Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
96 Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 193U november 14-én, szerdán. nemcsak a munkaidő tekintetében, • hanem a munkabér tekintetében is ikiuizsorázzák a munkásokat. Feltétlenül a törvényhozásnak kell ebbe a kérdésbe 'belenyúlnia. Amikor mi ma a törvényhozástól csak azt kérjük, hogy iktattassék törvénybe a napi nyolcórai, illetőleg heti 48 órai munkaidő, akikor megállapíthatná még a ikormánypárt is, hogy ez rendkívüli nagy szerénység részünkről, mert ez a túlhaladott állapot már európai vonatkozásban is, (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) sőt amerikai vonatkozásban már a 40 órás munkahét is túlhaladott álláspont lett, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ma már ott a 30 órás heti munkaidőért folynak a harcok és a tanácskozások. Ezt látva, Magyarországnak nem szabad annyira elmaradni iés a magyar törvényhozásnak nem szabad annyira lehetőséget és módot nyújtani arra, hogy a munkáltatók ilyen hallatlan módon éljenek vissza a helyzettel. Minél több munkanélküli áll ugyanis a munkáltatók rendelkezésére, annál könnyebben szorítják le a munkabéreket és^ éppen a munkaidő magas nívón való tartásával lehet az alacsony munkabéreket fenntartani, mert a sok munkaórával kárpótolják valahogyan a munkáltatók a munkásokat, akik védtelenek s akik ez ellen az uzsora ellen nem tudják a megfelelő védekezésüket megtalálni. T. Képviselőház! Rendkívül fontos közgazdasági kérdés ez és én nagyon kérem a mélyen tisztelt Házat, méltóztassék r ennek a kérdésnek fontosságát, szükségszerűségét és időszerűségét belátni. Méltóztassanak eltekinteni a tíz év előtti indokoktól, mert ezek az indokok már régen túlhaladottak. Azóta az élet nagyot fordult és azóta olyan események történtek a közgazdasági területen, amelyek elsőrangúan fontos kérdéssé tették a munkaidő rendezésének kérdését. Éppen ezért kérem já kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék mielőtt r törvényjavaslatot beterjeszteni ide a Ház elé, hogy a munkaidő törvényes úton nyerjen szabályozást és megszűnjék a munkaidő területén az az uzsora, amely ez idő szerint a munkáltatók részéről fennáll. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációjának elhalasztását kérte. Méltóztatnak 'hozzájárulni % {Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció felolvasását! Brandt Vilmos jegyző {olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a fizethető legkisebb munkabérekre vonatkozó 1932 :XIX. te. végrehajtása tárgyában. Tekintettel arra, hogy az ipari termelés egész területén olyan nagyarányú lelketlen munkabéruzsora folyik, hogy az már nemcsak a munkások érdekeit sérti, hanem az egész magyar gazdasági helyzetet veszélyezteti, kérdem a miniszter urat: 1., Hajlandó-e ennek a munkabér uzsorának minden rendelkezésére álló eszközzel végetvetnil 2. Hajlandó-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1928. évi genfi konferenciájának a fizethető legkisebb munkabérekre vonatkozó egyezménytervezetét, amelyet a magyar országgyűlés az 1932. XIX. tc.-kel ratifikált, sürgősen végrehajtani 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. [Képviselőház! Interpellációm tárgya szorosan összefügg azzal az anyaggal, amelyet Kabók Lajos képviselőtársunk az imént terjesztett elő. Magas munkaidő, alacsony munkabér, ez ma a magyar kapitalizmus és a magyar termelés hivatalos álláspontja és ettől az állásponttól nem igen lehet elmozdítani. Az ipari termelés egész területén olyan munkabéruzsora folyik ez idő szerint, amely előtt a kormánynak sem volna szabad szemethunynia. A helyzet az — és ezt számokkal lehet igazolni — hogy a nemzetfenntartó fenséges munka Magyarországon elveszítette értékét, {Úgy van! Ügy nam! a szélsőbaloldalon.) azt, olyan alacsonyan értékelik, ami nem áll arányban a munka méltóságával. (Farkais István: Koldusbéreket fizetnek!) Ma Magyarországon mindenből inkább meg lehet élni, mint a becsületes termelőmunkából. (Farkas István: Még a lopásból is könnyebb!) A legszegényebb, a legnyomorultabbak éppen azok, akik az ő produktív munkájukkal a nemzeti javakat előállítják és szaporítják. De nemcsak a fizikai munka terén folyik ez a nagyarányú uzsora, a szellemi munkát éppen úgy kizsákmányolják, az éppen úgy szabad prédája a kapitalizmusnak, mint a fizikai munka. Nem akarom untatni a t. Házat, hiszen mi már számtalanszor idehoztuk ezt a témát, mindig számokkal alátámasztva, de csak néhány számot mondok annak illusztrálására, hogy a munka értékelése, a munkabér megállapítása terén milyenek Magyarországon a viszonyok. A Társadalombiztosító adatai szerint, tehát egy hivatalnak hivatalos adatai szerint meg lehet állapítani, hogy az általános heti kereset Budapesten 1933-ban még 22.26 pengő volt, ennek az esztendőnek júniusában azonban 3.7%-kai csökkent, tehát 21.42 pengő (Farkas István: Hogy fogyasszanak agrártermékeket a városok, ha nem adnak fizetést?). Az országos bérátlag a vidéken ugyanebben az időpontban 18.84 pengőről 18.18 pengőre csökkent, a csökkenés tehát itt 3.5%. A bércsökkenés 1931 december óta 22.9%, holott a család ellátásának költsége e kimutatás szerint 12.7%-kai csökkent. A dolgozók helyzete tehát igen jelentékenyen romlott. Nem is közlök több számot — bár egész csomó szám áll rendelkezésemre — csak azért, mert a Ház előtt nem ismeretlenek ezek a számok és fölöslegesnek tartom ezeket ismételni. De a nemzetközi adatok is azt bizonyítják, — és ez tagadhatatlan — hogy ma. Magyarország a legkisebb munkabérek hazája (Ügy wan! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), az egész világon, (beleértve laiz/ egész művelt világot, nincs még egy ország (Esztergályos János: Még a kínai kulival is vetekszik!), amelynek kapitalistái olyan merészen mernének a munkabéreknek neki menni, mint Magyarországon. A kapitalizmus másutt sem jószívű és nem szentimentális, ilyen messze azonban sehol sem mennek el. Es ihogy nemzetközi viszonylatban is igen nagy a munkaerő kizsákmányolása, ezt bizo^ nyitja az, ihogy a nemzetközi munkaügyi szervezet, a népszövetség keretében működő ez a munkaügyi ihivatal már 1928-ban a (genfi nemzetközi konferencián egyezménytervezetet dolgozott ki, amellyel a tagállamok részére bizo-
