Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

356 Az országgyűlés képviselőházának 309. vemhez van nőve és a,nnak szolgálata nemes ambícióm. A világ egyik legfejlettebb hadiárvaházintézménye Bulgáriában, Szófiában, Várnában, Burgasban van. Itt állami kezelésben van a gyermekvédelem, amely főleg hadi árvaintézetek felállításában merül ki. Romániában teljesen társadalmi alapon van megszervezve a gyermekvédelem és igen gyatra alapokon nyugszik. A gyermeknyaraltatás ebben az országban úgyszólván ismeretlen fogalom. Ausztriában még a szociáldemokrata éra alatt meglehetősen sokat áldoztak és áldozott az állam a gyermeknyaraltatásra, a gyermekek üdültetésére, de a tapasztalás meglehetősen sivár képet mutat és úgy látom, a lényeg ott is csak a, külszín volt, csak látszólagos eredményekkel d icsekedhetnek. Olaszország, mondhatnám, a legelső helyen áll ma a jövő nemzedék testi épségének karbantartása terén, a gyermekegészségügyi intézmények pedig kulturális jólétről, anyagiak bőségéről tanúskodnak, részben állami, részben pedig társadalmi úton teremtik <*lő a tetemes pénzösszegeket, amelyek a gyermeknyaraltatási költségekhez szükségesek. Ebben talán leginkább a magyar viszonyokhoz hasonlít, azzal a szükségszerű és észszerű különbséggel, hogy ott nem állandó turnusokban nyaraltatják a gyermekeket, hanem reggel összeszedik őket a városokban autóbuszokkal és autócarokkal, s viszik a tengerpartra, este pedig hazaszállítják őket, úgy, hogy a gyermek ismét a meleg szülői otthonba kerül. Ilyenmódon tehát a gyermek többet nyaral, a fegyelmet jobban ismeri és az önállóság megtanulására bő alkalma nyílik. Minden 10—15 ezer lakosú városnak megvan az üdülőtelepe, elsőrangúan felszerelt, tengerparti, vagy erdei iskolával. Sajnos, csonka hazánk ezidőszerint tengerparttal nem dicsekedhetik, úgyszólván egyetlen tengerpartunk a Balaton. Nekünk tehát a gyermekvédelem szempontjából elsősorban a Balaton kérdését kell szívünk és lelkünk egész melegével és egész tudásunkkal — bármilyen téren nyilvánul is meg az — felkarolni. Idegenforgalmunk emelkedését szerény véleményem szerint csakis akkor várhatjuk, ha az idegenforgalom kiépítésének munkájába az orvosi rendet a maga egészében bekapcsoljuk. Az orvosnyomor megszüntetését célozná az az intézkedés, hogy a Balaton körüli községekben, a fürdőtelepeken, megfelelő orvosokat alkalmazzunk, akik az üdülésre szoruló gyermekeket már a nyaraltatás kezdetén megvizsgálnák, súlyukat lemérnék, egészségügyi állapotukat állandó figyelemmel kísérnék, és a nyaralás befejezésekor megállapítanák bizonyítvánnyal azt, hogy az illető gyermeknek jót tett-e a Balaton, vagy sem, gyarapodott-e súlyban, avagy pedig fogyott. Ezek azok a kellékek, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a Balatont a külföld előtt megfelelő orvosi propogandával és irodalmi munkákban propagálhassuk. Az orvos megvizsgálja a gyermeket, értekezik a gyermek szülőivel, értekezik a beteg, az üdülésre szoruló gyermek hozzátartozóival, ő adja meg a szülőknek közvetlenül a tanácsot a tekintetben, hová küldjék el gyermeküket. Szent hitem és meggyőződésem az, hogyha az orvosi rendet a Balaton propagálásába megfelelő formában be tudjuk kapcsolni, akkor lényegesen több szülő és lényegesen több gyermek maradna itthon Magyarországon és nagyon sok szülő nem vinné üdülésre szoruló gyermekét a külföldre: Ausztriába és a többi államokba, amiáltal a magyar valutát, a magyar pénzt rontja. illése 193Jf. december lUén

t kedden. Ezenkívül szükségesnek tartom az orvosok bekapcsolását a Balaton propagálásába már csak azért is, mert az orvosok külföldön élő kollégáikkal kellő érintkezést véve fel, propagandát fejthetnének ki a Balaton érdekében, főleg és különösen azokban az északi államokban, amelyek klímájuknál fogva nem dicsekedhetnek azokkal az előnyökkel, amelyekkel a mi Balatonunk dicsekedhetik. T. Ház! Eövid felszólalásom alkalmával a Balaton körüli szállodások és penziósok szomorú, sivár helyzetéről is meg kell emlékeznem. Nem egy lángolólelktí magyar ember van, aki nehéz foglalkozásával összegyűjtött kis pénzét penzióba vagy szállodába fekteti, csak azért, hogy d nemzeti célt szolgálja. Ezek alig várják az éltető nap melegét és már májusban azon törik a fejüket, hogyan fogjáfe összekuporgatott, összegyűjtött kis pénzüket ismételten a Balatonon levő üdülőjükbe bele« fektetni, hogy ezzel is a nemzeti célt szolgálják. Ezeknek a szállodásoknak és penziósoknak érdekeit erősebben, jobban kellene megvédeni. Ezeknek tulajdonképpen c<ak két és fél hór^.p adatik arra, hogy egész évi adójukat megkeressék. Számukra tehát bizonyos adókedvezmé nyéket kellene adni, különösen pedig a kölcsönök terén kellene segítségükre sietni. Igen alacsony kamatozású, 3—4%-os kölcsönt kellene részükre biztosítani, hogy ezáltal mindazokat a kultúrigényeket kielégíthessék, amelyekre az ideözönlő külföldieknek, elsősorban közegészségügyi téren, szükségük volna. Az elő- és utószezonban kívánatosnak tartanám, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr week-end-vonatokat járasson, de nem egy napra érvényes jegygyei, hanem legalább három-négy napra érvényes jeggyel, hogy ilymódon a szállodások és penziósok számára is biztosíthassuk ezeknek a vonatoknak előnyeit. Ezenkívül igen fontosnak tartanám, hogy a balatoni ügyek intézése végre egy erős kézbe tétessék le. (Jánossy Gábor: Van kormánybiztos!) Csak papíron van, t. képviselőtársam, a valóságban azonban nincs. Centralizálni kellene a balatoni ügyek intézését. Tudjuk, hogy hány vármegye érinti a Balatont; hozzám beérkezett levelek alapján jelenthetem ki, hogy ott közigazgatási szempontból is igen eltérőek a felfogások az egyes alispánok és az egyes főispánok között. Nem azt akarom itt a mélyen t Háznak javasolni, hogy a Balaton körül hasítsunk le egy bizonyos sávot és csináljunk ebből egy balatonkörüli vármegyét, — elvégre ez az idea sem volna a legutolsó elgondolás, mai vármegyei rendszerünk mellett azonban ennek a gondolatnak kivitele nehézségekbe ütköznék — de megemlítem, hogy ha közigazgatásilag nem is, legalább személyileg egy személynek a kezébe kellene letenni a balatoni ügyek intézését. Hiszen a meglevő kis intézmények, kis egyesületek napról-napra jelentkeznek és mindegyik azt mondja: én vagyok a balatoni ügyek igazi felkarolója. Ha egy kézbe kerülne a balatoni ügyek intézése, akkor ezek a dolgok végre megszűnnének s akkor a belügyminiszter úr is a balatoni ügyekről sokkal élethűbb képet kapna ennek az egy embernek referátuma alapján, mint úgy, ha különböző tényezőket kell napról-napra meghallgatnia. A javaslat indokolása is kifejti, hogy gyógyhelyeink vonzzák leginkább hazánkba külföldi látogatóinkat, mindent el kell tehát követnünk gyógyhelyeink és üdülőhelyeink modernizálására, hogy ezáltal is tökéletesebbé