Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

380 Az országgyűlés képviselőházának 310 mai Csonka-Magyarországunkra, mert megfelelően kiépített és fejlesztett átmenőforgalom nélkül a vasutaknak kellő, a termelés érdeke szempontjából helyes működése alig képzelhető el. Nyilvánvalóvá válik ez, ha tekintetbe vesszük a, mai nehéz mezőgazdasági helyzetet és hogy ennek folytán a mezőgazdasági termelés segítése céljából minő tarifamérsékléseket kellett helyesen és indokoltan életbeléptetni, hogy tehát a vasútnak fenntartási költsége megfelelő átmenőforgalom nélkül úgyszólván kizárólag a,z ipari termelésnek és a kereskedelemnek terheként jelentkezik. A kellő átmenőforgalom önként értetődőleg nagy javulást idézne elő ebben az irányban, mert a vasútra éppen úgy, sőt talán még fokozottabban áll, ami minden magán-termelőüzemre is vonatkozik,^ hogy ha a forgalom, amelyet le kell 'bonyolítani, nagyobb, iákkor az egységre eső költség természetszerűleg kisebb, mert hiszen az általános költségek, amelyek igen lényeges hányadát képezik az összköltségeknek, összegszerűleg változatlanok maradnak, vagyis az egységre vonatkoztatva aránylagosan csökkennek. A törvényjavaslatot, illetőleg a becikkelyezésre kerülő egyezményt nézve, általánosságban klemelendőnek tartom azt a szellemet, amely ezt az egyezményt áthatja, amely szellem örvendetes^ példáját mutatja annak, hogy lehet fontos kérdéseket nemzetközileg is szabályozni. Bár a gazdasági élet sok terén történnék meg ennek felismerése és a következtetések ily irányú levonása! De örvendetesnek tartom ezt a szellemet a mi belföldi viszonyaink szempontjából is, mert fényt vet arra a irányra, amelyben a Máv-nak haladnia keli és kitűnik belőle annak felismerése, hogy a fuvaroztatók azok, akikért a «magyar királyi államvasutak vannak és nem (megfordítva. Bizonyítottnak látom ezt azzal, hogy az egyezmény egész sereg olyan intézkedést tartalmaz, amely a fuvaroztatóknak előnyét szolgálja. Ha a vasutakra nézve sok esetben hátrányosabb helyzetet teremtenek is ezek az intézkedések, miindönesietire a termelési érdekeket szolgálják és az eddiginél gyakorlatiasabb szellemben fogják sok kérdésnek rendezését lehetővé tenni. Kiemelendőnek tartom, hogy vannak olyan intézkedések, amelyek következtében a fuvaroztatók kisebb tájékozottsága nem fogja ezeknek az eddigi súlyos károkat okozni. Es hogy ez nagy haladást jelent, azt tudja mindenki, aki a vasúttal gyakran kerül, mint fuvaroztató összeköttetésbe és ismeri azokat a bonyolult és szövevényes előírásokat, amelyekben eligazodni alig lehet és amelyekből igen gyakran súlyos és indokolatlan kárai voltak a fuvaroztatóknak. Ebben a vonatkozásban említem meg, hogy az egyezmény szerint a jövőben a feladásra kerülő áru megjelölésével kapcsolatban megszűnik az az előírás, hogy az áru megjelölésének egyeznie kell azzal a nomenklatúrával, amelyet a vasúti díjszabás tartalmaz. Ez a jövőben csak akkor marad fenn, ha bizonyos meghatározott díjszabás alkalmazását írja elő a fuvaroztató, egyébként pedig a kereskedelmi forgalomban szokásos árumegnevezést is alkalmazhatja a fuvarlevélen anélkül, hogy ebből ránézve az eddigi súlyos következmények járnának. Természetes, 'hogy emiatt a Magyar Királyi Államvasutaknak meg fog nehezedni a munkája, mert személyzetét fokozottabb kitanításban kell részesítenie és ügyelnie kell a 'helyes áruosztályoülése 19 S It december 12-én, szerdán. zásra, hogy a jogtalan díjfelszámításoknak eleje vétessék. A díjszabások rendelkezéseit, amelyek eddig is meglehetősen zavarosak voltak, nem sikerült tisztázni, a fuvaroztató közönség részére azonban nagy előny az, hogy ezentúl, ha a vasút a közvetlen tarifát alkalmazza és ez drágább, mint a részes vasutakon kombináció útján elérhető valamely díjszámítás, utólag a különbözetet reklamálónak vissza kell téríteni. Ez is mutatja, hogy a fuvaroztató helyzete szempontjából előnyös változások vannak ebben a javaslatban, mert bizony ezek a tarifális előírások oly annyira bonyolultak, hogy alig lehet fuvaroztató, aki meg tudja állapítani,, legalább is csak nagyon alapos és nem mindenkitől megkívánható tanulmány után tudná megállapítani^hogy melyik az a legolcsóbb díjtétel, amely szállítmányára nézve alkalmazandó; ennél a szabályozásnál fogva a vasútnak lesz kötelessége úgy végezni a szállítmányozást, hogy a fél részére a legolcsóbb díjszámítás adódjék. Örvendetes körülmény a fuvarozási határidő jelentékeny megrövidítése is, amellyel kapcsolatban még egyéb intézkedések is várhatók, amelyeket a későbbiek során leszek bátor röviden megemlíteni. Enyhítés, de nem elégséges enyhítés arra az eljárásra vonatkozó szabály is, amelyet a vasutak a jövőben az utánvét útján beszedett összegek kifizetése tekintetében követni tartoznak. A vasút eddig három hónapon ífoelül tartozott elszámolni a fuvaroztató félnek a vasút által beszedett utánvéttel, a jövőben ez a határidő hat hétre csökkentetik. Tényleges könnyítés^ ez, de nem elégséges, mert a vasút az utánvételezett összegeken még mindig meglehetősen és e mellett indokolatlanul keres, mert amikor a szállítmányozó utánvétellel ad fel valamely árut, akkor a vasút neki utánvételezés i jutalékot számít fel és ezenfelül még a jövőben is hat hétig vissza fogja tarthatni a beszedett pénzt, így kamatnyereség formájában nyilvánvalóan indokolatlan haszon marad a vasúttársaság részére. Uj és jelentőségteljes szabály az, amely az újbóli feladásra kerülő árukra vonatkozik olyankor, amikor az áru kiváltás nélkül, tehát anélkül, hogy az állomást elhagyná, kerül újbóli feladásra. Kár esetén ilyenkor a vélelem eddig az volt, hogy ha a két szállítmányozás együttes^ folyamata alatt kár merült fel, ez a fuvarozás első periódusában történt és így az úibóli feladás ténye folytán már el volt ütve a szállítmányoztató kártérítési igényétől azzal az indokolással, hogy a kiváltás ténye az első fuvaroztatási folyamatnak reklamáció nélküli befejezését jelenti. Ennek a visszás állapotnak a jövőben eleje vétetik, mert a vélelem az lesz, hogy a kár a második fuvarozási ügylet során merült fel, vagyis megmarad a fuvaroztató kártérítési igénye. Az igényt természetesen a vasúttársaság felül fogja vizsgálni és ha indokolt., a kártérítésre köteles lesz, holott eddig az említett szabályra való hivatkozással ezt megtagadta. Ebben a tekintetben csak azt kell kifogásolnom, — ami illogikus is — hogy ez az új szabály, csak akkor lép érvényébe, ha az újbóli feladás valamely külföldi állomásra történt. Ha azonban az áru valahonnan, például Budapestre adatik fel és Budapestről Szolnokra kerül reexpedicióra, akkor az eddigi eljárás — amely az előbb említett igazságtalanságot jelenti — marad továbbra is érvényben. Nem tudom megérteni, miért kell ebben a tekintetben különbséget tenni a fúva; roztató hátrányára aszerint, hogy a reexpedíció