Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-308

342 Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 193A november 30-án, pénteken. kólának a végzett embereit sújtja, kifogásra ad okot. Az esküjük őket egészen az altisztek, az erdőkerülők közé szorítja le. Ebben bizonyos méltánytalanságot látok a magam részéről és szeretném, hogyha ezeknek az alerdész cím helyett az erdész címet tudnánk megadni. A mérnöki kamara csak az erdőmérnököknek járó kvalifikációkat és azok címét védelmezi, az erdész szó azonban nem tartozik ezek közé. Az erdőmérnököknek kijáró címeket ezeknek adni természetesen nem javasolnám, de ezt a, címet, az erdész címet, amely most védve nincs, igazan megérdemelnék. En tehát ezt a két módosítást ajánlom a miniszter úr jóindulatába. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Nem áll módomban Petrovácz t. képviselő úr módosító indítványát elfogadni. Ezeknek az erdőőröknek az ezer holdig való kvalifikációja az tehát, hogy ezek ezer holdig kezelhessék a területet, maga olyan nagy komplexus felett ad számukra működési kört, hogy feltétlenül elegendőnek tartom egy ilyen kisebb képzettségű emberre önálló kezelés céljából ilyen ^ feladatot és felelősséget ráruházni. Az ezer és háromezer közt mines hiatus, mert hiszen ott megfelelő kvalifikációja embernek, a Szaktanácsadónak az igénybevételével ez az ür ki van töltve, hiszen a szaktanácsadó éppen azért szükséges, mert a 3000 holdon felül már önálló érdőmérnököket kell alkalmazni. Ezek a kisebb komplexusok tehát a szaktanácsadónak jutnak. Ami egyáltalában az egész címkérdést illeti, én nem tudok olyan mélyen belemerülni ebbe a kérdésbe és engem inkább bánt a dolog, mintsem hogy örömmel foglalkozíhatnám ezekkel a folyton felmerülő címkérdéseikkel. Ahogyan nem tudom megérteni, hogy az erdőmérnöki és mérnöki kar miért tiltakozik ellene, ha néhány érdemes autodidakta ember bekerül közéjük és ugyanazokat a címeket viseli, mint ők és hogy miért látja a mérnöki kar ebben a maga hátrányosabb helyzetbe hozását, éppen úgy a magam részéről nem tudok semmiféle külön súlyt helyezni arra, hogy ezek az igen derék emberek szolgálatukat milyen címmel töltik be, mert el sem tudom hinni, hogy Ők egyáltalán törődjenek a címekkel, ezzel szemben azt hiszem, valószínűleg azzal törődnek, hogy jó bánásmódban és megfelelő javadalmazásban legyen részük. (Propper Sándor: Rendes fizetést tessék adni nekik, nem címet!) Ez az örökös címkérdés, ez a címkórság, az alulról felfelé való törekvés nem oldja meg a kérdéseket, hanem inkább rossz hatással van ezekre a különben kitűnő 'mentalitású emberekre. Az erdész szóból talán még sem lehet új címet csinálni, miután az erdész szó mindenkire vonatkozik. En az erdőmérnököt és mindenkit, aki az erdővel foglalkozik, erdésznek tekintem, szerintem ezek mindnyájan a legszebb gyűjtőfogalom, az erdész alá tartoznak. Ezt az elnevezést tehát nem lehet odaadni egyetlen kategóriának, mert akkor az erdőmérnök esetleg nem lenne erdész, már pedig én ebben a szóÖsszetételben is az erdőre helyezem a fősúlyt. Kérem az eredeti szövegezés elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Miután Petrovácz képviselő úr e szakasz mindkét bekezdéséhez adott be módosító indítványt, a szakaszt bekezdesenkint fogom szavazásra feltenni. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 308. § első bekezdését eredeti fogalmazásában elfogadni, szemben Petrovácz Gyula képviselő úr indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szövegezést fogadta el. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 308. § második bekezdését eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Petrovácz Gyula képviselő úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a második bekezdést is az eredeti szövegezésben fogadta el. Következik a 309. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (felolvassa a 309— 311. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Zsitvay Tibor képviselő úr új 312. § felvételét kívánja javasolni. Zsitvay Tibor képviselő urat illeti a szó. Zsitvay Tibor: T. Ház! A bizottsági tárgyalás során a helyzet úgy alakult, hogy az együttes bizottság a miniszter úrral egyetértve az eredeti javaslat 221. §-át kihagyta, mert arra az álláspontra helyezkedett akkor a bizottság, hogy a turistaság vonatkozásait és jelentőségét mérlegelve indokoltnak látja, hogy ezek a kérdések egy egészen külön törvényben nyerjenek szabályozást. A magam részéről örömmel látnám a turistaság törvényhozási szabályozását, de meg vagyok győződve arról, hogy a mai viszonyok mellett a törvényhozást és a törvényszerkesztést nem foglalkoztathatjuk a turistaság minden kérdésével, mert sokkal égetőbb kérdésekkel kell ezeknek a testületeknek és hatóságoknak foglalkozniuk. Ellenben helyrehozhatatlan mulasztást látnék a törvényhozás részéről, ha most,, amikor itt alkalom kínálkozik, amikor az erdőkről és a természetvédelemről alkotunk törvényt, az erdőkben és a természetvédelmi területeken azt a közlekedést, amelynek lényegét a turistaság alkotja, nem szabályoznók és meghagynók azt a mai helyzetet, amelyet én az általános vitában részletesen vázoltam, jogilag precariusnak jelöltem meg és amely számtalan összeütközésre vezet egyaránt jogos érdekek közt, és jóhiszemű emberek közt ellenségeket nevel akker, amikor alaptételükben és alapideáljukban azok a jóhiszemű emberek mindig egy nevezőre hozhatók. Etekintetben engem nagyon megnyugtat, amint már bátor voltam mondani, a törvényjavaslat szerkesztését megelőzően folytatott tárgyalásom mind a vadász-, mind az erdészeti érdekeltséggel, mind azoknak az erdőtulajdonosoknak: és vadászoknak felszólalása, — mint Inikey Pál és Esterházy Móric t. barátaimé — akik nagy erdőkkel is rendelkeznek, valódi vadászok és azt mondják, hogy a gyakorlati életben mindig »megtalálták az utat és a módot, hogy összeegyeztessék ezeket a közgazdaságilag is egyaránt fontos szempontokat. En 'tehát azt kérem a mélyen t. Háztól, — nem akarván indokaimat ismételni és újból hosszabb felszólalással fárasztani a t. Házat — méltóztassék itt a vegyes rendelkezések során egy új szakaszt beiktatni, abban lefektetni elsősorban azt az elvet, hogy a törvénythozás tekinti ezt a kérdést olyan fontosnak, hogy majdan egyszer, meg nem határozott időben, maga a -törvényhozás is szükségét látja, hogy saját