Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. arra, hogy egy erős idegenforgalmi propaganda lefolytattassék. T. Képviselőház! Szerény véleményein szeriint a Balaton adottságai körülhatárolják azt, hogy mely irányban kellene a létesítményeknek történniük és hogy milyen irányú propagandának kellene folynia. Hiszen az a tény, hogy a Balaton Budapest és Bécs, a két milliós világváros közvetlen közelében fekszik, az a tény, hogy a Balaton vize és éghajlata gyermekek szempontjából rendkívül kedvező, adja azt, hogy itt a polgári osztály részére kell olcsó, megfelelő fürdőéletet kialakítani. (Helyeslés jobbfelől.) Ha azonban ebből a szempontból nézem a Balaton mai állapotait, akkor meg kell állapítanom, hogy nagyon sok feltételinek igen kevéssé tudunk megfelelni. Olcsó, tiszta szállóval a Balaton igen kevés pontján rendelkezünk. Mert az a körülmény, hogy egyes helyeken fényes, jó mulatási lehetőségeket nyújtó bárok vannak, nem nyújtja a jó polgári üdülőhely kritériumát, mint ahogy nem nyújtja a polgári üdülőhely kritériumát az sem, hogy ezekkel a mulatóhelyekkel kapcsolatban, sajnos, nem történik gondoskodás arról, hogy az a külföldi, aki ide kerül, a nyugalmát is megtalálja. Ha bárhol járunk a külföldön, sehol sem találkozunk azzal a magyar specialitással, különösen balatoni specialitással, hogy a szállók és mulatóhelyeik úgy vannak egymással szomszédosán elhelyezve, hogy a szállóvendégek nem képesek pihenni. Tehát a mulatóhelyeknek nemcsak megfelelő színvonalon kell lenniök, hanem megfelelő helyeken is kell kijelölve lenniök, hogy a magyar vendégszeretet jelszava alatt idejött idegen valójában ne arról győződjék meg, hogy a magyarok a vendégszeretetnek azt a fokát sem respektálják, hogy a Nyugaton bevett szokásokat figyelemibe vennék. De, t. Képviselőház, ezekkel a feladatokkal szemben joggal lehet azt a kérdést felvetni, vájjon olyan feladatok-e ezek, amelyeket az államnak kell elvégeznie. Nekem erre a leghatározottabban azt kell válaszolnom, hogy nem. Sem a szállodai létesítményt, sem az idegenforgalommal kapcsolatos egyéb beruházásokat nem látom állami feladatoknak. Eléggé megfizettük a tandíjat abban a tekintetben, hogy az állam nem a legideálisabb szállótulajdonos. Hiszen, ha csak a lillafüredi létesítményre gondolunk, akkor be kell látnunjk, hogy ezt a feladatot jobb mégis magántőkére bízni. De ha azt vizsgálom, hogy mi történt, nem ilyen kisösszegü támogatások formájában, hanem adópolitikánkban az irányban, hogy a tőke vállalkozási készsége felkeltessék, akkor azt kell megállapítanom!, hogy ígéretet kaptunk, ugyan ebben az irányban, de a gyakorlatba nagyon kevés ment át belőle'. Hisizen éppen a költségvetési vita alkalmával Imrédy pénzügyminiszter úr hangoztatta azt, hogy az idegenforgalom jelentőségét elismerve, adókedvezményéket kíván létesíteni, sőt hozzáfűzte, hogy az elért eredményekhez képest ezeket fokozni fogja, kvázi prémium-rendszert fog bevezetni. Azóta azonban nem történt ebben az irányban semmi és hiába keresek a magántőke szempontjából olyan inspiratív, komoly intézkedést, amely a mai letargikus időben a magántőke vállalkozási készségét felemelni alkalmas volna, sehol ilyet nem találok; már pedig t. Képviselőház, az egész balatoni probléma mai formájában, amikor a legkülönfélébb oldalakról történnek kezdeményezések, amelyek ülése 198

If. december 11-én, kedden. 353 néha meghallgatásra találnak, de végig nem vitetnek, amikor a Balaton kérdéseivel nem tudom hány érdekképviselet foglalkozik, amely érdekképviseletek gyakran nem a Balatonért, hanem egymás ellen fejtik ki működésüket, a Balaton nem tud olyan jelentős idegenforgalmi tényezővé válni, aminőt gazdasági érdekeink olyan fokozottan megkívánnának. T. Ház! Ha ezzel kapcsolatban és erre a célra keresem azt a lehetőséget, amelyet ez a 150.000 pengő jelentene, akkor azt mondom, inkább semmi, mint ez a 150.000 pengő, mert ezzel nem lehet a Balatont záros határidőn belül, a gazdasági élet szempontjából értéket jelentő időszakon belül úgy modernizálni, hogy megszűnjék az az állapot, amely ma a Balaton bármelyik helyén, még a legfejlettebb helyen is megvan. Hiába keressük t. i. bárhol azt a bizonyos kurszalónt, olvasó- és zenetermet, amelyeknek a legegyszerűbb fürdőhelyen is meg kellene hogy legyenek, hogy rossz idő esetén a nyaraló vendégeknek rendelkezésére álljanak. Bárok, szórakozóhelyek — készséggel elismerem — nagy számmal vannak, igaz, hogy olyan drágán és olyan árakon, mintha mindegyik tulajdonos az átmeneti konjunktúrát akarná kihasználni a teljes meggazdagodásra és amely árak teljesen lerontják azokat az olcsó árakat, amelyeket egyébként a balatoni ellátás jelent. Az olvasótermek mellett hiányoznak a magyar zene interpretálására alkalmas zenekarok is. Itt nem az éjszaka játszó cigányzenekarokra gondolok, hanem a minden fürdőhelyen és minden gyógyhelyen meglévő, nívós zenekarokra. Ezek teljesen hiányoznak s bár szedik a gyógy- és zenedíjakat, ismétlem, rossz idő esetén a Balaton vajmi kevésben részesíti az ott tartózkodókat. E feladatok elvégzése közel esik ugyan az állami feladatok köréhez, de szerény véleményem szerint ezt a kérdést 150.000 pengővel megoldani nem lehet és ha a belügyminiszter úrnak ezzel szemben az a válasza, hogy ebben a,pillanatban erre a célra nagyobb összeget nem tudunk kihasítani, akkor megítélésem szerint nem ez az a probléma, amelyhez ma hozzá szabad nyúlni s akkor minden lehetőt el kell követni abban az irányban, hogy a magántőke olyan inspirációt kapjon, hogy bizonyos eddig meg nem oldott feladatok megvalósítására vállalkozzék. Hogy megfelelő alkalmak mellett a magántőkét ilyen vállalkozásokra rá lehet bírni, arra még az 1933/34. években is elég példát látunk. Elég, ha e tekintetben rámutatok arra, hogy még egy gazdaságilag tespedő időszakban is kaptunk idegenforgalmunk szempontjából olyan jelentős létesítményeket, mint a modernizált margitszigeti hotel, a Kékestetőn épült gyönyörű és modern szálloda és a Svábhegyen létesített európai hírre emelkedett szabaduszoda, amelyek mind alkalmasak arra, hogy idegenforgalmi szempontból tényezőkké váljanak, pedig egyik helyen sem volt szükség állami beavatkozásra, hogy ezek létesüljenek. T. Ház! Amikor annyi egyesület foglalkozik a Balatonnal, amikor a Balatonnak külön kormánybiztossága van és amikor az idegenforgalmi tanácsban egyébről, mint a Balatonról, beszélni nem hallunk, legalább egy, a Balatonnal kapcsolatos tervet kellene előbb kidolgozni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a néhány balatoni hely közül melyek lennének a legalkalmasabbak, ahol aránylag kis áldozattal ilyen intézményeket lehetne létesíteni. Az ezeknek