Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. a temetőigazgatóság, sem a tisztiorvos az útépítési vállalkozó földleásási munkájával kapcsolatban a feltárás módja ellen semmi kifogást nem tett. En^ nem is hiszem, hogy a mélyen t. képviselőtársam, aki itt szót emelt, maga látta volna, (Szalóky Navratil Dezső: Mindennap arra megyek el!) ezt olvashatta talán a,z egyik lapban, amely közölte. (Szalóky Navratil Dezső: Írtam a 8 Örai Újságban, a miniszterelnök úr figyelmét felhívtam erre s a. miniszterelnök úr kint is volt!) En azt hiszem, hogy ezek a megnyugtatások és ezek a cáfolatok tökéletesen kielégítik a mélyen t. képviselő urat s még most hozzá kell tennem azt, hogy mi a felhagyott temetőkkel a legnagyobb kegyelettel bánunk el ezentúl és ezután is, mert annak a temetőnek a többi része is megmarad mint temetőpark, mint erdőpark, ugyanúgy, mint ahogy megmaradt a tabáni és németvölgyi temetőnek ugyancsak már felhagyott temetői része. Ezeket a területeket a művészeti és technikai szakbizottságokkal, a közmunkatanács elnökével, aki ott ül az urak között, többszörösen bejártuk és megvizsgáltuk és minden kegyeleti tiszteletreméltó emléket, még a mai elporladt és elromlott állapota ellenére is restaurálva otthagyunk. Mind a kettőből erdősített parkot létesítünk, s bár ezek a város belsejében vannak s ez a körülmény a higiénikus feltételeknek nem is felel meg, mégis a, főváros kormányzata elgondolásának, hogy tudniillik ezek a kegyeleti helyek mint ilyenek őriztessenek meg és gondoztassanak, ez a rendezési módszer kifejezést ad. Nem volt helyes tehát a fővárost ebből a célból megtámadni, mert a főváros munkája pontosan ugyanazoknak a céloknak szolgál, amelyeket az igen t. képviselőtársam kifejtett. (Szalóky Navratil Dezső: Szabad egy körsétára hívnom a képviselő uratl Állok rendelkezésére!) Nagyon szívesen. A másik szempont, amelyből ezzel a törvényjavaslattal röviden foglalkozni kívánok, a műszaki kérdés,, a, műszaki alkalmazottak kérdése, az erdőtörvénnyel kapcsolatosan. Helyeslem a miniszter úrnak azt az álláspontját, és azt a felfogását, hogy a mostani nehéz viszonyok között, amikor van Műegyetemünknek egy erdőmérnöki szakosztálya, amely nagyszámmal termel erdőmérnököket és viszont erdőbirtokunk aránylag kevés van, gondoskodik arról, hogy ezeknek elhelyezési lehetősége legyen és gondoskodik arról, hogy az erdőmérnökök kötelező alkalmazása a törvényben kifejezetten kimondassék. Helyeslem azt is, hogy az átmeneti idő alatt a szerzett jogok védelmében az egyik szakaszban elmegy odáig, hogy olyanoknak is, akiknek ez az erdőmérnöki képesítése nincs meg, amennyiben ilyen fontosabb állást már betöltenek vagy betöltöttek, a,zt átmenetileg továbbra is meghagyják és hogy azok ilyen címeket viselhessenek. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a középen.) Kénytelen vagyok azonban csatlakozni a Mérnöki Kamarának ahhoz a kéréséhez, hogy csak azoknak méltóztassék meghagyni ezeket az erdőmérnököket illető címeket, akik nemcsak betöltenek ilyen állásokat, hanem akik az ezekhez az állásokhoz szükséges . műszaki ismereteket is bírják, vagy hitelt érdemlően igazolják, hogy birtokában vannak azoknak a^ műszaki ismereteknek, amelyek egy erdőmérnöktől elvárhatók. Mert általában az a körülmény, hogy ülése 1934 november 28-án, szerdán. 277 valakit diploma és tudás nélkül — főképpen a tudásra helyezem a súlyt — alkalmaztak egy ilyen hivatalban, nem teszi méltányossá, hogy ezt a műszaki hivatalnak kijáró dekórumot viselhesse. Nem tudok teljesen egyetérteni azokkal az intézkedésekkel, amelyek a középfokú minősítésű erdészeti alkalmazottak kérdésében mint átmeneti rendelkezések vannak a törvényben. Ez a Vadászerdőből Esztergomba átvitt középfokú iskola, amely a középfokú .szakiskolák színvonalán mozog, amennyiben négy középiskolát végzettekből egy hároméves szaktanfolyamot épít fel, tökéletesen megfelel a felsőkereskedelmi iskolának, megfelel a felsőiparis'kolának, megfelel a felső mezőgazdasági iskola színvonalának, megfelel még a tanítóképző színvonalának is. Az innen kikerült hallgatók általában éppen úgy, mint a kereskedelmi és ipariskolákból kikerülők, önkéntesi joggal vagy karpaszományviselési joggal felruházott, tisztviselői rangot viselő emberek. Nem lehet ezeket az altisztekkel, az erdőőrökkel azonos működési körre szorítani. Miután ma már ez az iskola nem működik, tehát utánpótlás, sajnos, nincs, bár én ezt szükségesnek tartom és. ha Nagy-Magyarország megvolna és nagymagyarországi erdeink itt volnának, akkor a miniszter úr is feltétlenül szükségesnek tartaná, hogy a felsőfokú, egyetemi végzettség és a legals'ófokú, az altiszti .minősítés között középfokú erdészeti szakemberek képzése is lehetővé váljék, aminthogy szükséges az, hogy a gépészmérnök és a munkás közé a «művezető álljon be, a középfokú műveltségű ember, a tervező építész és a falazó-kőmíves közé egy építőmester, vagyis az akadémikus műveltségű és az empirikus műveltségű közé egy középfokú műveltségű tisztviselő jöjjön be, aki az egyszerű munkák végzésére sokszorta alkalmasabb is az erdőmérnöknél. Az erdészetnél is szükségesnek tartom ezt elvben és ha a mai nehéz időkben az erdőmérnökök elhelyezkedésének nehézségei miatt ez nem oldható meg, akkor legalább azt kérem,, hogy azoknak, akik ezt elvégezték, méltóztassék valamivel nagyobb működési kört biztosítani. Hiszen pártunknak erdészeti ügyekben vitán felül első szakértője, Esterházy Móric gróf képviselőtárr sunk július 2-án tartott beszédében állította, — s azt hiszem, ezt mindenki ténynek fogadhatja el, — hogy az onnan kikerült fiatalember rek kitűnően beváltak, mert nemcsak erdészeti, hanem bizonyos fokig kereskedelmi és ipari ismeretekkel is bírnak, hogy tehát ezeknek vannak olyan kvalitásaik, amelyek miatt megérdemelnék, hogy őket ne altiszteknek, hanem tisztviselőknek minősítsék, hogy ne a főerdőőri esküt, hanem a tisztviselői esküt tegyék le és hogy alkalmazásuk ilyen minőségben legyen csak lehetséges. Azt hiszem, t. Ház, hogy a miniszter úr egy lépéssel tovább mehetne a szerzett jogok* védelmében és megengedhetné, (hogy ezek 200Ô holdig Önállóan gazdálkodhassanak és megv engedhetné, hogy legalább az erdész címet viselhessék. Amennyire ugyanis nem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy az erdőmérnöki kvalifikációnak megfelelő munkakört és címet viseljék, annyira megértőnek kell lenni ezekkel az érettségivel egyenlő minősítésű emberekkel szemben atekintetben, hogy középfokú címet és középfokú munkakört érhessenek el. Nagyon ** kérem a miniszter urat, méltóztassék e tekinr