2. Hajlandó-e a miniszter úr vizsgálatot inditani és megállapítani, vájjon miként történhetett meg, hogy bár a debreceni rendőrség már egy nappal a választás előtt értesítést kapott a terrorisztikus cselekmények szándékáról, mégsem tette meg a szükséges megelőző intézkedéseket? 3. Hajlandó-e a miniszter úr vizsgálatot indítani azok ellen a rendőrök ellen, akik nyugodtan szemlélték, amikor az ellenzék bizalmi embereit a tüntetők verték? 4. Hajlandó-e a miniszter úr gondoskodni arról, hogy a verekedők ellen a bűnvádi eljárás soronkívül lefolytattassek s gondoskodni arról, hogy Debrecenben a személy- és vagyonbiztonság helyreálljon?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az elmúlt hét interpelláció«; napján Büchler József képviselőtársam szóvá tette a megyei törvényhatóságokban lefolyt törvényhatósági választásokat és rámutatott azokra a szabálytalanságokra, viszszaélésekre és hatósági túlkapásokra, amelyek a megyei törvényhatósági választásoknál észlelhetők voltak. Azok, akik nem ismerik az utóbbi években a magyar választások történetét, talán azt remélték és azt hihették, hogy ha azok a visszaélések, szabálytalanságok és törvénytelenségek, amelyekről Büchler képviselőtársam felszólalásában beszélt, előfordulhatnak a falusi és megyei választókerületekben, semmiesetre sem fordulhatnak elő a városi törvényhatósági bizottsági tagok megválasztásánál, mert egyes naivak úgy gondolkodtak és gondolkodhattak, hogy a törvényhatósági városokban, ahol mégis nagyobb az ellenőrzés, ahol nagyobb a lakosság, a választóközönség intelligenciája s ahol a sajtó mégis szemmel tudja kísérni a választási visszaéléseket, ott legalább a hatóságok tartózkodni fognak a visszaélések elkövetésétől. Meg kell mondanom, hogy egyes törvényhatósági városokból, amelyekben a legutóbbi hetekben zajlottak le a választások, különösebb jelenségekről, különösebb terrorisztikus fellépésről és hatósági túlkapásokról nem számoltak be a lapok. így például nem hallottam, hogy Szegeden és Győrött történtek volna ilyen esetek és nem hallottam Miskolcról sem, annál fájdalmasabb és szomorúbb azonban, hogy az elmúlt vasárnapi, Debrecenben lezajlott törvényhatósági választásnak olyan külsőségei voltak, amelyekhez foghatók az utóbbi években még a magyarországi híres terrorisztikus választások mellett sem voltak észlelhetők. » Ezúttal nem akarok visszatérni interpellációmban a belügyminiszter úrnak múltkor tett nyilatkozatára, amelyben maga is elismerte, hogy most a törvényhatósági választásokat szabályozó törvénynek lehetnek, sőt vannak olyan rendelkezései, amelyek módosításra szorulnak. En ezt nem kívánom most bírálat tárgyává tenni, éppen úgy, mint ahogy nem kívánok rekriminálni a választásnak eredménye felett, mert a debreceni választási eredmény engem teljesen kielégített, miután még rosszabbra voltául elkészülve azon taktikai hiba folytán, amelyet az ottani polgári ellenzék követett el. Ellenben itt rá kell mutatnom arra, hogy a múlt héten az interpellációra adott válaszában a belülése 198U december 19-én, szerdán. 501 ügyminiszter úr azt mondotta, hogy szó szerint idézzem (olvassa): »Egyet nem tudok megcsinálni, azt, hogy minoritásokból majoritásokat csináljak, hogy a minoritásokat odasegítsem, hogy többségre jussanak; ezt ne kívánják tőlem«. T. Képviselőház! Ha a debreceni törvényhatósági választások eredményét nézi meg az igen t. belügyminiszter úr, akkor ebhŐl az eredményből meg tudja állapítani, hogy igenis sikerült a debreceni egység pártjának a minoritásból majoritást csinálnia. En hét választókerület eredményét dolgoztam fel s ezek az eredmények azt igazoljáK;, hogy ott, ahol három párt vett részt a választáson: a nemzeti egység pártja, a városszövetség és a szociáldemokratapárt, ott a városszövetség és a szociáldemokratapárt jelöltjei több szavazatot kaptak, mint amennyit a nemzeti egység pártjának: jelöltjei, azonban ennek ellenére is, éppen ezért, mert külön vettek részt a választásban, a nemzeti egység pártja kapta meg a szavazatok többségét. (j?aoian Jtíéia: Inter duos litigantes ,tertius gaudet!) Mai interpellációmban nem kívánok erre a körülményre rátérni, ellenben igenis szóvá kell tennem a választók összessége által leadott szavazatok eredményét és néhány szóval ki kell térnem a virilis törvényhatósági tagoknak dec. 5-én Debrecenben lefolyt választására is. Mi szociáldemokraták, ennél a választásnál teljesen érdektelenek voltunk, mert elvi álláspontunkból kifolyólag a virilis törvényhatósági választásban nem veszünk részt és nem is vettünk részt; ellenben részt vett két párt: a nemzeti egység pártja és a városszövetség ebben a választásban. Ami ennél a választásnál történt, hogy a nemzeti egység pártja fegyelmezetten — ezt a kifejezést használom, de inkább azt kellene mondanom, hogy terrorisztikusan — lépett fel azzal a 250 választóval szemben, aki leadta szavazatát a nemzeti egység pártjára, az hű képe, hű fotográfiája a magyar közéletnek, mert ebből meg lehet látni azt, hogy egy városban az úgynevezett legnagyobb adófizetők, akiket független polgároknak kellene tekinteni és minősíteni, milyen függőségi viszonyban vannak és azok is menynyire terror hatása alatt állanak. Az történt, t. Képviselőház, hogy azt a 250 úgynevezett kincstári szavazatot, amelyre a nemzeti egység pártja a virilis választásnál számíthatott, a választás . napján reggel nyolc órára a nemzeti egység pártjához berendelték. Amikor ez a 250 szavazó a nemzeti egység pártjánál felsorakozott, halvány sejtelmük sem volt még arról, hogy melyik az a lista, amelyre le kell adni a szavazatukat. Nem mutatta meg a nemzeti egység pártjának jelölő bizottsága vagy vezetősége a jelöltek névsorát, hanem akkor nyomtak a kezükbe egy szavazólapot, amikor felvonultak. Minden öt ember mellé odaadtak egy él-harcost vagy egy párttitkárt, aki a klubhelyiségből elkísérte a választókat a városházára a szavazatszedő helyiségbe és gondosan ügyelt arra, hogy se a szavazólapot meg ne nézzék, se azon javításokat ne végezzenek. (Fábián Béla: Ezért titkos a szavazás! Titkos a választó előtt is, kire szavaz.) Ebben a tekintetben valóban titkos volt, mert a választó sem tudta, hogy kire adja le szavazatát. (Ügy van! balfelöl.) Sem a városházára, még kevésbbé a szavazóhelyiség közelébe egyetlen olyan embert nem engedtek, aki nem volt választó, még kevésbbé engedtek a közelbe uj-