Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

354 Az országgyűlés képviselőházának 809, juttatandó kivételes adókedvezmények, tarifális és hajózási kedvezmények, mind olyan állami eszközök, amelyek a magántőkét arra indíthatják, hogy elsősorban ezekkel a helyekkel foglalkozzék. Addig azonban, amíg minden valamirevaló balatoni hely a Balatonnak többszáz kilométeres partja mellett a legkiválóbbnak tartja magát arra, hogy a magyar tenger méltó reprezentánsa legyen, az erők úgy szét fognak forgácsolódni, hogy hosszú évtizedek fognak eltelni, míg a Balaton az lesz, ami lehet. Ezzel a kritikával távolról sem akarom azt mondani, hogy a Balaton ügyében és érdekében az utolsó években nem történt sok. Sőt, nagyon sok történt, különösen sok történt, ha ezt öszszehasonlítjuk azzal a tétlenséggel, amit évtizedeken át tapasztalhattunk. De a helyes irány felismerése, különösen a mai nehéz időkben, nem jogosít fel bennünket a tempó lassítására, a megtett intézkedésekkel való elégedettségre. Nekünk éppen annak nyomán, hogy látjuk, hogy különösen 1934-ben aránylag kis jelentőségű intézkedések milyen szép eredményeket hoztak, kell, hogy ezek inspiráljanak minket arra, hogy minél intenzívebben, minél eéltuda- ; tosabban igyekezzünk a Balatonban rejlő ide- j genforgalmi gazdasági erőt kifejteni. ! őszintén megmondom, hogy ezek mellett az . adottságok mellett, amelyek az előttünk fekvő j tárggyal szorosan kapcsolatosak, engem még i egy másik szempont is arra kényszerít, hogy ne j fogadjam el ezt a törvényjavaslatot. Mielőtt ezt megindokolnám, legyen szabad a belügyminiszter úrnak ezzel kapcsolatban még egy speciális nagyjelentőségű kérdésre a figyelmét felhívni. Az idegenforgalom egészen speciális, magyar jelentőségű része az amerikai magyarságnak ide való utazása. Ez a kérdés, sajnos, semmilyen szempontból sem talál kellő méltánylásra, holott még ma is 8—900 ezerre tehető azoknak a magyaroknak száma, akik Amerikában élnek és, hála Istennek, még magyaroknak is vallják magukat. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a háború előtt ezeknek a magyaroknak ide való pénzküldeményei olyan jelentősek voltak, hogy fizetési mérlegünk szempontjából is számottevő tételt jelentettek. Sajnos, a gazdasági viszonyok leromlása folytán ennek ma már nincs meg ez a nagy jelentősége és az amerikai emigrációs törvény folytán pedig az újabb kivándorlók nem mehetvén oda, az amerikai magyarság az anyaországgal szemben meglehetősen izolált, kevés megbízható hírt kap itthonról, az anyaországhoz való érzése, a távollét természetes folyamataképpen, gyengül. Kívánatos volna, ha ez az amerikai magyarság azt a kívánságát, hogy az anyaországot időről-időre minél gyakrabban meglátogathassa, kielégíthesse, mert hiszen az itt szerzett impressziók, az itthon tapasztaltakról való beszámoló egyedül alkalmasak arra, hogy az elszunnyadt földszeretetet bennük J'elébreszszék és Őket régi hazájukba való látogatásra sarkallják. A mélyen t. belügyminiszter úr bizonyára méltóztatik tudni, hogy egy ilyen amerikai magyar, aki még nem szerezte meg az amerikai állampolgárságot, csak nagy utánjárással, 170—201} pengő árán kapja meg útlevelét, tehát olyan költség árán, ami a látogatástól egyéne- j sen visszariasztja az illetőket, ami lehetetlenné j teszi olyan akciók lefolytatását, hogy ezek a ! látogatások minél gyakrabban megismétlődje- ; nek. Nem engedhető meg, hogy egy ilyen pro- i hibitív díjjal tegyük lehetetlenné az amerikai i magyarság gyakori hazautazását. •illése 19S4-. december li-én, kedden. Engedje meg a belügyminiszter úr, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban ennek a kérdésnek tanulmányozását szíves figyelmébe ajánljam, annál is inkább, mert az amerikai gazdasági viszonyok leromlása, a munkalehetőségek rosszasága folytán a rossz pozícióban levő magyarságnak egy számottevő hányada végleges hazajövetelre van kényszerítve. Mivel ezek némi kis tőkével még ma is rendelkeznek, magyar szempontból is rendkívül kívánatos volna, hogy hazajöhessenek. De a törvényjavaslattal kapcsolatos ezen a bírálaton felül őszintén szólva azért sem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, mert amikor az általános helyzetet nézem, az általános helyzetet, amely külpolitikai és belpolitikai viszonylatban egyaránt oly nagy, oly súlyos problémák elé állítja a nemzetet, egy kissé disszonánsnak tartom, hogy mi egy ilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, mint az előttünk fekvő. Ha figyelemmel vagyok arra, hogy a mai helyzet tarthatatlanságát elsősorban ez a kormány állapította meg, amikor eljövetelekor azt mondotta, hogy egy reformkorszak kezdetén állunk és munkássága e reformkorszak kialakulására fog irányulni, akkor most,,két év után, szinte döbbenetesnek tartom, hogy a reformmunka terén nem talált nagyobb jelentőségű alkotást, mint amit legjobb esetben is ez a törvényjavaslat jelent. De ha a kérdésnek ettől az átfogó, nagy politikai hatterétől el is tekintek és tisztán a napi gazdasági helyzettel kapcsolatos problémákat nézem, akkor sem tudom összhangba hozni, hogy a magyar parlament ebben a pillanatban ezt a javaslatot tárgyalja. Én az idegenforgalom jelentőségét a magyar gazdasági élet egyik legfontosabb problémájának beállítva sem érzem át, hogy nekünk a mai napon ezzel a javaslattal kellene foglalkoznunk. A magyar gazdasági életnek sok olyan lényeges, olyan fontos problémája, külkereskedelmünk, egész gazdasági életünk, valutagazdálkodá sunk szempontjából annyi időszerű problémája van és ha a kormány csak ennyire tudja azonosítani magát a magyar polgár sorsával, hogy ennél időszerűbb, ennél nagyobb áthatóerejü törvényjavaslattal nem tudja foglalkoztatni a Képviselőházat, mint amilyen előttünk fekszik, akkor én nem helyezkedhetem más álláspontra, mint hogy a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársamimal ellentétben örömmel fogadom ezt a javaslatot, mert aki látta az utóbbi időkben, különösen az elmúlt évben, az idegeneknek Magyarországra való özönlését, az igenis kívánatosnak tartja még ezt a csekély 150.000 pengős évi segítséget is, amelyet a magyar állam a maga nehéz gazdasági viszonyai közepette is nyújtatni tud az idegenforgalom emelésére. Ennek a 150.000 pengőnek hovafordítása remélhetőleg úgy fog történni, hogy a balatonkörnyéki és más üdülőhelyeken lévő szállodások és penziósok valószínűleg hiteleket fognak kapni abból a célból, hogy európai inívóra hozzák épületeiket, szállodáikat és penzióikat. Ezzel kapcsolatban egy roppant fontos körülményre legyen szabad felhívnom az illetékes tényezők figyelmét, ez pedig az, hogy a magyar fürdőpropaganda csodálatosképpen még nem ért el odáig, hogy különös súlyt he-