Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-296
8 Az országgyűlés képviselőházának % Azok után, amiket a földmívelésügyi miniszter úr mondott, azt hiszem, nem szükséges hosszassabban reflektálnom Eckhardt igen t képviselőtársam felszólalására, esak azt óhajtom megjegyezni, hogy ez a párt szintén teljes mértékben átérzi a mezőgazdasággal foglalkozó osztályoknak és így a mezőgazdasági munkásságnak, a földmunkásságnak is a nehéz helyzetét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Meg vagyunk győződve arról, hogy a kormány a financiális lehetőségek határai közt mindent meg fog tenni, hogy a súlyos bajokon, a nehéz helyzeten segítsen és ebben a kormány ennek a pártnak örömteljes támogatására, a legmesszebbmenő mértékig számíthat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Van szerencsém az elnök úr napirendi indítványát elfogadni, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Takách Géza jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsóbaloldalon.) Az elnök úr napirendi indítványával szemben indítványozom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi októben 25-én délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki Peyer Károly és társai a szénbányavállalatok és munkások ügyében kiküldendő bizottságról szóló indítványának megindokolását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ügy érezzük, hogy az egész Európát foglalkoztató legutóbbi eseményeket az ország érdekében ma már nem volna szabad hallgatással mellőzni. Ezek a világesemények mindinkább megerősítenek bennünket abban a felfogásban, hogy a szomszédos országokkal a jóviszony mielőbbi helyreállítására kell törekednünk. Most is látjuk, hogy ennek a szomszédi jóviszonynak hiánya a legnagyobb veszedelmet rejti magában és amennyiben a kormány nincsen abban a helyzetben, hogy a Házat itt tájékoztassa (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) külpolitikai terveiről, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az elnök a külügyi bizottságot sürgősen összehívja. Ezeken a súlyos külpolitikai okokon kívül siíiyos belpolitikai okok is vannak, amelyek szükségessé teszik, hogy a Házat foglalkoztassák. Hónapokon keresztül nem volt lehetőség arra, hogy szót emeljünk azoknak a társadalmi rétegeknek érdekében, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) amelyek ennek a rettenetes gazdasági válságnak legnagyobb szenvedői. A kormány módot talált arra, hogy a különböző társadalmi rétegek segélyezése tárgyában javaslatokat terjesztett a Ház elé, a 33-as bizottság elé és rendeleteket adott ki mindenki megkérdezése, meghallgatása nélkül, amely rendeletek, intézkedések és törvények segítséget nyújtottak a nagy földbirtoknak, (Ellenmondások a baloldalon.) segítséget nyújtottak az ipari kartelleknek, segítséget nyújtanak a kereskedőknek, a háztulajdonosoknak; mindenki talált itt valamit, amivel a kormány segítségére sietett, egyedül a bérért dolgozó munkás és tisztviselőosztály az, amely semmiféle védelemben nem részesült, amelynek munkaerejét korlátlanul ki lehet uzsorázni, korlátlanul igénybe lehet venni (Mozgás half elől.) és a leg : szemérmetlenebbül, a leghitványabb módon ki lehet használni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, bogy sértő és a parlamenti illembe ütköző kifejezésektől tartózkodjék. (Propper Sándor: 96. ülése 1934. október 23-án, kedden. | Nagyon enyhe kifejezés! — Egy hang a szélsőbaloldalon: De igaz!) Peyer Károly: Ha a büntetőtörvénykönyvet valaha az uzsorásokkal szemben alkalmazni kellene, akkor az ügyészeknek sorban pert kellene indítaniuk uzsoráért és zsarolásért a magyar munkaadók nagy része ellen azért, mert a magyar munkásokat ilyen hallatlan alacsony bérekkel kizsákmányolják és pusztítják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megfelelő hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre; sajnos, hogy Magyarországon ez egy teljesen mellékes körülmény, amellyel nem igen törődnek. Csak a biztosítóintézetek adatai állanak rendelkezésre, amelyek képet nyújtanak arról a rettenetes lezüllésről, amely ezen a téren van. Ha megnézzük ezeket az adatokat, akkor azt látjuk, hogy 1932. március 31-én még a biztosítottak 164%-a tartozott a VIII. osztályba, de 1934. június 30-án már csak 11-8%-a. Ha nézzük a harmadik osztályt, akkor azt látjuk, hogy 1932-ben ez a szám 14-6% volt. Később felemelkedett 17-2%-ra. Még szomorúbb a kép, ha megnézem a második osztályt, amely átlagban véve az 1 pengő 20 filléres napi bérosztálynak felel meg. Itt azt látom, hogy 1932-ben a biztosítottak 12-8%-a, 1934-ben pedig 15-6%-a tartozott ebbe az osztályba. (Felkiáltások a szélsóbaloldalon: Hallatlan!) Ezek a számok bizonyítják a legjobban, hogy a magyar munkások (Propper Sándor: Ebbe megy tönkre az ország!) munkabérében milyen óriási lecsúszás történt az utóbbi években annak ellenére, hogy a megélhetési viszonyokban semmiféle változás nem történt. 1931-ben még — hat napra számítva ezen az alapon az egy munkásra eső hetibért — a hetibér 23 pengő 58 fillér, áz idén pedig, június 30-án az egy munkásra eső bér ugyanilyen számítás alapján 14 pengő 46 fillérre esett le. Szomorú sorsban vannak az ipari munkások mellett foglalkoztatott tisztviselők is. Ma már nem ritkaság az, ha 50 pengőért keresnek könyvelőket és ha egy 100 pengős állást már a jobban díjazott állások közé soroznak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek mellett az állapotok mellett nem haladhat el a kormány anélkül, hogy észre ne venné és ne törekednék arra, hogy ezeken az állapotokon legalább valamelyes törvényes módon segítsen. A genfi nemzetközi egyezményt, amely a béregyeztetésről szól, a magyar Képviselőház törvénybe iktatta. A végrehajtási utasítás közel másfél év óta nincsen kiadva azért, meri a Gyosz. urainak nem tetszik az, hogy esetleg más is beleszólhat abba, hogy a munkásoknak milyen munkabéreket kell fizetni. Teljesen rendezetlen a munkaidő kérdése. Míg az egyik oldalon azt látjuk, hogy a munkások ezrei munka nélkül vannak, addig mindennap estefelé látunk pincékben, odúkban munkásokat dolgozni a késő éjjeli órákig és lehet látni vasárnap is dolgozni munkásokat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) mert egyáltalában nem tartják szükségesnek, hogy a keresztény vallásnak ezt az előírt ünnepét és pihenőnapját a munkásokkal megtartassák. Eendezetlen a munkabérek és teljesen rendezetlen a munkaidő kérdése. A kormány időt tudott találni arra, hogy a földbirtokosok és egyéb társadalmi osztályok állítólagos rossz gazdasági helyzetére való hivatkozással az államot vegye igénybe, és ma Budapesten minden részvénytársaságnak és minden dolgozó embernek áldoznia kell azért, hogy a földbirtokosokat
