Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-296

I 6 Az országgyűlés képviselőházának 2í Ion.) De, igen t. Ház, hozzá kell vennem még azt a rendkívül súlyos helyzetet is, amelyet személyesen tapasztaltam az ország némely vidékein, különösképpen a Tiszántúl középső és keleti vármegyéiben, Szolnok vármegye déli részében,, Békés vármegye keleti részében, úgyszólván az egész Hajdú vármegyében és Szatmár vármegye egyrészében is, továbbá magának Borsod vármegyének, ahol az én kerületem is van, a déli felében. Ezeken a vidékeken az idei elemi csapások felülmúlják-a két év előtti elemi csapások által okozott ínséges helyzetet is s azonnal rendkívüli intézkedések megtételét teszik szükségessé. Igen t. Ház! Tisztán példa kedvéért fel akarom itt világosan tárni Békés vármegye egy telepes községének, a Szeghalom-újtelep községnek helyzetét, világosan, számokban, nem azért, mintha csak erről a;z &gy községről volna szó, hanem azért, mert ennek az egy községnek adatait házról-házra járva, pontosan összeirattuk és világosan áll előttünk ennek a túlnyomórészben földmunkából élő, illetőleg arra utalt község lakosságának helyzete. (Zaj. — Halljuk! Halljuk' u baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviiselő urak! Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! Ebben a Szeghalom-újtelep községben, amely újabb telepítés, 116 munkáscsalád él. Ezeket aránylag még elég jól látták el eddig,, mert hiszen 200— 400 négyszögölig kaptak házhelyet. A házhelyek túlnyomórészben a Faksz- segítségével tényleg megépült munkásházak, ezenkívül kaptak úgy átlagban egy-két hold szántóföldet is, igaz, hogy gyengébb minőségűt, amelyből saját családtagjainak élelmeizésére meg kellett, hogy találják a szükséges lehetőséget. Igen t. Ház! Itt most össze vannak írva ennek a községnek kereseti adatai. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ebben a községben az egyke — mint általában a szegény vidékeken mindenütt - ismeretlen, mert az átlagos családtaglétszám öt személy. Van olyan család is, ahol 8—9 éhes száj várja, még pedig hiába, a kenyeret. Ez a 116 család Békés megyének ebben a keleti részében, ahol rendkívül rossz termés volt az idén, még pedig nemcsak az ősziekben, hanem a tavasziakban is és a takarmányuk is teljesen elpusztult, vagyis semmiféle vonatkozásban sem tudtak a munkájuk után keresethez jutni — az alábbi összegeket kereste meg az idén: pénzben kerestek a község összes lakosai napszámból 6086 pengőt. Búzában kerestek — a saját termésüket is hozzászámítva — 273 métermázsát. Árpában kerestek 42V2 ?nétermázsát, tengeriben 401 métermázsát. Ez a mai árakon pénzre átszámítva 12.739 pengő összkeresetet jelent erre az esztendőre 116 család részére. T. Ház! Ezt a 116 családot terheli erre az évre 2011 pengő adó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: így a 12.000 pengős keresetükből marad végeredményben tiszta kereset 10.728 pengő, ami azt jelenti, hogy egy családra egy évre jut tiszta kereset 92 pengő 48 fillér, ami személyenként és naponként 5 fillér keresetnek felel meg. Ebből és kizárólag ebből kellene ezeknek az embereknek megélniök. A helyzet az, hogy az élelemre szükséges gabona már most, október végén hiányzik. Ez a helyzet, amely itt, ebben a telepes községben fennáll, Békés, Csongrád, Hajdú, Bihar, Szolnok és Borsod megye számos vidékén ugyanilyen mértékben fennáll. A koplalás, a nyomorúság, a ruhátlanság, a fűtőanyag és a világítóanyag hiánya fenyegető rémként nehezedik erre a la6. ülése 193 U. október 23-án, kedden, kosságra és azt parancsolja nekünk, törvényhozóknak, hogy ezzel a kérdéssel behatóan, komolyan és idejében foglalkozzunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Helyeslés a balközépen.) Igen t. Ház! Arról is alkalmunk volt meggyőződni, hogy minő konzekvenciákkal jár ez az immár évek óta tartó nyomorúság, mert sajnálattal kell megállapítanom, hogy ebben a községben aránytalanul nagy már a betegek száma. A munkateljesítmény például a kubikos munkánál megközelítőleg sem az, amely országos átlagban jobban táplált munkásoknál szokott lenni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Ök maguk elismerik, hogy hovatovább a munkaképtelenség határára jutottak el az élelemhiány és nyomorúság következtében. Olyan helyzet ez, amellyel szemben magyar ember nem maradhat érzéketlenül és kötelessége megkeresni a szükséges intézkedést. (Ügy van! balfelől.) Már most mi lehet ez az intézkedés? Bármilyen nehéz helyzetben legyen is az államháztartás, bármilyen súlyos terhek nyomják is az adófizetőket, ezt a helyzetet tétlenül tűrnünk nem szabad, (Ügy van! a baloldalon.) mert az ország belső rendjét és biztonságát sem lehet garantálni, ha a nyomorúság ilyen mértékben harapózik el. (Ügy van! balfelől.) Nem tudok az adott viszonyok alapos mérlegelése után más következtetésre jutni, minthogy ezen a vidéken soronkívül igen lényeges közmunkákat kell elkezdeni, még pedig a közmunkáknak azt a fajtáját, amely legtöbb kézimunkát igényel és a legtöbb haszonnal jár. És én ezért vagyok bátor proponálni azt, hogy méltóztassék ezen a vidéken soronkívül égy nagyarányú erdősítési akciót megindítani. Méltóztassanak elhinni, hogy hasznosabban nem lehet semmiféle munkát ebben az országban végezni, mint az erdősítést, azt az erdősítést, amelyet különösképpen a Tiszántúlon — fennálló törvényeink értelmében is — sokkal fokozottabb mértékben kellene végeznünk. Mert hiszen míg a Dunántúlon a termőföldnek 22.7%-a be van erdősítve, addig a Tiszántúlnak éppen ezeken az ínséges vidékein nincs erdő, és talán az inség azért ilyen borzalmas ezeken a vidékeken, mert nincs erdő, már pedig az erdő ma is legbiztosabb és legállandóbb keresetet nyújt a lakosságnak, mert az erdő a klimatikus viszonyokat is lényegesen megjavítja és kihat minden egyéb művelési ágra is. Azt látjuk például, hogy Békés megyében 1.6, Bihar vármegyében 1.4, a legszárazabb Szolnokban 0.6, Hajdú vármegyébn csak 2.9% az erdő terület, akkor, amikor a földmívelésügyi miniszter úr programmja szerint is az ország földjének legalább 10%-át be kellene erdősítenünk. T. Ház! Most van itt az alkalom. Tovább megyek: itt van a parancsoló szükségesség és kötelesség, hogy haladéktalanul hozzáfogjunk éppen ezekben a legínségesebb vármegyékben az erdősítési tevékenyséebez, és megkeressük azokat az anyagi eszközöket, amelyek ennek a konstruktív, hasznos, mezőgazdasági, általános gazdasági és szociális szempontból egyaránt elkerülhettlenül szükséges munkának az elvégzéséhez fűződnek. Én száraz tényeket, számokat, adatokat hoztam ide az igen t. Ház elé, minden támadó szándék nélkül. Tettem ezt abban a meggyőződésben, hogy ennek a helyzetnek láttára itt pártkülönbség nélkül meg fognak indulni a szívek s meg fog indulni az a szociális és magyar ér-