Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
Az országgyűlés képviselőházának 29 az adatokat ás köztük azt, hogy az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 224.103 munkanélkülit számláltak össze. Ebből mindössze 24.405 az őstermelő, tehát az ipari, kereskedelmi, közlekedési és többi csoportokban 199.698 a munkanélküliek száma és ezek között 35.000 volt azoknak a száma, akik már 1930-ban több, mint egy év óta munka nélkül voltak. (Farkasi István: Hallatlan!) Ez az állapot 1930. éta rosszabbodott és csak a legutóbbi hónapokban mutatkozik egyik-másik foglalkozási ágban némi javulás, mert általánosságban a múlt év októberében 19%-kai volt nagyobb a munkanélküliek száma, mint az 1930. év decemberében. És ma a szoros an vett ipari, kereskedelmi, bányai, hiteli és közlekedési ághan 216.689 a munkanélküliek száma. Ha pedig az őstermelőket is hozzászámítjuk, akkor 237.641 munkanélküli van ma nyilvántartva. (Propper Sándor: Senki a világon nem törődik velük!) Tisztelt Képviselőház! Amikor a munkanélküliek száma még ma is ilyen hallatlanul nagy, amikor mintegy negyedmillió azoknak a száma, akiket hivatalos úton számláltak öszsze, mondom, amikor kerekszámban a hivatalos megállapítás szerint is negyedmillióra rug a számuk, akkor a törvényhozásnak elsőrendű kötelessége megtenni azokat a minimális intézkedéseket, lamelyekkel ezen a borzalmas ^közgazdasági katasztrófán legalább enyhíteni lehet. Annál is inkább szükség van erre, mert ma már elmondhatjuk, hogy a munkanélküliek nagyobbik része már két-három év éta, sőt még ennél is hosszabb idő óta van munka nélkül. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha még egyéb adat is szükséges, megemlíthetem, hogy a munkásbiztosító és 'betegsegélyző pénztárak taglétszáma 1930-han már 63.151-gyel volt kevesebb, mint 1929-ben. 1931-lben már 108.981-gyel, 1932nben pedig 190.263-mal. Tehát ezek az adatok is arról tanúskodnak, hogy igenis, a munkanélküliek száma példátlanul nagy és ha ezt arányba állítjuk az, ország lakosainak számával, megállapítható, hogy aia egész ország lakosságának 3% iparhoz és kereskedelemhez; tartozó dolgozni akaróknak pedig mintegy harmada, körülbelül 33%-a van munka nélkül. Ha figyelembe vesszük, hogy ilyen hallatlanul nagy csoportnak, mintegy negyedmillió emibernek évenkint elmaradó keresete milyen óriási összegre rúg és ha^ezek számát megszorozzuk azoknak az esztendőknek számával, amennyi, idő óta már ez a munkanélküliségük fennáll, akkor megállapítható, hogy kimondhatatlanul nagy összegek esnek ki a közgazdasági élet forgalmából, ami természetesen kimondhatatlan nagy közgazdasági károkat okoz. Éppen ezért, inert ez így van, kötelessége volna a kormánynak a törvényhozással együtt megtenni azokat az intézkedéseket, amelyekre valójában nem is kell anyagi fedezetet keresni, mert nem is szükséges erre anyagi fedezet, egyszerűen meg kellene állítani azt a hallatlan kizsákmányolást, azt a r szertelenségét, amely a munkaidő megállapítása terén fennáll. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vannak egész szakmai csoportok, ahol a munkáltatók kissé belátóbbak és így kölcsönös megegyezés útján már rátértek a napi 8 órai, heti 48 órai munkaidőre. Ilyen például a nyomdászok, a könyvkötők, a grafikusok, a kárpitosok, a bádogosok, a vízvezetékszerelők, a szegező lakatosok szakmája. Sőt bemutathaKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XXIV. ülése 1934 november 14-én, szerdán. 95 torn itt egy — igaz, hogy egyoldalú — munkáltató érdekeltség megállapodását, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéét, amely már 1922 február 9-én heti 48 órai munkaidő álláspontjára helyezkedett, ezt fogadta el és igazgatósági tagjainak ilyen irányban adott ki rendelkezést. Szóval vannak példák, amelyek tanúsítják, hogy a napi 8, illetve heti 48 órai munkaidő nevezetese nem ütközik leküzdhetetlen akadályokba, nem okoz zavart a termelésben, csak meg kell hozzá lenni a szükséges jóakaratnak és akkor ez teljesen keresztülvihető. Szintén a Statisztikai Hivatal adatai szerint megállapítható, hogy a munkaidő ma Magyarországon átlagosan heti 56 órára tehető. A Statisztikai Hivatal 70 foglalkozási ágat vizsgált felül és megállapította, hogy a 70 felülvizsgált foglalkozási ág közül 34-ben a heti munkaidő meghaladja a 48 órát, 24 foglalkozási ágban meghaladja a heti 50 órát, 11 foglalkozási ágban pedig túlhaladja a heti 59 órát. (Propper Sándor: Tiszta anarchia!) Nincs semmi szükség ilyen hosszú munkaidőre, amikor ilyen nagyarányú munkanélküliség dúl és amikor a munkanélküliséggel szemben a kormány semmiféle intézkedést ezideig még tenni nem tudott. Nincs szükség arra, hogy 60—70 órás munkaidők legyenek és az elhatalmasodott kapitalizmus a védtelen munkásokat ilyen módon zsákmányolja ki a munkaidő területén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A kartellek uralkodnak és a kormány tehetetlenül áll. Nem mer hozzájuk nyúlni.) T. Képviselőház! Legyen szabad 10 perc meghosszabbítást kérnem. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház hozzájárul. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Arról az uzsoráról, amely a munkabér terén folyik, nem kivánok beszélni, mert az utánam szóló Propper Sándor t. képviselőtársam interpellációjában ezzel a kérdéssel foglalkozik. Annak dacára azonban, hogy ezt a kérdést mellőzöm, meg kell említenem egy számot, amely a biztosító intézetek taglétszámára vonatkozik. Ez a szám ez idő szerint 781.145, vagyis ennyi alkalmazott van ez idő szerint biztosítva. Ha ezeknek a heti 56 órás átlagos munkaidő alapját veszem figyelembe, akkor 43,744-120 órát dolgoznak hetenkint. Ha a munkaidő törvényes úton szabályozást nyerne és nem lehetne több a munkaidő heti 48 óránál, akkor ezek az alkalmazottak hetenként összesen csak 37,494.960 órát dolgoznának, ami azt jelentené, hogy 130.190 oorankanélküli nyerne alkalmazást, vagyis az összes munkanélkülieknek több, mint fele ezzel az egyetlen intézkedéssel munkába volna helyezhető. Ha pedig a munkaidőt heti 40 órára leszállítanák, akkor az Összes munkaidő hetenként csak 31,245.000 lenne, vagyis 312.758 munkanélkülit lehetne munkához juttatni. Es ha figyelemibe vesszük azt, hogy a 40 órás munkaidő talán nem mindenütt vezethető be teljes egészében és tökéletesen, még akkor is minden további nélkül el lehetne helyezni az összes munkanélkülieket. T. Ház! Ezzel is csak azt akaróim bizonyítani, hogy milyen fontos a munkaidő rendezése és mennyire nagy szükség volna ennek a kérdésnek a megoldására és hogy nem volna szabad a törvényhozásnak eltűrnie azt, hogy a munkanélküliek nagy tartalékserege alkalmat adjon a munkáltatóknak arra, hogy 15
