Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

268 Az országgyűlés képviselőházának 30; részeket, amelyek a természetvédelmi tanács szemében — amelynek tagjai szakértők — gyönyörű szép természeti tájak, amelyekben nem a közönséges, földrenéző emberek gyönyörködnek, hanem amelyek a kultúrembernek élvezetül szolgálnak, kikerekítsék, azt az erdőt pusztítás vagy kivágás elől megvédjék, védelem alá helyezzék. Nem értem, hogy ha a törvény védelem alá helyez egyes szép tájakat, természeti szépségeket, ez azt is jelentse, hogy oda az erdő vadján, madarán kívül nem engedek senkit. Ha én a törvény végrehajtása folytán a természet védelmét így helyezem egy keretbe, akkor természetesen ezt nem azért védem, hogy, amint mondottam, csak a magas ég gyönyörködjék lefelé abban a természeti szépségben vagy erdők vadja, hanem oda utat vágatok, ösvényt taposok és azokat, akik lelkileg fegyelmezettek, műveltek, vágyakozók, be is engedjem, hogy ott részt vehessenek annak a természeti szépségnek kitárult gyönyörűségében. Meg vagyok róla győződve, hogy miután a miniszter úr már a bizottságban hozzájárult a 221. § visszavonásához és elfogadta Zsitvay Tibor igen t. képviselőtársamnak indítványát és pótlását, hozzá fog járulni ahhoz is, hogy ezt a kérdést úgy a turistatársadalom, mint az erdőbirtokosok és a vadászok szempontjából is megnyugtatóan oldjuk meg. A magyar turista társadalom rendkívül hálás lesz ezért ia miniszter úrnak. De idegenforgalmi érdek is, hogy ezek a védett, természeti szépségekkel bíró helyek megnyittassanak az idegenek számára. Hiszen itt napirenden van az a törvényjavaslat, amelyet a belügyminiszter úr terjesztett be arra vonatkozólag, hogy a kivándorlási alapból 150 ezer pengőt adjon az idegenforgalmi tanácsnak azért, hogy megfelelő propagandával külföldieket hozzon Magyarországba és itt az idegenforgalom fellendítésével anyagilag is szolgálja az ország érdekét. De ugyancsak megszavaztunk a közelmúltban egy törvényjavaslatot, amely a gyógyvizeket és a szódavizet adóztatja meg,, — már végre is hajtotta a belügyminiszter úr — amiből mintegy 600.000 pengő jut ugyancsak arra a eélra, hogy az idegenforgalmat fellendítsék, mert statisztikailag kimutatták,, hogy az idegenforgalom anyagilag jó pénzforrása a kereskedelemnek, az iparnak és a közületeknek. Az idegenforgalom azt is jelenti, hogy ha, a Magyarországot nem ismerő idegenek egyszer eljönnek úgy hazánk fővárosába, mint a csonkaország egyéb területére és megismerik a magyar népet, annak múltját, viszonyait, akkor egészen más felfogással mennek vissza hazájukba, és nagyon kevés azoknak a száma, akik Magyarországot megjárván, ellenségei lennének a magyar nemzetnek és a magyar népnek. Ha tehát én pénzt, tekintélyes summákat adok az idegenforgalom fellendítésére, akkor méltóztassanak belátni, hogy nem elegendő az,, hogy az az idegen idejön Budapestre, gyönyörködik hazánk fővárosának szépségeiben, élvezze itt a fürdők gyógyító erejét; hiszen nemcsak betegeket akarunk mi Magyarországra hozni és csábítani, hanem egészséges embereket is. A külföldi turisták sokkal nagyobb számot képviselnek, mint a magyar turisták és azok nagyon szívesen jönnek ebbe az országba, ha itt az ő turisztikai kívánságuk teljesül és láthatják ennek a csonkaországnak természeti szépségeit. ?. illése 1934 november 27-én, kedden. A turista nem jön el ide csak azért, hogy Budapestet lássa és a következő autóbusszal vagy vonattal visszamenjen, hanem azért jön, hogy Magyarország rejtett szépségeit élvezze és kiegészítse lelkében azt a gyönyörű szép képet* amelyet a külföldi turisztika révén magának megalkotott. Ez is indokolja tehát, hogy ezeket a, természeti szépségeket védelem alá kell helyezni, de egyúttal utakat is kell nyitni és pedig nemcsak az idegenek számára, hanem először a magyar turisták számára. Ezt a folyamatot megállítani nem lehet. Az az elzárkózás, amellyel eddig is találkozott a turistatársadalom, azt eredményezte, hogy arra a nehéz útra, amelyet a magyar turisztika megtett, megelégedéssel tekinthet ugyan vissza, de a turisták vágya sokkal erősebb, semhogy most már azt mondanák: ezentúl örökké csak a Bakonyt fogjuk járni, vagy csak a Bükkbe megyünk, hanem elmennek külföldre és anélkül, hogy teljesen ismernék Magyarország valamennyi turisztikai szépségét, külföldre viszik a magyar pénzt, a külföldet boldogítják. Szükségesnek tartottam ezt elmondani és a miniszter úr figyelmébe ajánlani azért, mert magam is a turista-társadalom egyik szerény tagjának tekintem magam és látom azt a gyönyörű munkát, amelyet ez a fiatalság a jövő Magyarország megerősítése szempontjából

1 végez. De méltóztassék megengedni, hogy amikor ezt a kérdést így röviden a Ház elé terjesztem, — és örülök, hogy egy lépéssel a megoldás felé tudjuk vinni ezt a kérdést, s a miniszter úrnak megértéséért hálás köszönetet mondok — ezzel az erdőtörvényjavaslattal kapcsolatban még egy pár megjegyzést tegyek. Ez a törvényjavaslat, hogy úgy mondjam: kiveszi az ország közületéből az erdőt, vagy, hogy egy hasonlatot mondjak: állammá, teszi az államban. Most már külön kezelik, majdnem drótsövénnyel veszik körül az erdőt. E2 nagyon helyes, mert az erdőt védeni, nevelni, ánolni, fejleszteni kell. Csakhogy az erdőgazdálkodás és a falu legszegényebb népe között eddig olyan szociális kapcsolat volt, amelyet egy rideg paragrafussal keresztülvágni, nem lehet és nem szabad. Az erdők mellell levő falvak az erdő kitermeléséből élnek. Az erdő ad ezeknek a szegény embereknek erdővágási munkái télen; és ha a vasút messzebb van, a fuvarosoknak szállítási lehetőséget ad. De ott, ahol az erdő kitermelése megakad, az erdőnek mégis egy nagyszerű jótéteménye nyilvánul meg, éppen a legszegényebb társadalmi réteggel szemben. A szegény emberek az erdők hulladékából, letört ágaiból a megértő erdőbirio kos jóváhagyásával ugyanis annyit vihetnek magukkal haza tüzelőnek, amennyit a „hátukon el tudnak vinni. Ha most az erd^t védelmi .szempontból elzárják és a szegény emberek nem szedhetik az erdő gallyait, akfay az a nyomor, amely ma is kétségtelenül fennáll, még csak fokozódni fog. A másik, amely ugyancsak a szegény embereknek szolgálta szociális boldogulását, a különféle erdei termékeknek, például a ; gombának szedése. Ha most az erdőt elzárják, ez a nagy érték, ez a közhasználati fogyasztási cikk kiesik, másrészt — és ezt fontosabbnak tartom — a szegény emberek eme kereseti lehetősége is csökken. Idetartozik a virágszedés is. Méltóztatnak tudni, hogy amikor a gyöngyvirág kinyitja kelyhét, akkor az a szegény gyermek elmegy gyöngyvirágbokrétát szedni azért, hogy iskolairkát vehessen magának. Na-