Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-313
484 Az országgyűlés képviselőházának 313. ülése 193% december 18-án, kedden Ezek az üzemek csak formailag magánüzemek, illetőleg részvénytársaságok, valójában a székesfőváros törvényhatósága alá tartozó közüzemek, szükség volna tehát clyan felhatalmazásra, amelynek alapján ezek az urak a pert megindíthatták volna, ha annak különben meg lett volna minden alapja. Nagyon könnyű és egyszerű dolog ilyen módon eljárni. Már maga az is szokatlan, hogy egy önkormányzati tagot, sőt önkormányzati vezető tagokat alárendelt állásban lévők a saját fegyelmi vagy saját felettes hatóságuk megkérdezése nélkül a bíróság elé hurcoljanak. Ez lehetetlenség, ebből anarchia keletkezik. Ma ugyan csak két szocialistáról van szó, de holnap lehet szó másokról s majd a megyei törvényhatóságokban a többi törvényhatósági városokban, Budapest székesfőváros törvényhatóságában más pártállású képviselők ellen lehet ilyen módon a fegyelmi vagy a felettes hatóságok tudomása nélkül hajszát indítani. Akkor belezuhanunk majd egy anarchiába és előáll a lehetősége olyan üldözési hullámverésnek, amely közéleti szempontból, a közéleti férfiak szabad mozgása és szólásszabadsága szempontjából egyáltalában nem kívánatos. A mentelmi bizottság ezt az álláspontomat nem fogadta -el és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek magánüzemek. De csak ebben a vonatkozásban, mert mint mondottam, semmi más vonatkozásban nem nyilvánítják magánüzemeknek a székesfőváros üzemeit. Lie nemcsak ez aggályos. Aggályos az is, hogy a vita hevében elnangzott közbeszólásokért elő lehet ráncigálni egy önkormányzati tagot. Tényleg ez a helyzet. Igaz, hogy ott is van gyorsírás, mint a képviselőházban. De mint nagyon jól tudjuk, a gyorsírók is tévedhetnek. A vita nevében, a nagy zajban, az össze-vissza kiabálásban nem lenét halálos pontossággal megállapítani, hogy valamelyik közbeszólás kitől ered és kire vonatkozik. Ebben az esetben, amint Kabók Lajos képviselőtársam bizonyította, nincs tisztázva a kérdés például Peyer Károly és Büchler József kópvi előtársunkra vonatkozólag; nincs tisztázva, hogy ki és kire mondott valamit; nem is szólva arról, hogy a nyugdíjra és a fizetésre vonatkozó közbeszólás egyáltalában nem dehonesztáló, nem diffamáló, nem becsületsértés és nem rágalmazás, mert ha az volna, illetőleg, ha ez lehetetlenség lett volna a múltban, akkor a tör vén y hoz' 1 s bölesesége nem szabályozta volna törvénnyel az álláshalmozás elkerülését és megszüntetését, nem hozott volna erre a célra külön egy nyugdíjtörvényt s nem lett volna lázban az egész ország az álláshalmozások miatt. Ha a törvényhatóság egyik vezető tagja azt mondotta, hogy ott nyugdíj és fizetés van együtt, hogy valaki 40000 pengőt keres, akkor ez valószínűleg így is van, és ha ezt megmondotta, akkor a jogos kritika határát szerintem ós szerintünk nem lépte túl. Már pedig a törvényhatóság valamely tagjának épúgy, mint a képviselőház valamely tagjának, nemcsak joga, hanem kötelessée-e is azon a területen, amelyre megbízatása szól, bírvlattal élni. Mondom, ez nemcsak joga, hanem kötelessége is; akkor követne el kötelességmulasztást, ha ezzel a joerával nem élne, ha ezt a kötelességét nem^ teljesítené. Hová üitunk maid, ha a városi és megyei képviselőtestületekben egy-esrv képviselőtestületi tag, vaey egy tömvényhatósáori bizottsági tag valamely funkcionáriust bírálni mer és az rögtön szalad es pereket indít, felettes hatóságának megkérdezése nélkül. Ebben az ecetben minden testület megnémul, mert senki sem mer bírálni. Talán csak véletlen az, hogy egyedül a képviselőház tagjainak van mentelmi joguk, a törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagoknak nincs. Ha a képviselőház tagjainak történetesen nem volna mentelmi joguk, ha a képviselőket nem védené a mentelmi jog, ha az itt történteket nem utalná h A zi fegyelem alá, akkor ma már a képviselőházban se lehetne szót emelni, nem lehetne a közigazgat bürokrácia és az adminisztráció hiányait, kilengéseit szóvátenni, mert a szolgabíró urak, az alispán urak, a főispán urak, a jegyző urak, talán a bakter urak is, rögtön szaladnának a bírósághoz, pert akasztanának a képviselő nyakába, mint ahogy ezt most a törvénvhatóságoknál, ebben az esetben Peyer és Büchler képviselő urak esetében teszik. Mondom, véletlen az, hogy csak a Képviselőház tagjainak van mentelmi joguk, mert hiszen szó lehetne arról is, hogy a törvényhatóságok a városi képviselőtestületek és községtanácsok tagjait is felruházzák mentelmi joggal, amelynek védelme alatt azután szabadon élhetnek a bírálat jogával a köz érdekében, a köz javára. Mert az bizonyos, hogy amikor akár közbeszólás formájában, akár felszólalás alakjában megnyilatkoznak, akkor a közérdeket szolgálják, a közérdeket képviselik. Hiszen a fővárosi üzemek régebbi wirtschaft-náról, azott meghonosodott hatalmas, mamut-fizetésekről itt, a parlamentben is sok szó esett kormánypárti részről is. Azt mondhatnám, hogy kor mánypárt és baloldal együtt ostromoltuk ezeket a visszás állapotokat, együtt követeltük a megszüntetését annak, hogy egyes embereknek 1?0—140^-150 ezer^ pengős évi jövedelmet biztosítsanak az adózók rovására. Ennek az ostromnak egyik részlete az, ami itt történt, ennek a két közbeszólásnak az alakjában és az én szerény felfogásom szerint ebben a perben nem a bíróság, nem a törvényhatóságon kívül álló bíróság hivatott dönteni, hanem ez magának a törvényhatóságnak a dolga. Az ilyen kérdéseket benn, magában a törvényhatóságban kell elintézni. Ha tisztázva volna is, hogy kitől ered és kire vonatkozik a közbeszólás, ezeknek az uraknak akkor sem lett volna szabad ezt az ügyet a törvényhatóság falain kívül hozni, hanem a törvényhatóság falain belül kellett volna elintézniök, megfelelő módon. Egészen bizonyos, hogy békésen el lehetett volna intézni ezt a kérdést, vagy úgy, hogy megszüntették volna azokat a visszásságokat, amelyeket képviselőtársaink kifogás tárgyává tot+ek, vagy úgy, hogy ha tévedésüket elintézték voiiia férfiasan, mint ahogy mi szoktuk itt, a képviselőházban, ha valamely képviselőtársunk valakinek rovására téved. Ha van politikai zaklatás, ebben az esetben a politikai zaklatás e,iészen tipikus formájával állunk szemben és azt hiszem, hogy a Képviselőház nem ies? jó szolgálatot a köznek, nem tesz jó szolgálatot a közélet megtisztítására irányuló törekvésnek, ha ennek a két úrnak segítségére siet és két törvényhozót, illetőleg két törvényhatósági bizottsági tagot kiszolgáltat, hogy kénytelenek legyenek törvény elé állni. Tisztelettel javaslom a t Képviselőháznak, hogy ezeknek a szempontodnak figyelembevételével ebben az esetben Peyer Károly és Büchler József képviselőtársaim mentelmi jogát ne függessze fel. Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs.
