Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. hatáskörében foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Szükségét látom annak, hogy a törvényhozás lefektesse azt az elvet, hogy az erdőkben és a természetvédelmi területeken való közlekedés közérdek és a közönségnek és különösen a tu­ristaforgalomnak ezt az érdekét rendeleti úton biztonságos helyzetbe kell hozni, tehát szabá­lyozni kell. A (meglepetéseket, az ötletszerűsé­get, a szeszélyességet, amellyel eddig sokszor egyének szabályozták egyes helyeken ezt a kér­dést, ki kell küszöbölni, sőt elő kell mozdítani magát a turistaságot abból az érdekből, ame­lyet a kormány sok vonatkozásiban ma is elis­mer, mert hiszen a magyar turistaságnak, elő­adásom szerint, meg van a jelentékeny közgaz­dasági érdeke is. A rendeletalkotás útjára kell, hogy térjen tehát a kormány a turitstaforgalom szabályozása terén és ennek a rendeletalkotás­nak alaptétele legyen mind a vadászat, mind az erdészet érdekeinek Összeegyeztetése a köz­érdekű turistaforgalommal a magánjogi elvi alapon, amelyről a turisták soha nem tértek le. Ez volna tehát körülbelül az első bekezdése annak a szakasznak, amelyet majd leszek bátor javasolni. Szükségét látom azután annak, hogy végre abban a káoszban, amelyben ma senki sem ismeri ki magát, hogy melyek azok a tu­ristahelyek, ahová valóban szahad menni és melyek azok az utak, amelyekre bizonyos fel­tételek mellett szalbad menni, ezeket végre egy­szer a kormány megfelelő rendeleti szabályozás alapján törzskönyvezze, nyilvántartásiba vegye és egyúttal megállapítsa, hogy azokon a terü­leteken közlekedni milyen feltételek mellett, milyen időkorlátozások mellett, kiknek és mi­lyen mértékben szabad. Helyesnek és jónak tar­tam, hogy akkor, amikor ezeket a nyilvántar­tási kérdéseket rendezi a földmívelésügyi mi­niszter, az érdekelteket is meghallgassa. Am én érdekeltnek nem csupán az ingatlantulajdonost tartom, hanem érdekelteknek tartom azokat a szervezeteket is, amelyek a turistaforgalom, az erdőgazdálkodás, vagy a vadászat gyakorlása tekintetében azokon a területeken bizonyos jo­gokat eddig is gyakoroltak, még akkor is, ha azok a jogok csak prekárius helyzetben gyako­rolt jogok voltak. Hiszen csak akkor fogja tudni a földmí­velésügyi kormányzat — egyetértésben a bi­zonyos vonatkozásokban érdekelt kereskedelem­ügyi miniszterrel és kultuszminiszterrel — he­lyesen megállapítani a tényállást, ha egyrészt a tulajdonost meghallgatják, hogy a jogi hely­zetre nézve mi az ő álláspontja és meghall­gatják a Turista Szövetséget, a Vadászok Egyesületét és az Erdészeti Egyesületét, hogy ők mit tanúsíthatnak az illető területen eddig folytatott gyakorlatra nézve, mert vallom és állítom, hegy van nagyon sok olyan turista­területünk és turistaútunk, ahol emberemlé­kezet óta és sok olyan utunk,, ahol 10—20—25 esztendő óta állandó vagy zavartalan vagy bizonyos korlátok között megengedett úthasz­nálat folyik, ezeknek beszüntetését tehát sem­miesetre sem volna helyes a tulajdonos egy­oldalú bemondása alapján kimondani. Azt hiszem, hogy a törzskönyvezés tiszta helyzetet teremt és meggyőződésem az, hogy ennek a megalkotandó törvénynek most fel­veendő szakasza meg fogja ennek következté­ben szüntetni azokat a bántó jelenségeket, amikor a, természet ölében nyugodtan haladó társaságot meglepetés éri: kezében van az a turistakalauz, amelyet már nem tudom, hány éve adtak ki s annak valamennyi kiadásában ülése 1934 november 30-án, pénteken. 343 mint engedélyezett út ismeretes és akkor egy­szerre visszakergetik a társaságot, tehát mél­tatlan bántalom éri a jóhiszemű kirándulókat. Ezért egészen elsőrangú elindulási út és mód a turistahelyeknek és turistautakiiak nyilván­tartásba-vétele, mert vitán kívül helyezi a jegi állapotokat. Felmerül az a kérdés, hogy ezek közül az utak közül mi történik azokkal, amelyekre nézve a tulajdonos visszavonásig adott enge­délyt, értve alatta azt, hogy olyan esetekben, amikor kifejezetten visszavonásig adtak enge­délyt, mi történik. Ma, megtörténhetik az, hogy kimegyek oda jóhiszeműen és ott értesülök a helyszínen, hogy visszavonták azt az enge­délyt. Ez egyáltalában nem jelentené a közle­kedés biztonságát. A közlekedés biztonságának megóvása érdekében tehát az a javaslatom, hogy bizonyos határidőhöz legyen kötve az ilyen magánjogilag indokolt és jogos vissza­vonásnak életbeléptetése­Javaslóm azt, hogy legalább hat hónap­pal előbb kell ilyen esetben a földmívelés­ügyi miniszter úrnak ezt az igényt bejelen­teni és ha arra egyébként az illetőnek joga van, akkor a földmívelésügyi miniszter ezt a törlést el is fogja végezni. Ellenben áll az is, hogy a miniszter úrnak kívánnék fel­hatalmazást adni arra, hogy ne pontosan a hatodik hónap letelésének időpontjára mondja ki a feloldást, hanem állapítson meg rende­letében az éven belül, mondjuk, két olyan állandó határnapot, amelyekre nézve mindenki tudhatja, hogy a változások abban a törzs­könyvben akkor vivődnek keresztül, tehát azon időpont előtt számbavehetik, hogy mi­lyen változások vannak a turistahelyeken és a turistautakon. Mondjuk például, azt fogja mondani a rendelet, hogy hat hónappal előbb kell bejelenteni az ilyen törléseket, de végre­hajtásra az ilyen bejelentések csak minden év január elsején, vagy július elsején kerülnek. Akkor azután, ha rendeznek kirándulásokat és programmokat állapítanak meg, — mint ahogy szokásos úgy a belső vándorforgalomban, mint az ideirányított idegenforgalom területén nyil­vánvalóan hónapokkal előre, mert jól megren­dezni az ilyeneket csak így lehet, — akkor nem fog beállani semmiféle meglepetés, mert már hat hónappal előre tudhatjuk, hol fog bekövetkezni egy-egy visszavonás s azt is tud­hatjuk, hogy sem január, sem július elseje előtt nem következhetik be a felmondás végre­hajtásának ténye. Ezek apró részleteknek látszanak, de aki az életben ismeri azt a szekatúrát, amelynek szám­talanszor voltak jóhiszemű tömegek kitéve az előtt, méltóztassék elhinni, az élet problémájá­nak megoldását jelenti ez az aprólékosság, ame­lyet én itt javasolni bátorkodom. Az a megjegyzésem is van, hogy nekem van egy ki nem mondott gondolatom is ebben a sza­kaszban, az a ki nem mondott gondolatom, hogy meggyőződésem, hogy ez a hat hónapi felmon­dási idő alkalmassá teszi ágy a tulajdonost, mint a közérdeket képviselő kormányt, mint a turista érdekeltséget arra, hogy hat hónap alatt megoldják azt az ellentétet, amely a felmon­dásra vezet. Meg fogják oldani a nyilvánosság ellenőrzése mellett és ennek a törvénynek szel­lemében, amely az érdekek összeegyeztetésére van felépítve. Meg fogják oldani és ahogyan majd leszek bátor javasolni a következő 'bekez­dés ben, hogy a területek és az utak bizonyos szabály-csoportokba legyenek sorozva, azt mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom