Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

288 Az országgyűlés képviselőházának 306, Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr telefonon arról értesített, hogy jelen kívánna lenni interpellációm elmondásakor, közölte azonban velem, hogy e pillanatban olyan hivatalos elfoglaltsága van, amely körülbelül félóráig eltart és arra kért, hogy eszközöljem ki, hogy egy félóra múlva mondhassam el az interpellációmat. Nekem ez módomban nem áll, legfeljebb a mélyen t. elnök úr intézkedhetik olyképpen, ha a miniszter úr iránti lojalitásból meg akarja tenni, hogy egy rövid időre felfüggeszti az ülést, addig, míg a miniszter úr a Képviselőházba tud jönni, hivatalos elfoglaltságának eleget téve. En a magam részéről ezt a kérést tolmácsolom és kérem a mélyen t. elnök urat, hogy >a kormány iránti lojalitásból tegyen eleget ennek az óhajtásnak, amelyet.én a magam szempontjából .terjesztek elő. (Jánossy Gábor: Halljuk az elnök urat! — Friedrich István: Mással van elfoglalva! — Zaj. ~ Elnök csenget.) Talán megismétlem. A pénzügyminiszter úr telefonált ide a Házba és megkért engem arra, hogy mivel hivatalos elfoglaltsága »akadályozza, hogy egy félóránál hamarabb eljöhessen... (Imrédy Béla pénzügyminiszter a terembe lép. — Felkiáltások: Itt van a miniszter úr! — Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Kérem, a kép viselő úr megkezdte beszédét, a házszabályok értelmében be kell fejeznie. Tessék! (Friedrich István: Közben megjött a miniszter. — Györki Imre: Megoldódnak a problémák maguktól ! ) Gál Jenő: T. Képviselőház! A mélyen t. kormány kibocsátott egy rendeletet, 16.700. szám alatt ebben az évben, amelyben az átalakításokkal kapcsolatban engedélyezhető adókedvezmények dolgában intézkedik. Ennek a rendeletnek úgynevezett alaprendelete és elődje a minisztériumnak 16.320. számú multévi rendelete, amely ugyancsak az átalakításokkal kapcsolatiban engedélyezhető adókedvezmények tárgyában adatott íki. Legyen szabad mindenekelőtt a mélyen t. Ház előtt leszögeznem, hogy igénytelen nézetem szerint mindkét [rendelet törvénytelen, mindkét rendelet közjogilag értelmetlen és érthetetlen. Nevezetesen a mélyen t. (kormány ezt 'a rendeletét a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló felhatalmazási törvényre alapítja. A ikormány felhatalmazást kapott az 1931 : XXVI. tc.-ben arra, hogy ta gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében bocsáthasson ki rendeleteket. Teljesen kizárt, hogy ezeknek a rendeleteknek, de különösen az utóbbi írendeletneik tartalma összefüggésbe volna hozható akár az államháztartás egyensúlyával, akár a hitelélet rendjével. Annak a törvénynek indokolása akképpen szól, hogy az akkori gazdasági bizonytalanság, amely világszerte fennállt, teszi szükségessé, hogy a kormány kiadhasson olyan rendeleteket, amelyek a hitelnek és pénznek megszerzése dolgában kivételes intézkedéseket tartalmaznak. Aki ezt a rendeletet elolvassa, az rögtön láthatja, hogy erről itt egyáltalában szó sincs, (

\azsonyi János: Ügy van!) ez egy közjogi túllépés, vagy hozzá nem értés, amellyel a felhatalmazási törvényre hivatkozva olyan rendeleteket bocsát ki a kormány, amelyekben a törvénynek fenntartott intézkedéseket arrogál magának. Hogy mindjárt rámutassak, milyen szörnyűség ez, ami most és megelőzőleg is történt, legyen szabad utalnom arra, hogy ez a rendelet, amelyet a miniszter úr kibocsátott, azt ülése 193% november 28-án, szerdán. mondja egyik helyén, hogy adócsalást követ el az, aki ezt, vagy azt a számlát nem mutatja be kellő valóságában. Erre nézve legyen szabad azt mondanom, hogy a miniszter úrnak nincs joga rendelettel bűncselekményt megállapítani, nincs joga erre azért, mert az 1920 : XXXII. te. meghatározza, hogy mi az adócsalás. Meghatározza, hogyan kell eljárni, ha adócsalás forog fenn és precízen megmondja, hogy »Adócsalás az a cselekmény, amelyet valamely közadóról rendelkező törvény, vagy szabály kifejezetten adócsalásnak nyilvánít.« Kimondja ugyanez a törvény, hogy a cselekmény, mikor vétség, mikor bűntett és megállapítja a törvény a maga nomenklatúrájával azt is, hogy mi az elkövetési cselekedet. Rendelettel, még kivételes hatalmat gyakorló rendelettel sem szabad, a kivételes felhatalmazás alapján sem szabad rendeletileg új bűncselekményeket kreálni, mert ez nem a pénzügyminisztérium és általában nem a minisztérium hatáskörébe tartozik. Ha van élő törvény, — amint ez az előbb idézett adócsalásról szóló törvény élő törvény — akkor nem lehetséges, hogy ezt a törvényt figyelmen kívül hagyva a miniszter úr rendelettel próbálkozzék meg és új adócsalási cselekményt teremtsen, meghatározzon vagy kreáljon. Azt megteheti a miniszter úr, hogy magyarázza a törvényt, vagy végrehajtási utasításokat adjon arra vonatkozólag, hogy miképpen kell eljárni, de azt nem teheti meg ez a t. kormány, — legalábbis addig, amíg alkotmányosnak nevezi magát — hogy olyan rendeleteket bocsásson ki, amelyek a törvénnyel ellenkeznek, Következtetéseim levonásában erre majd vissza kell térnem, mert mindaz, amit ebből a rendeletből ki lehet olvasni, nem egyéb, mint túllépése annak a hatáskörnek, amely a minisztert rendelet kibocsátására jogosítja. A mélyen t. miniszter úr köteles alkalmazkodni az élő törvényhez, az élő törvény pedig azt mondja, hogy csak az az adócsalás, amit a törvény annak nyilvánít. A miniszter úr nem nyilváníthatja egy rendeletében, amelyben a tatarozással foglalkozik, adócsalásnak azt, ami nem adócsalás. En nagyon kérem a terembe most beérkezett mélyen t. miniszterelnök urat, — mert hiszen szignálta ezt a rendeletet — kegyeskedjék figyelemmel lenni arra, hogy az én igénytelen nézetem szerint — hivatkozom rá, ihogy ő állandóan hangoztatta, (hogy ő nem enged olyasmit, ami^ az alkotmányosságot látszólag is» érinteni tudná — a törvény az »adócsalást szabályozza, az elkövetési cselekedeteket meghatározza, az eljárás és az üldözés módját meghatározna, továbbá kimondja, hogy aki a hatóság félrevezetésére valamely adatot szolgáltat, azt adócsalásért üldözni kell. Ezt mindnyájan valljuk, ezt minden tisztességet érző ember kell, hogy a magáévá tegye és én a rendelet bírálatánál is már előrebocsátom, hogy a magam részéről helyeslem azt, hogy minden o&alás, vagy csalási kísérlet, minden károsító lépés >a legmesszebbmenő módon toroltassék meg. Ellene vagyok azonban minden olyan feltevésnek és minden olyan lehetőségnek, hogy a miniis'zter urak contra legem, a törvény világos parancsa és uralma ellenére rendeletekkel konkurrenciát csináljanak a törvénynek. A rendelet nem arra való, hogy vetélkedjék a törvénnyel; olyan rendelet, amely contra legem van, amely a törvényhozásnak fenntartott feladatot is arrogál ja, igénytelen nézetem szerint érvénytelen és helytelen. Mit mond ez, a mélyen t. miniszter úr, illetve a kormány által most a tatarozás kérdé-