Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-309
Az országgyűlés képviselőházának $09. elmaradt export jórészét visszaszerezhetjük, amelyre az országnak szüksége van. Gazdasági téren minden lehetőt megteszünk az export érdekében úgy, mint a többi ország, mezőgazdasági és ipari export szempontjából egyaránt. Ez az export azonban, amelyet az idegenforgalom jelent, — e amely szintén láthatatlan export, épúgy,, mint az exportált magyar munka — olyan, hogy itt az exportkutatásnak, az exportterületek megnyerésének még nagy lehetőségei vannak. Engedelmet kérek, hogy e javaslattal kapcsolatban egy részletkérdéssel is foglalkozzam. Azt hiszem, hogy még idejében teszem és ezzel nemcsak Budapest székesfőváros jogos kívánságának teszek eleget, hanem annak a nagy vidéknek is, amely a Dunántúlon mint e csonka ország 1 egyik legszebb vidéke jelentkezik. Bizonyos értesülésünk szerint Grácot, illetőleg Stájerországot és ezzel Ausztria jelentékeny vidékét a kormány közelebbi összeköttetésbe kívánja hozni Budapest székesfővárossal. A grác—budapesti nagy autóút megépítéséről van szó. Nagyon helyeslem ezt a gondolatot. Kétségtelenül okos és szellemes elgondolás, mert a nyugateurópai és amerikai turisták nagyrésze ma már erősen látogatja Karintiát, Stájerországot és az oda közelfekvő délibb részeket is és aki ott megfordul, az Budapestre is el akar jönni. Ennek az autóútnak megépítése tehát kétségtelenül helyes és az idegenforgalmat nagyban elő fogja mozdítani. Amerikában azonban ma már az az elgondolás érvényesül a nagy autóutak megépítésénél, hogy sem a falvakat, sem a kisvárosokat nem veszik figyelembe, hanem a legegyenesebben építik ki az autóutat, amely az egyik nagyvárost a másikkal összeköti. Az ideális terv tehát — mondjuk: amerikai elgondolás szerint — az lenne, ha Budapest és Grác között légvonalban építenének autóutat. Talán csodálkozni méltóztatnak azon, ha én, mint egy falusi kerület képviselője, mondom azt, hogy nem baj, ha a nagy autóút kikerüli magát a falut. Az autóút a falunak nem sokat hoz. Az autós egy sereg libát, kacsát és csirkét elgázol és megy tovább és amellett, ha nincs betonút, felkavarja a port és a baciílusokat,, forgalmat nem hoz. Budapest székesfővárosnak ellenben nem közömbös az, hogy 35 kilométerrel hoszszabb lesz-e ez az út, vagy nem; különösen akkor, amikor összesen 200 kilométeres útról van szó, mindenesetre számításba jön ez a 35 kilométer. A budapest-ngráci utat úgy akarják építeni, hogy Gráctól kezdve Szentgotthárdon keresztül leviszik Zalába, Sümegen át egészen Tapolcáig, ahol belekapcsolódnék a balatoni útba. Előre kijelentem és sietek megjegyezni, hogy teljes mértékben támogatom a balatoni prapagandát és híve vagyok annak, hogy egy ilyen nagy autóstradának kiágazása legyen a Balatonhoz és a Balaton környékéhez. Nem tudom azonban megérteni, hogy ha Grácot össze akarjuk kötni Budapesttel, miért kell annak a külföldinek először lemennie Tapolcára, és onnan a Balatonhoz és azután megint visszajönni talán Nagyvázsonyon keresztül Veszprémbe, hogy ezáltal kikerüljék Gsonka-Magyarország legsizebb vidékeit, magát a Somlót (Jánossy Gábor: Kemenesalját!), Kemenesalját, azután a Bakony nyúlványait, az ajkai bányákkal, Herendet, világhírű porcellángyárával, szóval a legszebb ipari vidékeket kikerüljék, nehogy véletlenül az idegenek ülése 19$U> december íí-én, kedden. 359 ezeket meglássák. Veszprém vármegye törvényhatósága már állást foglalt ebben a tekintetben és kérte a kormányt, — pedig közelről érdekelve van egy másik útvonalban is — (Jánossy Gábor: Vasmegye is osatlakozhatik hozzá!) hogy méltóztassanak ezt az útvonalat úgy építeni, hogy Szentgotthárdtól kezdve Jánosházán, Somló vidékén, Ajkán és azután Heren dem keresztülvezessen: az út Veszprémbe, és Jánosházától Sümegen keresztül egy hasonló méretű, hasonló színvonalú út építtessék Tapolcára, ami által két célt érünk el. Egyrészt azt, hogy az a külföldi, aki nem kíván a Balatonhoz menni, egyenesen jön Budapestre, 35 kilométer megtakarítással, másrészt azt, hogy aki a Balatonhoz akar menni, ugyanolyan úton jut el Sümegen és Tapolcán keresztül a Balatonhoz. Meg vagyok arról győződve, hogy úgy Jánossy Gábor t. harátom Jánosháza vidékének szempontjából, mfint Esterházy Móric gróf képviselőtársam is hozzájárul ehhez a gondolathoz. (Jánossy Gábor: Örömmel, de közérdekből]) Mert egyaránt érvényesül így a Balaton érdeke és amellett a Dunántúl legi szebb vidékeinek az idegenforgalomba való I bekapcsolása is megtörténik. (Ügy van! Ügy | van! — Jánossy Gábor: Ügy van! Nagyon heI lyes!) Ami már most az idegenforgalmat illeti, még egyet akarok leszögezni. Ha valamikor fontos volt, hogy az idegen forgatom érdekében kormány, vármegyék, köaségek, magánvállalatok, kereskedelmi és gazdasági érdekeltségek mindent megtegyenek, úgy feltétlenül most fontos. Nagyon sokat tesz a sajtópropaganda az ország érdekében különösen akkor, -amikor érvekkel, argumentumokkal, képekkel dolgozunk. (Ügy van! Ügy van!) De mindennél többet ér az, hogy ha a komoly és befolyásos külföldiek idejönnek Magyarországra és saját szemükkel látnak és saját fülükkel hallanak. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ezelőtt öt esztendővel egy francia miniszter velem vitatkozott arról, hogy mi voltaképpen Magyarországon azért akarunk mindent visszacsinálni, mert a magyar bankárok, arisztokraták és nagybirtokosok nincsenek megelégedve az új magyar határokkal, akkor én ennek a miniszternek azt ajánlottam, jöjjön el Magyarországra, de nem vonattal, hanem autóval s álljon meg minden faluban, kérdezze meg akármelyik kis gyereket, akármelyik szegény embert, hogy meg van-e elégedve Trianonnal és én előre garantálom, hogy megnyugszom abban, amit az illető magyar ember neki mond. Saját magam láttam, t. Ház, az idén, amikor előkelő külföldiek az agrárkongresszus alkalmával ezernyi számban jöttek ide Budapestre, — még a kisantant államokból is jöttek előkelő agrárpolitikusok, közöttük románok is, — milyen hatással volt azokra, amikor Drégelypalánkán egyszerű magyar embereket láttak s amikor végigmentek a vidéken, mindenfelé látták az új határokat és mindenfelé látták azt a lehetetlen helyzetet, amelybe Trianon minket juttatott. Akik Magyarországra jönnek azok Magyarország barátai lesznek. Akik eljönnek ide az idegenforgalom révén, azoknak a külföldi ellenséges vagy irántunk ellenszenves újságok hiába beszélnek, mert ez a nemzeti export, az idegenforgalom egy másik célt is szolgál: megismerteti Magyarország igazságát a külfölddel, Ne felejtsük el, hogy Magyarország az idegenforgalom, a turisztika révén divatbajött. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az ameri62*
