Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. gyón sokan az erdei termékeknek ilyen kicsiny, detailszerű eladásából szerzik meg azokat a filléreket, amelyekkel szegényes életüket valahogyan mégis csak tengetik. Kérem a miniszter urat, hogy az erdőtörvényt kísérő végrehajtási utasításban ajánlja figyelmébe az erdőtulajdonosoknak azt, hogy ezekre a nagy szociális (szempontokra a jövőben is vigyázzanak, mert ha e kis kedvezményeket megszüntetik, ezeket mással pótolni nem lehet. A harmadik kérdés, amelyről röviden szintén szólni (kívánok, a fásításnak egy másik területe, amelyre az erdőtörvényjavaslat nem vonatkozik. Szomorúan látjuk, hogy a magyar alföldi tanyák népe faistzonyhan szenved. Ha a nyári nagy perzselő melegben végighaladunk a DunaTiszaközén, a tanyák százait találjuk, amelyeknek fehérre meszelt házai körül jóformán egyetlen fát sem lehet látni. Nagy területek vannak, ahol a fa hiányzik; ismétlem, faiszonyban szenvednek az emberek. Ez az egyik. A másik, amiről Esterházy ;t. képviselőtársam is szólt, az, hogy az utak mente nem tartozik jóformán senkinek sem a hatáskörébe. Volt idő, amikor a sedyemtenyésztési láz valahogy végigfutott ezen az országon és az országutak mentén szederfával ültettek be hosszú darabokat. A fásítás sikerült, a selyemtenyésiZités ellenben elmaradt és később ezeknek a fáknak gazdájuk nem akadt, a kiszáradt fák helyére nem ültettek újat és semmiféle okszerű gondos kezelés nem mutatkozott. A vasút menh tén némely helyen látunk gyümölccsel gyönyörűen befásított kisebb darabokat. Egy-egy állomásfőnök legyéni buzgóságának, vagy egy kerületi felügyelőben a ía iránti élő szeretetnek tulajdonítható, hogy itt-ott hossiziú sorban gyümölcsfákat ültettek. De, hogy ezeknek az útvonalaknak rendszeres 'beültetése és kezelése valaha is az államhatalom, vagy más illetékes szervezetek gondoskodásának tárgya lett volna, azzal sehol sem találkozunk. A miniszter úr figyelmébe aj ánlom azt, hog y ha ezzel az erdőtörvényjavaslattal végzett, vegye gondozásába a magyar utak, vasutak mentén s a magyar falvaknak és tanyáknak tervsizierű befásítását, amely területekről ma hiányzik a fa. Mi kultúrország vagyunk, de vonataink sokszor óriási területeken haladnak keresztül, ahol még a beültetett fát sem gondozzák rendesen. Az erről való gondoskodás az államhatalomnak nem kerülhet sok pénzébe, hiszen vannak téli szükségmunkák, 'amelyek révén lehet fagödröket ásni és vannak leventéink, akiknek révén évenként elosztva, tervszerűen ne lehet ültetni az utak mentét és azokat a falvakat is, ahol ma nincsenek fák, vagy ahol borzalmas, beteg fákat gondoznak, erdősítsék be tervszerűen. Viszsiziatérek arra, hogy ha például a selyemtenyésztést erőteljesen tovább ;akarjuk kultiválni, ennek első feltétele, hogy az utak mentét ültessük be nemcsak magasranövő fákkal, hanem cserjékkel is, szederaserjékkel, amelyeket időnként ki lehet vágni, hogy a vágott rőzse a szegény nép tüzelőszükségletét szolgálja, a levél a selyemtenyésztést támogatná, a fán termő szeder síziedése pedig szintén gazdasági előnyt jelentene, mert a lehullott gyümölcsöt ibaromfival, vagy disznókkal felétethetik, ha pedig gondosan összeszedik, akkor — úgyis nélkülözi az ország a boróka-fenyőt — pálinkát, finom, értékes pálinkát lehet ' főzni belőle. Ez olyan fa, amelynek termését a legkülönbözőbb úton ás módon fel lehet hasizmiálni. Azért ajánlom ezt a miniszter úr szíves figyelmébe, hogy az erdőülése- 19 3 U november 27-én, kedden. 269 sítési munkálatok tezen a területen is meginduljanak. Igen t. Képviselőház! Olvastam, hogy a miniszter úr rendelkezése szerint a faiskolák jórészét kiirtják, mert olyan pajzstetveket találtak ott, amelyeket védőszerekkel ezidőszerint nem tudnak kiirtani. Ez az oka annak, hogy igen nagy mértékben megritkították a régi faiskolákat. Ha elvégzik ezt a pusztító munkát, ennek a következménye az kell hogy legyen, hogy egészséges, új faiskolákat alapítsanak és a gyümölcstermelést fellendítsék. A miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy ezt a munkát minél nagyobb erővel, odaadással és támogatással kell keresztülhajtani. Ezt indokolhatom azzal is, hogy azon a mezőgazdasági kiállításon, amelyen ez év őszén is részt vettem s amely olyan szakszerűen, gyönyörű szépen volt megrendezve, hogy csak hála illetheti meg azokat, akik ezt a nemes gondolatot realizálták, találkoztunk gyönyörű gyümölcsfajokkal, — ha jól emlékszem, a miniszter úr kállósemjéni termései is első díjat nyerhettek — elsőrangú minőségű termeléssel. Bemutattunk kicsinyben egy kánaánt, egy aranygyümölcsöt termő országot. Igen, csakhogy az a panasz nyilatkozott meg minden exportkereskedő részéről, hogy nem tudunk vagóntételekben egyforma minőségű gyümölcsöt szállítani. Eu híve vagyok annak, hogy azokat a gyümölcsfajtákat, amelyek értéktelenek, amelyeknek minősége nem üti meg a versenyben azt a mértéket, hogy külföldre lehessen szállítani, — és a mi belső igényünk is, hála Istennek, emelkedik ezen a téren — tényleg balta alá kell venni és helyettesíteni olyan gyümölcsfajták tervszerű ültetésével, amely porduktumok külföldi viszonylatban leverik a kanadai gyümölcsöt. Ehhez azonban az szükséges, hogy intenzív gyümölcsnemesítési, gyümölcstenyésztési kultúra fejlődjék ki, amelynek a gyakorlati életbe való átvitelével hamarább tudunk pénzhez, külföldi valutához jutni, mint az erdősítésen keresztül, amelyet ugyan helyeselek, de amely pénzzé csak száz esztendő, vagy ötven esztendő múlva változik. Befejezésül nem szabad elfeledkeznünk azokról, akiknek gondozására van bízva ennek a törvényjavaslatnak nemcsak a végrehajtása, hanem a magyar erdők kezelése is. A magyar erdész európai viszonylatban is megállja a helyét, kiváló nagyszerű testület, a lelke hozzá nemesedik magához a természethez. Ez a nagy testület megérdemli, hogy azért a munkáért, amelyet a múltban végzett, a jelenben végez és a jövőben végezni fog, mindenki meghajtsa előtte az elismerés zászlaját. Végül még csak egy kérdést teszek fel a miniszter úrhoz. Remélem, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása egy szakmában ugyan, de egy ifjú generáció fejlődésének lehetőségét fogja biztosítani. Résizdnt azoknak az erdészeknek, akik megcsonkításunk folytán át kellett, hogy jöjjenek Csonka-Magyarországra, másrészről pedig az erdészeti akadémiát és erdőaltiszti iskolát végzett növendékeiknek fog ez új elhelyezkedési lehetőséget biztosítani. Nagyon kívánatos, hogy — ez az utolsó kérdés, amelyet a törvényjavaslat kapcsán befejezésül említek — a megoldás útjára vigyük ezt a nagy problémát, .amely mai magyar életünk legsúlyosabb, legborzalmasabb kérdése: az ifjúság elhelyezkedésének a lehetőségét. A beszédem során elmondott indokaim következtében ezt a javaslatot örömmel fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául.