Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

360 Az országgyűlés képviselőházának 309 kaiak, az angolok, általában a külföldiek a békében, majd a háború alatt és a háború után felkapott Franciaország-, Svájc, Olaszország- és Egyiptom helyett Közép-Európát kívánják frekventálni, (Ügy van! ügy van!) Mindent el kell tehát követni, hogy az idegenforgalom itt kellő fogadtatásra találjon és amikor a belügyminiszter úr ezt a kis törvényjavaslatot benyújtotta, e»gy rövid felszólalásra akartam felhasiználni az alkálimat, hogy buzdítsam a kormányt arra, hogy ennél a szerény kezdet­nél ne álljon meg, hanem a magyar láthatat­lan export támogatásán kívül Magyarország megismerését is iparkodjék még nagyobb, ha­tásosabb eszközökkel előmozdítani, hogy igaz­ságunkat mielőbb elérjük. (Elénk helyeslés a jobboldalon,) r Elnök: Kíván még valaki szólani? (Pintér László szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Pintér László: T. Képviselőház! Miután e javaslat során az idegenforgalom problémái kerültek szóba és miután nekem az az elvem, hogy opportune et importune ebben a kérdés­ben nem lehet elfelejteni Sopron városát és környékét, mert úgy a belső, mint a külső ide­genforgalom szempontjából egyike az ország azon területeinek, amelyek a legalkalmasabbak az idegenforgalom emelésére, megragadom az alkalmat, hogy ezzel a javaslattal kapcsolat­ban is felhívjam erre a problémára a t. Ház­nak és a t. Ház útján a magyar társadalom­nak a figyelmét. Amikor nyáron Németországban jártam, meglepetéssel tapasztaltam, hogy annak elle­nére, hogy nagyon kevés külföldi látogatta akkoriban Németországot, mégis eleven for­galmat találtam a városokban és a vonatokon. Megkérdeztem őket, honnét van ez a forgalom. Azt mondták,, hogy amit elvesztettek külső ide­genforgalmon, azt próbálják belső idegenfor­galommal helyreütni és pótolni. T. Ház! Vitán felül áll, hogy Sopron vá­ros maga ; mint egy ritka szép barokk város, de a vidéke is szubalpin klímájánál fogva a legalkalmasabb arra, hogy úgy a magyar kö­zönséget, mint az idegent is odavonzza. Már az a körülmény is, hogy Bécs közvetlen szom­szédságában van, predesztinálja arra, hogy az idegen közönség, különösen a bécsiek felkeres­sék. Sopron városa ritka agilitással mindent megtett, amit a maga erejéből megtehetett, hogy maga felé terelje az idegenforgalmat. (Jánossy Gábor: Civitas fidelissima!) Ügy van, t. képviselő úr; tehát a nemzeti becsület is azt kívánja, hogy Sopron érdekében a kormány és a nemzet mindent megtegyen. Ezt száz szá­zalékig aláírom és remélem is, hogy a kormány és a magyar társadalom ezt á meggyőződését a civitas fidelissima iránt tettekre és apró­pénzre váltja. (Jánossy Gábor: Ügy van, úgy van!) Sopron városa ritka agilitással annyira emelte idegenforgalmát,, hogy a múlt eszten­dőben 70.000 idegen fordult meg Sopronban. Nem igen hiszem, hogy Pesten kívül, talán még a Balatont is beleértve, fel tudna mutatni valamely város vagy vidék 70.000 idegent. Ez­zel szemben viszont azt látom, hogy a magyar kormányzat részéről nem történtek meg azok a beígért lépések, hogy a Sopron felé vezető utakat járhatókká teszik. Ügy vagyok infor­málva, hogy az osztrák kormány hajlandó volt Bécsújhelyen át egy autóstradának megépíté­sére, ha viszont a magyar kormány Győrig az ülése 193 h. december ll-én, kedden. autóstradát kiépíti és ez autóstradával Győrön át a Balaton felé utat nyit. Mi ezt már esztendők óta követeljük és hangzotatjuk. ígéretet Is kaptunk. Ennek el­lenére azonban a sopron—győri útnak, külö­nösen sopron—csornai szakasza abszolút jár­hatatlan, mondhatnám botrányos állapotban van. A kereskedelmi kormányzat nem is ta­gadja, hogy az út lehetetlen állapotban van, ellenben azzal tolja ki az út megjavítását. hogy nem érdemes már az utat javítani, ha­nem újat kell építeni, erre pedig nincs fede­zet. Ez az álláspont nézetem szerint tarthatat­lan, mert ezt az utat legalább is járhatóvá kellene tenni. (Jánossy Gábor: XTgy van!) Mi­vel pedig éppen Sopronról van szó, a kor­mánynak kétszeresen kötelessége volna meg­építeni és az autók részébe is járhatóvá tenni ezt az utat, amely nem is olyan nagy szakasz. A máslik, amit ezzel kapcsolatban megem­lítek, az, hogy Sopront felvették ugyan a week-end-áHomások közé, a Budapesttől való távolfekvése miatt azonban a vasúti össze­köttetés Sopron felé még mindig drága. Kö­vetnünk kellene a német példát, ahol minél nagyobb távolságra utazik valaki, annál na­gyobb kedvezményben részesül a week-end­jegyek használata esetén. En, mint mondottam, erre a két körül­ményre akartam felhívni - a kormány figyel­mét, remélem, hogy megértésre is fogok ta­lálni. A javaslatot egyébiránt örömmel elfo­gadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván isizólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy mi­niszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban felhatalmazást kérek arra, hogy a kiváudor­lási alap terhére évi 150.000 pengőt utalhassak át a kereskedelemügyi miniszternek idegen­forgalmi célokra való felhasználás végett. Az én szerepem ennek a törvényjavaslatnak a képviseleténél egyszerűen az, hogy megindo­koljam, miért tartom lehetségesnek és meg­indokolhatónak, hogy ez az összeg a kiván­dorlási alapból kihasíttassék, miért tartottam indokoltnak, hogy ezt az összeget a kereskede­lemügyi miniszter úr részére rendelkezésre bocsássam, azok az idegenforgalommal kap­csolatos problémák azonban, amelyeket itt fel­vetni méltóztattak, — méltóztassanak megen­gedni — nem tartoznak e törvényjavaslat ke­retei közé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Abból a tapasztalatból kiindulva, amely engem meggyőzött arról, hogy a jelenlegi ke­reskedelemügyi miniszter úr az idegenforga­lom kérdéseivel a legnagyobb érdeklődéssel, a legnagyobb odaadással és — mondhatom — igen nagy sikerrel is foglalkozik, ezzel a törvényjavaslattal magam is hozzá kívántam járulni azoknak az anyagi fedezeteknek a megteremtéséhez, amelyek az idegenforgalom előmozdítása szempontjából szükségesek. (He­lyeslés jobbfelől.) Itt mindjárt találkozom azzal az ellenve­téssel, amelynek alapján Magyar Pál t. kép­viselő úr elutasította ezt a törvényjavaslatot és amely ellenvetéssel anár a sajtóban is ta­lálkoztam, de amelynek a logikáját — őszintén megvallom — nem tudom megérteni. Ez az el­lenvetés ugyanis úgy sízól, hogy ez a 150.000 pengő olyan kevés, hogy ha ennél többet nem tudunk adni, akkor inkább ne adjunk semmit. A képviselő urak valamennyien, de különö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom