Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. jogszabályoknak a? erdőingatlanokra irányuló rendelkezéseit.« Erdő ingatlan elidegenítéséhez már jelenleg: is hatósági hozzájárulás szükséges. A jelenleg; fennálló szabályozás az eljárás tekintetében különbséget tesz abban, hogy az erdőt más ingatlantól elkülönítve idegenítenek-e el, avagy más ingatlannal együtt. Az előbbi esetben az 3919. évi 5200. M. E. sz. kormányrendeletben foglalt szabályok irányadók, az utóbbi esetben pedig az általános ingatlanforgalmi törvények. A törvényjavaslat az erdőingatlanok forgalmának szabályozását csupán a teljesség kedvért vette fel azért, hogy az erdőket érintő minden jogszabály egy törvénybe kerüljön. Minthogy azonban az erdőingatlanoik forgalmának szabályozását nem az erdőgazdasági érdekek védelme teszi szükségessé, hanem birtokpolitikai okok, nincs okvetlenül szükség arra, hogy ez a forgalmi szabályozás az erdőkről általánosan rendelkező törvényben foglaljon helyet, sőt inkább az kívánatos, hogy ez a szabályozás, melynek mindenkor az élet viszonyaihoz kell simulnia s így változásoknak van alávetve, a szorosan vett erdészeti jogszabályoktól, amelyek változásoknak alávetve nincsenek, teljesen függetleníttessék és ebből a törvényjavaslatból kill agyassék. Ehhez képest ennek a szakasznak olyan módosítását javasolom, amely szerint éppen csak az nyer kifejezést, hogy az ingatlanok forgalmáról rendelkező jogszabályoknak az erdőingatlanokra irányuló rendelkezéseit a jelen törvény nem érinti. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Esterházy Móric gróf szólásra jelentkezik.) A is»ó a képviselő urat megilleti. Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! Ezt a kérdést a bizottságban már voltam bátor felemlíteni, itt csak arra kívánok rámutatni, hogy éppen a kis erdőbirtokoknál — hiszen tegnap a szememre vetették, hogy^én természetesen csak a nagyobbakkal törődöm — ^a kis erdőbirtok és a kisebb erdőtulajdon-át ruházás okkal kapcsolatban voltam bátor ezt a kérdést felvetni. A bizottság azután úgy is határozott, hogy másik szöveget fog beiktatni, azt, amelyet az igen t. előadó úr az imént ismertetett. Én az előadó úr javaslatát a magam részéről elfogadom, mert jobb, illetve világosabb a bizottsági szövegnél, azonban kénytelen vagyok itt felemlíteni,, hogy voltaképpen ez a módosítás nem tesz mást és nem jelent mást, mint fennta,rtja a jelenlegi állapotot, ahogy ezt a szöveg ki is mondja. Már pedig éppen a jelenlegi állapot — mondhatom — kis- és középbirtokoknál valóban kaotikus, különösen olyan esetekben, amikor egy mezőgazdasági birtoknak, mondjuk, az egyik sarkában kis erdőbirtok volt, vagy van és akkor az erdőhatóságok, ahogy azt a bizottságban bővebben kifejtettem, olyan bürokratikus gyakorlatokat végeznek, ami semmifélekép nem áll arányban az illető birtok értékének néha egyéni kamatával sem. En a közelmúltban két ilyen esetet tapasztaltam, az egyik talán 20 és egynéhány,, a másik pedig 40 és egynéhány holdas birtokkal történt, ahol birtokpolitikai szempont egyáltalában szerepet nem játszott, de mert az egyiken volt tényleges erdőparcella, nem tudom, 3—4 hold, a másikon már nem is volt erdő, de nyilván volt tartva, mint erdőterület, az egyik esetben 8 hónapig, a másik esetben másfél évig tartott az ügy és az illető vevő azután elmehetett a megyéhez, onnét azuiilése' 1934 november 30-án, pénteken. Ml tán Pestre és amikor mezőgazdasági szempontból már jóvá volt hagyva a vétel, akkor újra kezdődött az egész litánia erdészeti szempont» ból, éppen az 5200-as rendelet alapján. Azt akartam tehát felszólalásommal a bizottságban elérni, hogy ha már egy ilyen kcdifikációt végzünk, akkor méltóztassanak az erdőbirtok átruházására vonatkozó összes szabályokat egyesíteni és azokat úgy kodifikálni, hogy a birtokátruházás ezekkel az égészen felesleges huzavonákkal ne járjon. :: sElnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóm. Következik a határozathozatal. Kérd&ína t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szakasszal szemben az előadó úr indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveggel szemben az előadó úr indítványát íö* gadja el. Következik a 306. §. Kérem a jegyző urat,

1 szíveskedjék azt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (felolvassa a 306-307. §-okat, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 308. §-t.) Petrováez Gyula! Petrováez Gyula: T. Képviselőház! Ez a szakasz azokat az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a törvény életbeléptetése előtt alkalmazott erdészeti személyzet jogait vannak hivatva megvédeni. Ebben a szabályozásban két hiátust látok. Az egyik az, hogy a törvény kötelezi az erdőbirtokost, ha 3000 holdnál nagyobb erdeje van, arra, hogy erdőmérnököt alkalmazzon, de nem mondja ki, hogy a háromezer holdon aluli erdőkhöz milyen kvalifikációjú egyént alkalmazhat. Ez^ a szakasz azt mondja, hogy az erdészeti középiskolát végzettek ezer katasztrális holdnál nem nagyobb birtokot kezelhetnek. Ilyén módon egy hiátus támad, mert nincs megmondva, hogy az ezer és háromezer hold közötti erdőkben milyen kvalifikációjú erdészt kell alkalmazni. Itt tehát olyan hiány van, amelyet valahogyan ki kellene tölteni. Ezért a magam részéről azt proponálnám: méltóztassék lehetővé tenni ezeknek az erdészeti középiskolát végzetteknek azt, hogy az ezer holdnál valamivel nagyobb, mondjuk, talán kétezer holdig terjedő erdők kezelésével is meghizhatók legyenek. Azoknak a dicsérő jelzőknek az alapján, amelyeket az erdőbirtokos urak az általános vita során ezekre az erdészeti középiskolát végzettekre alkalmaztak, azt hiszem, hogy ez meg volna engedhető. A kérdés másik része pedig az, hogy ezeket az erdészeti középiskolát vagy helyesebben mondva középfokú magyar királyi erdőgazdasági szakiskolát végzetteket, akik négy középiskola után szerintük három, de ahogy hivatás losan értesítve vagyok, kétéves tanfolyamot végeznek, nagyon közelállónak kell tartanunk a felsőipariskolák és a felsőkereskedelmi iskolák végzettjeihez, akik négy középiskola után még három esztendeig szakbavábó tanulmányokat folytatnak és akiknek a végzettségét^ kereskedelmi iskolai érettségivel és a felsőipariskolai végbizonyítvánnyal úgy dokumentálják, hogy az karpaszomány viselésére jogosít. Természetes, ha nincs meg a három év a négy középiskola után, akkor nem lehetséges ezeknek az ilyen irányú megkülönböztetése, illetőleg az ő tiszti mivoltuknak a honorálása, azonban ez az alerdész szó, amely az egyébként már megszűnt és jelenleg nem működő is49*