Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. zuk a fát és annak ellenértékéül kell drága verejtékkel termelt egyéb értékeinket cserébe adni. Nagyon helyes tehát, hogy ennek à kal­marszeru^ erdőpusztításnak véget vetnek. Ezt célozza ez a törvényjavaslat, amint itt előttünk van. Szakértők minden pontját meg­világították és általánosságban nagy elisme­réssel szólanak erről a törvényjavaslatról, amelynek ezt az említett nagy közérdekű nem­zeti ügyet kell szolgálnia. Az én felszólalásom­nak azonban nem az a célja, hogy ebből a szempontból foglalkozzam a javaslattal, mert ezt az érdekeltek teljes mértékben megvitat­ták. Szerény felszólalásom azt célozza, hogy benne részben védelmére keljek annak a ma­gyarországi testnevelési közösségnek, amely a köztudatban turisztika néven szerepel. Az emberek egy nagy része véleményt mond, sokszor ellenséges álláspontra helyezkedik, anélkül, hogy annak a testületnek és közösség­nek céljával, rendeltetésével, nagyságával, nemzeti, egyéni, faji értékével tisztában volna. Magyarországon és világszerte a jövendő ifjú­ság valahogy, amint a város szűk és rossz levegőjéből szabadulni tud, kimegy — hogy virágosán; fejezzem ki magamat — a természet ölébe. Belső vágy, magasabb élvezetvágya hajtja, hogy abból a szűk körből, ahová sok­szor a 'kenyérgondok nyomorítják, kimenjen, lásson, élvezzen, fáradjon. Igen t. Ház! így a magyar turisztika is egy rövid múlt után igen iszép fejlődést mu­tat. Képviselőtársaim már számszerűen is be­mutatták, hogy ezidőszerint ebben az ország ban több mint 30.000 turista van 70 és egy­néhány egyesületbe beszervezve, amely szer­vezetek belügyminiszteril eg jóváhagyott alap­szabállyal rendelkeznek. Másodsorban az állam a Testnevelési Tanácson keresztül anyagilag is istápolja a turisztikát, harmadszor megértő erdőtulajdonosok, ímeg maga a földmívelés­ügyi kormányzat is bizonyos szűk területen lehetővé tették, hogy a magyar turistatársa­dalom Csonka-Magyarország szűkre szabott te­rületén a turisztikaélvezetben részesülhessen. Ebben az országban azonban van még nagyon sok nem ismeretlen, hanem ismert és felfede­zett terület, ahol, sajnos, most a magántulaj­don szentsége — nem szeretem ezt a szót hasz­nálni! — áll őrt az erdei ösvényen és ember­fiát az erdőbe nem enged, onert az itt felsorolt okoknál fogva félti az erdőt a gyujtogatástól, félti az erdő csendjét a turisták^ zajától, félti az erdei vadat szintén a turisták megjelené­sétől. ' ", r *: Aki tisztán azt az egyéni álláspontot kép­viseli, hogy én ebben az országban a magam erdejével, vagy természeti szépségével csak a magam egyéni élvezetét szolgálhatom, az ilyen felfogású tulajdonos nagyon rossz szolgálatot tesz a köznek akkor, amikor, amint jeleztem, egy 30.000 tagból álló turistatársadalom dön­geti a közvélemény kapuját és bebocsátást ke­res, hogy azt az istenadta, szűkre szabott ter­mészeti szépséget élvezhesse. Igen t. Ház! Mielőtt ez a törvényjavaslat a Képviselőház napirendjére került volna, kinn a társadalomban már valósággal két el­lenséges fronttá alakult a turistatársadalom és vele szemben részint az erdők tulajdonosai, részint a vadásztársadalom. Meg vagyok róla győződve, hogy a Zsitvay Tibor által ajánlott, a törvényjavaslat utolsó szakaszaként fel­veendő pótlás révén a földmívelésügyi kor­mány módot talál majd arra, hogy mindazok a kívánságok, amelyet a turistatársadalom e ja­ülése 1931t november 27-én, kedden. 267 vaslattal kapcsolatban a Ház elé többeken ke­resztül is terjesztett, meghallgattassanak és teljesíttessenek. A fejlődés parancsa dik­tálja, hogy ne zárkózzunk el és ebben a ki­csiny magyar társadalomban ne szítsuk a visszavonást akkor, amikor a turistatársada­lom egy rendkívül szép, ideális lelkületű fia­talságot tömörít magában, amelyet nem az egyéni önérdek és egyéb szempontok vezetnek, hanem a legideálisabb cél. Mert az a szellemi­leg fáradt fiatalság, amely egész héten robo­tol, szombat este, vagy pedig vasárnap reggel turistadresszbe öltözve, heteken vagy hónapo­kon át megtakarított kis pénzét vonatra költi s magát felszereléssel ellátja, megy és fárad fizikailag, keresi az üde, tiszta levegőt, keresi a természet rejtett szépségeit, hosszú utakon fárad, rendkívül fáradságos utakat tesz meg, de fáradt izmát megerősíti a léleknek az a tu­data, hogy ő ezt a napot a turisztika szolgá­latában és az ő fizikai felfrissülésének szolgá­latában töltötte el. Aki maga benne él a turisz­tikában és aki együtt él a turistákkal, az egé­szen más fogalmat alkot macának róla és más lelket -ismer meg, mint aki kívülről lát egy el­vonuló csapatot, amely az erdők mentén vagy a vasúti kupéban, vagy hosszú utakon dalolá­szik és ezzel felejteti a hosszú út fáradalmait. Csekélységem azon az állásponton van, igen t. Képviselőház, hogy a termelés, az egész élet középpontjába az embert kell tenni, a szo­ciális embert, a törekvő embert, a gyermeket, az ifjút, a jövő generációt; ennek szolgálatába kell állítani mindent a világon: az állampoliti­kát, a gazdasági életet, az erdő csendjét, vad­ját és mindent, hogy cl Z MZ ember kielégíthesse amúgy is szűkre szabott — mai értelemben mondjuk — minimális kívánságát. E mellett a nagy közérdek mellett bizony deferálnia kellene és vissza kellene vonulnia annak a felfogásnak, amely — egyik képviselő­társam idézte itt — olyan brutális megnyilat­kozásban ad hangot a turistagyűlöletnek, ami­kor azt mondja, hogy az erdő legveszedelme­sebb duvadja a turista. Akinek lelkéből s ajkán keresztül ilyen brutális megbélyegző kijelentés hangzik el, annak megnyilatkozása nem más, mint megbélyegzése egy rendkívül szép akció­nak, amelyről ma a viták hevében — mondom •— nagyon sok kellemetlen nyilatkozatot tesz­nek. Maga a turisztika a testnevelésnek rend­kívül kiváló formája és fajtája, amelyet ápolni kell. A turisztika a lélek nemesítését, — hiszen a természet ölén Istent keresi — a vallásos élet mélyítését és emelkedettségét szolgálja. Aki a turista elől az erdőt elzárja, éppúgy tesz, mint aki az imádkozni vágyó ember előtt be­csukja a templom ajtaját és kikergeti a piacra. Röviden nem is lehet kellőképpen megindo­kolni ennek« a mozgalomnak nagyszerű jelen­tőségét. Hogy ez komoly, elismerésreméltó mozgalom, azt mutatja az, hogy hivatalos, ko­moly szervek támogatják anyagilag, már pedig államsegéllyel csak nem fognak olyan mozgal­mat támogatni, amely az államközösséggel és a nagy érdekekkel ellentétes! Igen t. Képviselőház! Ennek a javaslatnak egyik-másik szakaszából azt a következtetést vonom le, — ami ennek logikus folyománya — hogy a turisztika számára meg kell nyitni a természetvédelem alá helyezett területeket. Ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy mindazo­kat a régi műemlékeket, amelyekhez régi tör : ténelmi emlékek fűződnek, védeni, gondozni kell, hogy azokat az erdőterületeket és hegyr

Next

/
Oldalképek
Tartalom