Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

278 Az országgyűlés képviselőházának 306, tétben azokat a javaslatokat, amelyeket tenni bátorkodtam, elfogadni. Végül szabad még mint városi képviselő­nek pár szóval ugyancsak a turizmus védel­mére kelnem. {Halljuk! Halljuk!) A város és a falu között ezen a téren ismét ellentét van. A turisztika a városi emberek sportja és ne­künk,, akik a, városi emberek érdekeit képvi­seljük, örülnünk kell annak, ha a városi em­berek weekend-jüket nem a kávéházak füs­tös levegőjében, nem a kocsmák borgőzös fél­homályában, nem a kártyaklubok termeinek szenvedélyei között töltik el, hanem kimen­nek a természetbe és tüdejüket teleszívják jó levegővel. Itt megint ellentétet kívánnak fel­állítani az erdőbirtokos és a turista között, a vadász és a turista között. Az utóbbival na­gyon könnyen végezhetek. Szerintem ugyanis a természet élvezetében sokkal kevésbbé van megzavarva az a, turista, aki tisztán a termé­szetért megy, mondjuk az erdőbe, mint az a vadász, akinek természetélvezetét feltétlenül befolyásolja a vadászszenvedély* és aki nem az erdőt, nem a természet szépségét, nem a felhőket, nem a virágokat keresi, hanem mint vadász, csak a vadat és aki a nagy erdőben sokkal kevésbbé élvezi a természetet, mint a turista, mert a turista a természet élvezetében sokkal tisztább és önzetlenebb szemmel merül el, mint a, vadász, aki esetleg csak a vadat ke­resi. Sajnos, nálunk a turista meglehetősen gátolva van a természet élvezetében. A magam részéről például csak a budai erdőkben találok olyan helyet, ahol ennek a szenvedélynek hó­dolni lehet, de az ország többi erdejében alig, szemben Ausztriával, ahol a turista úgyszól­ván mindenhova mehet. Ausztriában, például Stájerben, Karintiában, de főleg Tirolban az összes erdőket bejártam, minden különösebb nehézség, akadály és igazolvány nélkül, s nagy élvezettel jártam azokat az utakat, ame­lyeket éppen a turisták számára tartanak fenn. őrömmel láttam a pontos út jelzéseket, aia út­jelző táblák sorozatát, minden egyes kilátóhe­lyen, vagy szebb helyeken a padok egész cso­portját,, minden forrás mellett a főzésre és tűz­rakásra alkalmas helyeket és asztalokat, s mindazt, amivel elősegítik a turisták mozgá­sát és kényelmét. Természetesen nem tilalom­táblákkal^ hanem kérő táblákkal, amelyeken ez áll: Kérjük, ne tessék letérni az útról, ne tessék eltávozni ezekről a helyekről, amelyeken tehát kérő és nem tilalmazó formában írják élő a turistáknak a megfelelő utat. Ahol az erdőbirtokosok a vadak miatt elválasztó ke­rítéseket készítenek, ott mindenkinek szaba­don nyitható ajtót hagynak, automatikus zár­ral ellátott ajtót, hogy az becsukódjék a turista után és sehol, még azokban a kis erdei mene­dékházakban sem talál az ember zárt ajtóra; ezek a művek a turistaszellem védelme alá vannak helyezve. Ha tehát itt nagy dicsérettel emlékezek meg Esterházy Móric gróf hasonló jellegű in­tézkedéseiről az ő saját birtokán, én egészen biztos vagyok abban, hogy az ő helyes és meg­értő gondolkozása a turisták részéről hasonló megértő gondolkodásra fog találni és az erdő­birtokosok tilalmi táblái el fogják érni azt, amit el akarnak érni. Jó turistaszellemet kell itt nevelni, ez természetes dolog, olyant,, amilyen odaát van, mert ott nem rendőrök és erdőőrök vigyáznak ezeknek a turistaszabályoknak betartására, ha­nem maguk a turisták. Magam is sokszor ta­nuja voltam ott annak, amikor bizonyos tilal­iUése 193U november 28-án, szerdán. mak áthágott maguk a turisták utasították rendre. Amikor a növényvédelem szemponjá­ből előírt mennyiséget meghaladó virágot gyűj­tött valaki, maga a másik turista volt az, aki rendreutasította és figyelmeztette az illetőt, hogy ezeket a törvényeket tessék betartani. Ilyen turistaszellem kialakításáról kell itt gondoskodni és a Zsitvay Tibor igen t. kép­viselőtársam vezetése és elnöklete alatt álló tu­ristaszövetségek ennek a kötelezettségnek igenis tegyenek a maguk részéről eleget, neveljenek jó, becsületes turistákat, akik védik azt a te­rületet, amelyet be akarnak járni. Es ha van madarak és fák napja, akkor méltóztassék gon­doskodni arról, hogy az iskolákban a madarak, a fák és az erdők védelme szinte a legkisebb gyermek nevelésének is integráns alkatrésze le­gyen, méltóztassék gondoskodni arról,, hogy ezek tényleg kimenjenek az erdőbe, tehát ki­rándulások legyenek ezen a napon, hogy ma­gában az erdőben oktassák ki a gyermekeket arra, hogy az erdőt szeretni, védeni és ápolni kell. Meg vagyok arról győződve, hogy a minisz­ter úr meg fogja találni ezeknek a sok oldal­ról elhangzott kívánságoknak a honorálását, ha nem ebben a törvényjavaslatban, akkor azon kívül és hogy ezek a kérdések szintén olyan közmegelégedésre fognak rendeztetni, r mint amilyen közmegelégedés szerény^ véleményem szerint magát az erdőtörvényt kíséri. Éppen azért, amikor ezeket a miniszter úr figyelmébe ajánlom, megismétlem azt, amit beszédem ele­jén mondottam, hogy az erdőtörvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől és ci J?f}2iP / r)& , ¥b ) Elnök: T. Képviselőház! Hat órakor az in­terpellációk meghallgatására kell áttérnünk, így,, miután hat óra elérkezett, a vitát meg­szakítom és előterjeszést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülé­sét holnap, csütörtökön délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a mai napi­rendünk 1. pontjaként szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, továbbá a mai napi­rendünk 2—16. pontjaiban szereplő ügyek tár­gyalását. Van-e napirendi szónok'? Takáts Géza jegyző: Nincs! Elnök: Miután napirendi javaslatom meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelen­tem ki. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Kóródi Katona János képviselő úrnak a trafikengedélyek reviziója tárgyában folyó évi április hó 11-én előterjesztett interpellá­ciójára. A jegyző úr felolvassa. Takáts Géza jegyző (olvassa): »Válasz Kó­ródi Katona János országgyűlési képviselőnek a trafikengedélyek revíziója tárgyában az or­szággyűlés képviselőházának 1934 április 11-én tartott ülésén elmondott interpellációjára. A hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. te. 31. §-ának a dohányeladási engedélyek adományozására és felülvizsgálására vonatkozó rendelkezéseink végrehajtása tárgyában a m. kir. honvédelmi miniszter úrral egyetértésben kiadtam a Buda­pesti Közlöny 1933 november 3-iki számában megjelent 80.800/1933. számú körrendeletemet, melynek alapelvei a következők: A kizárólagos d ahányárusítási engedélye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom