Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 314-. egyáltalán tétetett-e valamilyen lépést folyamatba. Panaszommal a legnagyobb bizalommal fordultam a miniszter úrhoz, mert meg voltam és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr minden tekintetben a fennálló törvényeink értelmében a közérdeket fogja szolgálni és éppen azért fájdalommal kell megállapítanom, hogy az írásbeli válasz nem minden vonalon alkalmas ezen feltevésem erősítésére. A miniszter válasza ugyanis a kérdést szerény véleményem szerint teljesen hibás váltóra tereli. A miniszter úr eljárásnak tengelyéül az informátoromat ülteti a vádlottak padjára, ami helyes lehet akkor, ha úgy a vámcsalókkal szemben, mint a hatóságok eljárásainál a vizsgálat megállapította volna, hogy sem vámvisszaélések nem történtek, sem pedig a vámhatóságokat semmiféle mulasztás nem terheli. Az in 1 ormátorommal szemben folyamatba tett bűnvádi eljárás ugyanis nem bizonyos, hogy célravezető lesz-e, mert ha beigazolást is nyerne az, hogy alaki okoknál, vagy egyes kitételeinél fogva a bíróság marasztaló ítéletet hozna is, még nem következés, hogy a vámcsalások nem követtettek-e el, de ugyanúgy nem igazolná azt sem, hogy a vámhatóságok minden tekintetben hibátlanul jártak el. A miniszter úr felhatalmazására hivatalból rágalmazás vétsége miatt indított bűnvádi eljárás vádiratából, (amelyről egyelőre csak magánúton szerezhettem tudomást) olyan kitételeket sérelmez, amelyek semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy magát a vámcsalás tényét tisztázhassák, A miniszter úrnak megnyugtatásomra szolgáló azon kijelentése, hogy »említett bűnvádi eljárás során az illetőnek állításai legszélesebb körű bizonyítására lesz módja, mert kijelentem, hogy nemcsak a valódiság bizonyítása elől nem fogok elzárkózni, de ellenkezőleg, ahhoz a legteljesebb mértékben hozzájárulásomat fogom adni«, egyáltalán nem megnyugtatók, mert a független magyar bíróság fogja eldönteni azt, hogy mire vonatkozólag rendelje el a bizonyítás lehetőségét és így feltehető, hogy csakis inkriminált kitételek esetében láthatja a bizonyítás elrendelését szükségesnek. folyamatban lévő eljárásról lévén szó, legtávolabbról sem akarom ezt a kérdést érinteni, vagy bármilyen kritika tárgyává tenni, csupán annak az igazolására említem fel, hogy az általam felhozott súlyos vádak tisztázására az informátorommal szembeni eljárás nem bizonyos, hogy célravezető lesz-e. De különösen meglepett a miniszter úrnak az a válasza, melyben kijelenti, hogy ez ügyben nem kíván érdemben nyilatkozni mindaddig, míg a független bíróság döntését meg nem hozza, »nehogy a miniszteri székből bárminő olyan kijelentés tétessék, amely azt a hitet keltheti, hogy az ügy elintézését a miniszter úr bármiképpen is befolyásolni kívánná«, ugyanakkor azonban még folyamatban lévő bűnvádi eljárásoknál és különösképpen a Dénes B. Rt. céggel folytatott eljárás alatt azt a kijelentést teszi, hogy: »mindezekből világos, hogy nem lehet szó arról, mintha ennél az ügynél a cég érdekében bármiféle szándékos, vagy akárcsak indokolatlan mulasztás is történt volna«. Megjegyezni kívánom, hogy a mondat szerkesztése is rendkívül szerencsétlen, mert joggal tehetem fel ezek után a kérdést, hogy ha miniszter úr szerint létezik »indokolatlan mulaszülése 198% december 19-én, szerdán. 495 tás«, vájjon van-e indokolt mulasztás. A miniszter úr válaszában azt állítja, hogy én kifogás tárgyává tettem, hogy több ügyben a nikir. Központi Vámigazgatóság által benyújtott vádirat hiányosan volt megszerkesztve, de nem jelöltem meg, hogy melyek voltak ezek a hiányok. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy az interpellációm elmondása előtt az egész vámvisszaéléssel kapcsolatos ügyet teljes részleteiben feltáró szöveget tartalmazó kinyomattátott füzetemet a miniszter úrnak személyersen bocsátottam rendelkezésére, illetve adtanl át, amelyből félreérthetlen módon tudomást kellett szerezni a miniszter úrnak a cégek által elkövetett szabálytalan eljárásokról, azoknak módozatairól, egyben arról is, hogy minden valószínűség szerint kiket terhelhet a felelős-ség az ellenőrzésre hivatott vámhatóság részéről is. Ami azonban talán legmeglepőbb volt, hogy a miniszter úr hivatkozott az 1924 :XIX. és XXI. te.-ben nyert felhatalmazásra, amely szerint a vitás áruosztályozási és vámtarifa végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben az érdekelt miniszterekkel egyetértően dönthessen, sőt amely arra is felhatalmazást adott, hogy meghatározott időn belül magán a vámtarifának a szövegében is változtatásokat eszközölhessení Az 1924 :XXI. te. 2. §-ának 3. szakasza harmadik bekezdése szerint a miniszter úr nem hűen idézi a törvényt, mert ez a bekezdés a minisztériumoknak csupán »kisebb« változtatásokat tesz lehetővé, amely a szövegben is bennföglaltatik. De a törvényben sehol nincs mód és lehetőség arra, hogy egyes cégek hamis árubevallást tehessenek, sem pedig a későbbi külállamokkal 'kötött kereskedelmi szerződések egyes változásai, amelyek semilyen címen reájuk nem vonatkozhatnak és az azokban folytatott fel tételeknek meg nem felelnek, mégis az ebben biztosított kedvezményeket élvezhessék, nem is szólva arról, hogy a törvény gondos áttanulmányozása után sehol sem találtam olyan lehetőséget, hogy az előre megfontolt szándékú vámcsalásokat utólagos módosításokkal legalizálni lehessen. Csak mellesleg kívánom megjegyezni, hogy az 1924 :XIX. és XXI. te. visz-, szaható erővel nem bir és így nincs mód és lehetőség a vámvisszaélések likvidálásának alkalmazására. De nem tesz jó szolgálatot a miniszter úr akkor sem, amikor a Dénes B. ügyben kijelenti, hogy a motorkihágási ügyben a megrövidített köztartozások megállapítása azért tartott három esztendeig a másodfokon, vagyis a pénzügyminisztériumban, mert nem, mint én állítottam, hogy egészen egyszerű technikai kérdésnek eldöntéséről volt szó, hanem a »motorok vámkezelésének alapelveit tartalmazó döntést kellett ebből az ügyből kifolyólag meghozni, amely hivatva volt arra, hogy a jövő összes hasonló vámkezelésére nézve irányadóul szolgáljon. Azok a kérdések, amelyek valamely áru vámtarifáiig kezelésére nézve döntőek, nem bírálhatók el egyedül és kizárólag technikai szakszerűségi szempontokból, mert az ilyen döntéseknél az ország általános közgazdasági helyzetére és az illető árubehozatallal kapcsolatos ipari és mezőgazdasági vonatkozásokra és érdekekre is tekintettel kell lenni«. Tiltakoznom kell a vámtörvény ilyen magyarázása ellen, mert az a magyarázat módot é# lehetőséget nyújtana..- az ország • általános