Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-296
Az országgyűlés képviselőházának 2Í6, zésből fakadó tevékenység, amely még ebben az esztendőben, még erre a télre meghozza ezeknek a szerencsétlen embereknek a könnyebb ülést. Igen t. Ház! Miután az elnök úr a november 12-iki dátummal egy olyan távoli dátumot jelölt meg, amely feleslegesen odázza el a Képviselőház tanácskozási idejét, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) magam részéről az elnöki napirendi indítványt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam felszólalására — elismerve hangjának teljes tárgyilagosságát — bátor vagyok a következőket előterjeszteni. Ezzel a kérdéssel nem most foglalkozik a kormány, hanem abban a pillanatban kezdett már foglalkozni, amikor ennek a vidéknek terméskilátásai rosszabbodtak ós amikor arra a szomorú valóságra ébredtünk, hogy ez a vidék, a magyar búzatermelésnek tulajdonképpeni Kánaánja, az idén ellátatlan maradt és önmaga szükségletét sem tudja fedezni. A miniszterelnök úr intencióival egyetértőleg még aratás előtt az egész vidéket beutaztam, a nelyszínen láttam és megállapítottam a tényállást és előterjesztést tettem csakhamar a minisztertanácshoz a szükséges intézkedések foganatosítása céljából. Talán azt merném mondani, hogy ezek az intézkedések még eddig nem ismert gyors tempóban hajtattak keresztül, minden vidéken minden érdekelt és minden képviselő részéről is csak a legmesszebbmenő elismerés fogadta ezeket az intézkedéseket és ezek mérete és minemüsége abban az időben a nyilvánosság előtt is meglehetősen bőven tárgyaltatott. T. Ház! Itt egészen röviden csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az erre a vidékre iráj nyúlt segítség mérve mintegy nyolc és félmillió pengő összeget ölel fel. Méltóztassék megengedni, hogy azt mondhassam, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben ez olyan összeg, amely a kormányzatnak és a budgetnek valóban maximális erőmegfeszítését jelenti, mert ennél meszszebb más érdekek sérelme nélkül igazán bajosan lehetett volna elmenni. Ez a nyolc és félmillió adódik egyrészt a több mint két millió métermázsa vetőmagsegélyből, további részében pedig adódik közmunkákból, amilyenek elsősorban az útépítések, a külön újabb közmunkák és a költségvetésbe már felvett közmunkák, amely munkálatoknak erre a vidékre való koncentrálása teszi ki ezt az összeget. Adódik továbbá a vízügyi, az útépítési munkálatokból, de azonfelül megfelelő intézkedések tétettek az adófizetési nehézségbe jutott birtokosokkal és a kamatfizetési nehézségbe jutott adósokkal szemben. Ami Szeghalom-újtelep községet illeti, személyesen ott voltam, igen t. képviselőtársam, ismerem a községet és meg kell mondanom. hogy ez az Alföldnek talán legrosszabb részén fekszik. Ez egy új telepítésű község, ahol senkinek sincsen tehermentes régebbi birtoka, ezek mind csak földhözjuttatottak, akik viselik ennek az akciónak súlyos terheit is és így egészen természetes, hogy fokozott mértékben mutatkoznak a terhek, el lehet tehát mondani. hogy a legrosszabb pontja ennek az egész. Alföldnek az, amit ki méltóztatott emelni. Távolról sem akarom kétségbe vonni a rendkívüli súlyos helyzetet, amelyben az Alföld van, de azért megnyugtatásul le kell szögeznem, — és azt hiszem, a képviselő úr is ülése 1934. október~23-án, kedden. 7 egyetért velem — hogy nyugtalanságtól nem kell lelnünk, mert ez a nép ezeket az akciókat is a legnagyobb, megértő szeretettel, bámulatos önfegyelemmel és önuralkodással fogadta es a legnehezebb körülmények között is a türelemnek olyan jelét mutatja, hogy iránta mindnyájan csak tisztelettel és elismeréssel viseltethetünk. Jelenleg ezeknek az akcióknak — a munkánkéi oknak, az inségmunkaakcióknak — nagy része folyamatban van, azokra a helyekre azonban, ahol egyes nagyobb jelentőségű munkalatokat elkezdeni nem lehetett, amelyek tudniillik az útépítési programm és a nagyobbaranyú viziprogramm keretébe nem illenek bele, a belügyminiszter úr fog a szokásos évi segélyező akciók keretén belül segítségével eljutni. Ezek már minden részletükben kidolgozva megvalósításra várnak és a belügyminiszter úr a kellő időben és a kellő mértékben segítőkézzel ott meg fog jelenni. Az erdősítésre vonatkozólag mondottakat csak a legnagyobb Örömmel fogadhatom, hogy tudniillik ezek arról az oldalról is elhangzottak. Erre nézve is azt közölhetem, hogy ezek a terveim teljesen, a legnagyobb részletességgel mindenre kiterjedően készen vannak, ezeket a minisztertanácsnak már be is mutattam, a kivitel -útját vagy a megvalósítás lehetőségeit kizárólag az anyagi fedezet szabja meg. Amennyiben ennek a kormánynak anyagilag olyan eszközök fognak rendelkezésre állani, hogy ezt a programmot megvalósíthatja, méltóztassék meggyőződve lenni, hogv a kormány legelsorendü feladatának fogja tekinteni éppen ezeknek a munkáknak az Alföldön való elvégzését, azoknál az indokoknál fogva ig, amelyeket a képviselő úr ezzel kapcsolatban leihozott. Le kell ugyanis szögeznem, hogy teljesen osztozom a képviselő úr álláspontjában abban a tekintetben, hogy ott, ahol erdő van, aránylag jobb a szociális helyzet, mint az erdővel nem rendelkező vidékeken, sőt megállapíthatom azt is, statisztikát gyűjtök éppen arra vonatkozólag, hogy lényeges százalékkal jobb, magasabb a napszám azokon a helyeken, ahol erdőkitermelések vannak, mint azokon a helyeken, ahol kizárólag mezőgazdasági munka van. Ezek alapján kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem, ki a második napirendi szónok? Takách Géza jegyző: Láng Boldizsár báró! Br. Láng Boldizsár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) Megragadom ezt az alkalmat, hogy annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni van szerencsém, tisztelettel üdvözöljem a miniszterelnök úr ő nagyméltóságát, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) aki külföldi útjáról ismét hazaérkezett. Őszinte Örömmel tölt el minket az a tény, hogy a kormányelnök úr éppen a testvér lengyel nemzetet látogatta meg. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) azt a nemzetet, amellyel a történelem folyamán csak barátság fűzött minket össze (Ügy van! a jobboldalon.) és amely nemzet évszázadokon át sohasem állt velünk szemben mint ellenség. (Ügy van! Úgy van!) A miniszterelnök úr útja mélyen gyökerező, régi, évszázados barátságot fűzött szorosabbra és hathatósan elősegítette azt, hogy a máris fennálló gazdasági és intellektuális kapcsola tok a két nemzet közt még szorosabbra fűzessenek mindkét nemzet, mindkét ország javára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.)
